bélyegkép|jobbra|260px|Schmitt Pál Griechisch Tamás felvételén 2002-ben Schmitt Pál plágiumügye akkor robbant ki, amikor a HVG című közéleti magazin 2012. január 11-én nyilvánosságra hozta, hogy Schmitt Pál – aki ekkor Magyarország hivatalban lévő köztársasági elnöke volt – 1992-es doktori disszertációja túlnyomórészt más szerzők műveinek szinte szó szerinti fordítása. Az ügyet egy magánszemélynek, a HVG egyik kommentelőjének nyomozása indította el, amikor Schmitt diplomamunkájáról olvasott egy interjúkötetben azután, hogy a német védelmi miniszter, Karl-Theodor zu Guttenberg 2011-ben plágiumbotrányba keveredett. Hosszas nyomozás során kiderült, hogy Schmitt dolgozata szinte teljes egészében Nikolaj Georgiev, Klaus Heinemann, Anita L. Defrantz és Nadezsda Lekarszka kutatók munkáinak szó szerinti másolásával, illetve helyenként átfogalmazásával készült.
A plágium gyanúját a kormányzó Fidesz párt – amelynek támogatásával lett Schmitt köztársasági elnök – kezdetben nem kívánta kommentálni, valamint visszautasította, akárcsak a köztársasági elnök hivatala. Január 13-án Tóth Miklós, a Semmelweis Egyetem (SOTE) Testnevelési és Sporttudományi Karának dékánja úgy nyilatkozott, hogy nincs ok azt feltételezni, hogy nem kellően megalapozott döntést hozott az a bizottság, amely húsz évvel ezelőtt elbírálta Schmitt Pál doktori disszertációját. Január 16-án azonban hét professzor is petíciót nyújtott be a Semmelweis Egyetem rektorának, hogy indítson vizsgálatot a plágiumgyanú kivizsgálásáért. Schmitt Pál január 18-án adott interjút először az ügy kipattanása óta, amikor a Magyar Rádió 180 perc című műsorának nyilatkozott; itt elmondta, hogy az eredeti szerzők nevét feltüntette a dolgozat irodalomjegyzékében és hogy szerinte az akkori szabályoknak megfelelt a dolgozata, így nem állhat meg a plágium vádja. Ugyanezen a napon a SOTE rektora, Tulassay Tivadar kezdeményezte a vizsgálóbizottság létrehozását. A vizsgálóbizottság január 25-én állt fel, és két hónappal későbbre ígérte a vizsgálat eredményeinek bemutatását.
A bizottság végül 2012. március 27-én hozta nyilvánosságra vizsgálatának háromoldalas összefoglalóját, ebben a jelentésében a plágium szó használatát elkerülte, és Schmittet nem marasztalta el, de úgy fogalmazott, hogy a disszertáció „nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapul”, valamint az akkori vizsgáztató intézmény felelősségeként állapította meg, hogy nem hívta fel egyértelműen a vizsgázó figyelmét a plágium tilalmára. A vizsgálóbizottság egyetlen civil tagja, Fluck Ákos ügyvéd ugyanekkor különvéleményt fogalmazott meg, melyet egy nappal később, március 28-án hozott nyilvánosságra, ebben a bizottság jelentésével ellentétben az egykori vizsgázó felelősségét firtatva arra a következtetésre jutott, hogy a dolgozat nem felel meg a doktori fokozat megszerzésének feltételeinek, valamint, hogy a dolgozat terjedelmes része valóban Nikolaj Georgiev és Klaus Heinemann műveiből származik, ezért meg kell vizsgálni a doktori cím visszavonásának lehetőségét.
Ezt követően egy nappal, március 29-én a Semmelweis Egyetem doktori tanácsának nagy többsége olyan döntést hozott, hogy kezdeményezik a doktori cím visszavonását, amellyel az egyetem szenátusa még aznap délután szintén elsöprő többséggel megfosztotta Schmitt Pált a doktori címétől. Az aznap külföldön tartózkodó és késő este hazaérkező Schmitt másnap, március 30-án interjút adott a közmédiának, március 31-én pedig a Magyar Rádiónak – ez utóbbit április 1-jén sugározták –, aki mindkét interjúban sérelmezte és igazságtalannak érezte a doktori címe visszavonását, de elmondta, hogy nem kíván lemondani, és hogy egy új PhD megszerzését tűzi ki célul. Ezután az ellenzéki pártok és az egyetemi hallgatókat tömörítő szervezetek nemtetszésüket kifejezve tiltakozásba és tüntetésbe kezdtek, követelve Schmitt államfői lemondását.
