Felsőszenterzsébet község Zala vármegyében, a Lenti járásban; a megye egyik legkisebb települése.

Fekvése

Felsőszenterzsébet a Kerka és Lendva között fekvő dombságon található. Közúton Kerkakutas irányából érhető el, a 7416-os útból kiágazó 74 133-as úton, Alsószenterzsébet érintésével. A településre hétköznap két busz tér be Csesztreg, illetve Lenti felől. Hétvégén nincs tömegközlekedési összeköttetése.

Története

A kis falut 1334-ből említi először ismert írásos forrás, Scentelsebeth névvel; más források 1375-ben Zenthelsebeth, 1501-ben pedig Felsewzenthersebeth néven említették. Nevében egykori temploma védőszentjének, Szent Erzsébetnek neve búvik meg.

A középkorban több, környékbeli településhez hasonlóan az alsólendvai Bánffy család birtoka volt. 1334-ben a már idézett forrásban, Csesztreggel és Kerkakutassal együtt, mint Miklós mester ősi és hagyományos birtokát említették. 1429-ben Széchy János szerezte meg, amikor is Zsigmond király, más területekkel együtt neki ajándékozta. Bár a Bánffyak többször kísérletet tettek a terület visszaszerzésére, az a Széchyeké maradt.

Az oszmán megszállás korai szakaszában már jobbágyközségként számon tartott falut a török csapatok feldúlták, így a falu elpusztásodott. 1572-ben a birtokot császári parancsra megosztották Széchy Margit és lányai között. 1583-ban két úrnőt, Salm Anna hajadont és Poppel László Magdolna nevű feleségét iktatták itt birtokba. 1591-ben ismét a Széchy család férfi ága szerezte meg. Széchy Tamás, a földesúr azonban 1609-ben arra kényszerült, hogy Bánffy Kristóftól kölcsönt kérjen, a falut (az oklevél szerint: Szent Ersbethet) ezért zálogba adta.

A török időkben egyébként nemcsak a törökök dúlták fel, hanem magyar katonák is sok kárt okoztak. 1650-ben például Batthyány Ádám jelentette Zrínyi Miklós főkapitánynak, hogy a „szentpéteri katonák rajtaütöttek a faluban levő malmára s onnan öt köböl búzát vittek el”.

1621-ben Bánffy Kristóf levelet küldött a szécsiszigeti várba és arról tudósította a kapitányt, hogy a Zrínyiekkel együtt a török ellen induló hadak gyülekező helye Felső Szent Erzsébet. "Szent Erzsébeth villa" a szécsiszigeti vár és uradalom része, judicatus, gróf Széchy Péter birtoka. Két kétkerekű malom és makkos erdő tartozott ekkoriban hozzá.

A törökök kiűzése után, 1690-ben előbb gróf Kéry Ferencé lett, majd a kincstár birtokolta. Ekkor hat népes jobbágycsalád és egy zsellér lakta, akik kevés igás állattal rendelkeztek, ezért gyakori volt, hogy az ökör mellé tehenet fogtak az eke elé. Feljegyezték az egyik korabeli tizedes összeírásban, hogy ebben az időben az itteniek még a töröknek is adóztak: a török földesúr Aggo Czihajo volt, akinek évi 8 forintot, a szultánnak pedig évi 3 forintot adtak. Ezenkívül természetbeni szolgáltatásokkal és fuvarozással is adóztak.

Kéry Ferenc és neje, Szécsi Margit a birtokot a szécsiszigeti javakkal együtt örökjogon eladta Szapáry Péternek 10 ezer forintért, de egy időre mégis a kincstáré lett. 1712 után előbb a Széchenyiek, végül Szapáry Pál gróf szerezte meg. A betelepítést kedvezmények adásával, a szolgáltatások elengedésével segítették elő.

