Straub Sándor (Szolnok, 1857. január 13. – Nádudvar, 1923. február 12.) magyar tanár, elektrotechnikus, gépészmérnök.
Életpálya 1876-ban önkéntesként szolgált Debrecenben a császári és királyi 39. gyalogezrednél. Tartalékos hadnagy. 1883-tól az akkor szervezett Budapesti Technikai Iparmúzeumnál alkalmazták. 1884-ben múzeumi őrré (vezető) s az állami felső ipariskolához tanárrá nevezték ki. Az országos ipari és kereskedelmi oktatási tanács tagja. 1904-től vezetői munkásságához tartozott a technikai iparmúzeumnál az elektrotechnikai szakterület megalapítása és az elektrotechnikai tanfolyamok szervezése. A Révai nagy lexikona munkatársa.
Tanulmányai Műegyetemi tanulmányait Pozsonyban és Pesten végezte, majd a Münchenben folytatta. Párizsban illetve Londonban hallgatott előadásokat.
Írásai Műszaki irodalmi működése jelentékenyen hozzájárult Magyarországon az elektrotechnikai szakismeretek terjesztéséhez.
Főbb munkái A gázmotorok elmélete (1887), Részletek az elektrotechnika köréből (1891), A váltakozó áramú gépek és transzformátorok elmélete és szerkezete (1892), Az elektromos munkaátvitel (1894), A gyakorlati elektrotechnika kézikönyve (1895), új bővített kiadásban: Elektrotechnika (1902-1915, 36 füzet)
Források Révai nagy lexikona – 1925, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Magyar életrajzi lexikon – 1982,
Külső hivatkozások
Kategória:Magyar gépészmérnökök Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Szolnokiak Kategória:1857-ben született személyek Kategória:1923-ban elhunyt személyek