Az események hatására Schmitt Pál április 2-án az Országgyűlésben, napirend előtti felszólalásában jelentette be lemondását a köztársasági elnöki tisztségről. Ezt az Országgyűlés elfogadta, így a harmadik magyar köztársaság történetében Schmitt Pál lett az első köztársasági elnök, aki hivataláról lemondott.
Előzmények jobbra|bélyegkép|260px|Schmitt Pál Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése címmel beadott doktori disszertációjában felhasznált szakirodalom melléklet fénymásolata jobbra|bélyegkép|260px|Schmitt Pál Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése címmel beadott doktori disszertációjában feltüntetett forrásmunkák jegyzékének fénymásolata Schmitt Pál kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó, sportdiplomata, diplomata, közgazdász, 1992-ben a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) végrehajtó bizottságának tagja volt, és az akkor még önálló Magyar Testnevelési Egyetemen (régi nevén Testnevelési Főiskola, röviden: TF) – saját elmondása szerint az édesanyjának tett ígérete miatt – jelentkezett egyetemi doktori (doctor universitatis) cím megszerzésére. Ez volt az utolsó év, amikor ezt a tudományos fokozatot megszerezhette, 1993 óta ugyanis csak a PhD (philosophiæ doctor) fokozat létezik.
Témavezetők (konzulensek): Kutassi László egyetemi tanár. Az eredeti témavezető jelentős mennyiségű feldolgozandó szakirodalmat írt elő, így Schmitt Pál új témavezetőt keresett. Takács Ferenc testnevelő tanár, filozófus-esztéta. 1992-ben a Magyar Testnevelési Egyetem Társadalomtudományi Tanszékének vezetője, 1985 óta a Magyar Olimpiai Akadémia (MOA) tagja volt. (Schmitt 1985 és 1990 között a MOA Tanácsának elnöke volt.)
Schmitt Pál Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése című, 215 számozott oldalból álló, a táblázatokkal és a diagramokkal együtt összesen 225 oldalas dolgozatát alig egy hónappal a jelentkezés után adta be.
A disszertáció bírálói (opponensek): Kertész István ókortörténész. 1992-ben az ELTE bölcsészkarán tanított, a Testnevelési Egyetemről Istvánfi Csaba rektor kérte fel, hogy legyen Schmitt dolgozatának opponense. A védés után, 1992-ben lett a MOA Tanácsának tagja. Takács Ferenc (a témavezető).
Kertész István nem készített előbírálatot, csak egy hétoldalas végleges bírálatot, amelyben öt oldalon sorolta a dolgozat hiányosságait, végezetül mégis azt írta, hogy „a jelölt dolgozata megfelel az egyetemi doktori értekezésekkel szemben támasztott tartalmi és formai követelményeknek”. Ezt azért tette, mert abban az időben az ELTE tanára volt, Takács Ferenc pedig előzetesen arról tájékoztatta, hogy a dolgozat formailag megfelel a testnevelési egyetem saját követelményeinek.
Takács Ferenc előopponensi véleményt is készített a disszertációhoz, amely azonban kritikus megállapítást nem tartalmazott. A disszertáció végül summa cum laude minősítést kapott mindkét bírálótól.
A szóbeli vizsga ötfős bizottsága: Tihanyi József, a Testnevelési Egyetem tudományos rektorhelyettese (a bizottság elnöke), Istvánfi Csaba, a Testnevelési Egyetem rektora 1984–1994 között, 1992-ben a MOB tagja, Nyerges Mihály egyetemi docens, 1992-ben a MOB tagja, 2001–2011 között a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának dékánja, Kertész István bíráló, ókortörténész, sporttörténész egyetemi tanár, a hellenizmus és az ókori olümpiai játékok kutatója, Takács Ferenc bíráló/témavezető, 1986–2003 között a Magyar Testnevelési Egyetem Társadalomtudományi Tanszékének vezetője.