A földek gyenge minőségűek voltak, ezért a rossz talajadottságok miatt a művelhető területnek mindig csak az egyik felét vetették be, a másikat pihentetni kellett. A földet egy nyomásban művelték, négy igavonóval és háromszori szántással. Gabonát – főleg rozsot és kevés zabot termeltek – a szűkösség miatt nem adtak el. Dohányt és kukoricát nem vetettek, kendert és lent is csak szükség szerint. A rétek mélyen fekvők voltak, a Kerka minden évben elöntötte őket, ezért a széna silány minőségű volt. Egy korabeli beszámoló szerint a falu szőlőhegye terméketlen volt, tűzi- és épületfája, deszkának és edénynek való akadt elegendő, de zsindelynek és más faeszköznek való már nem. Ahol az uradalom nem legeltetett, ott makkoltatással lehetett a sertéseket feljavítani; gyümölcsös és halas víz ekkoriban nem volt.

Mária Terézia úrbéri erdőt adományozott az itt élőknek; a falu határában akkor fontos malom működött.

A falu lélekszáma a 19. század utolsó éveiben volt a legmagasabb, a történelem változásai azonban folyamatosan csökkentették azt. A népesség fogyása tehát nem az utóbbi évtizedek jelensége. A közeli nagyobb települések jobb munkalehetőséget adtak, mint a helyi földművelés. Ráadásul a trianoni békeszerződés nyomán kialakult határok, a rossz magyar–jugoszláv viszony miatt sem a két világháború között, sem az 1950-1960-as években nem lehetett itt fejleszteni.

Az ingázók hamarosan el is költöztek. Előbb Ramocsa volt tanácsának székhelye, majd 1960 után a Csesztreg Községi Tanács társközsége lett. 1990-től Felsőszenterzsébet, Alsószenterzsébet, Csesztreg, Kerkafalva, Kerkakutas, Magyarföld és Ramocsa községekkel körjegyzőséget alkot, melynek székhelye Csesztregen található. Az orvosi ellátást, az oktatási és nevelési feladatok ellátását Csesztreg oldja meg. Mára Zala vármegye második legkisebb településévé vált, Iborfia után.

Közélete Polgármesterei 1990–1994: Józsa Gyula (független) 1994–1998: Józsa Gyula (független) 1998–2002: Józsa Gyula (független) 2002–2006: Józsa Gyula (független) 2006–2010: Józsa Gyula (független) 2010–2014: Kálmán Elek (független) 2014–2019: Kálmán Elek (független) 2019–2024: Kálmán Elek (független) 2024–2026: Kálmán Elek (független) 2026– : Mihálykáné Tóth Brigitta (független)

A településen 2026. július 19-én időközi polgármester-választást kellett tartani, mert az előző faluvezető néhány hónappal korábban elhunyt.

Népesség A település népességének változása:

+1890190019101920193019411949196019701980199020012011202222425021019418613312993614117181516 2022-ben a lakosság 87,5%-a vallotta magát magyarnak, 12,5% németnek, 6,3% szlovénnek, 12,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 25% volt római katolikus, 18,8% református, 6,3% evangélikus, 6,3% egyéb keresztény, 6,3% felekezeten kívüli (37,5% nem válaszolt).Felsőszenterzsébet Helységnévtár

Nevezetességei A sokáig csak nehezen, földúton is megközelíthető település eredetileg szeres beépülésű volt. Az építkezések anyaga fa volt, a néprajzilag értékesebb épületek, tárgyak egy része ma a Göcseji Falumúzeumban látható. A jellegzetes házhoz a tisztaszoba mellett hozzátartozott a kamra és a füstös konyha is, melyek a pitvarról voltak megközelíthetőek. A legősibb házakból még a szoba is hiányzott, s csupán kétosztatúak (füstöskonyha, kamra) voltak. A Göcseji Falumúzeumba telepítették át egy boronaházát, amit a XVIII. században füstösháznak építettek. A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum nyugat-dunántúli tájegységének ékessége pedig az innen áttelepített, XVIII. század végén épült négyoszlopos, talpas-vázas boronaszerkezetű harangláb. A falu mai haranglábja deszkafalú, rétegelt-ragasztott faszerkezetű. Anyagában hasonló, de szépségében, tömegkialakításában elmarad évszázados elődjétől. A századforduló idején kezdődő téglaépítés emlékét néhány szép, zárt verandájú épület őrzi. A falu határában szerves építészet ihlette, kör alaprajzú, kiterjesztett szárnyú madarat formázó épület készült, melynek szomszédságában áll a Ramocsáról idehozott régi harangláb.

Jegyzetek

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Kategória:Zala megye települései Kategória:Zala vármegye települései