A három órán át tartó szóbeli védésen jelen volt még Kutassi László sporttörténész, sportvezető, a Testnevelési Egyetem tanára, korábbi témavezető is.
A szóbelin három témából – sportszervezésből, sporttörténetből és filozófiából – kellett beszámolnia a későbbi köztársasági elnöknek. Itt dicsérettel megfelelt, és az egyetemi doktori címet végül summa cum laude minősítéssel megkapta.
Időközben napvilágra került, hogy 1988 szeptemberében olyan cikk jelent meg az Állami Ifjúsági és Sporthivatal Labdarúgás című lapjában, amely múlt időben, mintegy kész munkaként említi a kisdoktori disszertációt. Nem tudni, hogy ez azonos-e a később beadott tudományos művel.
A botrány kirobbanása 2011 februárjában Karl-Theodor zu Guttenberg német védelmi miniszterről kiderült, hogy 2007-es doktori disszertációjában számos forrásmegjelölés nélkül átvett szövegrész szerepel. Néhány hónappal korábban Schmitt Pál egy interjúkötetbenFazekas Valéria: Citius, altius, fortius! Schmitt Pállal és Makray Katalinnal beszélget Fazekas Valéria (Kairosz, 2010) filozófiatörténetből szerzett kisdoktori fokozatának megszerzéséről beszélt. A téma felkeltette a hvg.hu egyik meg nem nevezett kommentelőjének az érdeklődését, aki megkereste a disszertáció egyetlen hozzáférhető példányát a Semmelweis Egyetem könyvtárában. (Az egyetemi integráció miatt 2000 januárjától a TF a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karaként működött tovább.) A szöveg furcsa nyelvezete alapján felmerült benne, hogy az fordítás lehet, ezért utánajárt a forrásoknak is, még Lausanne-ba is elutazott.
Gavra Gábor, a HVG hetilap főszerkesztője a magyar ATV televízióadó Egyenes Beszéd című műsorában beszámolt arról, hogy a cikk kisebb megszakításokkal kilenc hónapig készült. Végül a HVG.hu 2012. január 11-én számolt be arról, hogy Schmitt Pál köztársasági elnök 1992-ben készült egyetemi doktori disszertációja jelentős részben (a 215-ből mintegy 180 oldal) megegyezik Nikolaj Georgiev bolgár sporttörténész 1987-ben francia nyelven megjelent tanulmányának (Analyse du programme olympique) szövegével.
A szövegegyezéseken túl az is említésre méltó, hogy a magyar változat több helyen nem létező sportágakra hivatkozik (például „200 méteres férfi és női úszás”), ami nyilvánvaló fordítási hiba (a francia eredetiben helyesen szerepel), ám valószínűtlen, hogy a többszörös olimpikon, évtizedes sportvezetői tapasztalatú Schmitt ne tudta volna, hogy ilyen sport nem is létezik. Ebből többen következtettek arra, hogy Schmitt nemcsak nem saját maga írta a disszertáció ezen részét, hanem azt mással fordíttatta, és a fordítást még csak nem is ellenőrizte, mielőtt leadta volna.
A botrány kirobbanása után jelentős érdeklődés mutatkozott az újságírók részéről Schmitt dolgozata iránt, de kiderült, hogy „a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. Törvény értelmében fénykép és videófelvétel, elektronikus rögzítés a doktori értekezések belső tartalmáról felismerhetően, olvashatóan nem készíthető”, vagyis a dolgozatot csak helyben, a SOTE egyetemi könyvtárának olvasótermében lehetett olvasni és tanulmányozni, ahol jegyzetelni is lehetett belőle. Más módon a szerzői jogi törvény szerint csak maga a szerző sokszorosíthatja a művét, illetve csak ő adhat engedélyt erre, ami az adathordozókon történő bemutatást is jelenti. Mivel Schmitt Pál részéről nem érkezett ilyen engedély, a sajtóban csak a dolgozat borítóját és üres lapjait, valamint a felismerhetetlen szöveget jelentethették meg. Kiderült az is, hogy maga a dolgozat és a bírálatai hemzsegnek a helyesírási hibáktól is. Ezzel egy időben az ügy hamar felkeltette a külföldi sajtó figyelmét is.