Király Sándor (Szeged, 1932. május 31. – Budapest, 1998. január 26.) festő, művésztanár.
Életútja 1957-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskolán, mesterei Miháltz Pál és Z. Gács György voltak. 1967-ben elnyerte a Szép Budapestért érdemérmet, 1980-ban pedig a MM nívódíját. Miután befejezte tanulmányait, a Magyar Iparművészeti Főiskolán kezdett tanítani. Egyidejűleg tudományos kutatói tevékenységet is végzett a színelmélettel kapcsolatosan. Tanulmányutat tett 1962-ben a Szovjetunióban, 1966-ban Olaszországban, 1968-ban Romániában, 1969-ben pedig Franciaországban. Munkássága során kereste a képzőművészet és az építészet új kapcsolatait, rendkívül sokoldalú kísérleteket végzett. Festőként híve volt a kubista-konstruktivista törekvéseknek. Grafikái készítése során több technikát is alkalmazott, gobelinjei és zománcképei sikert arattak. A Visual Art Csoport tagja volt.
Egyéni kiállításai 1962, 1972 - Fényes Adolf Terem, Budapest 1968 - Gulácsy Terem, Szeged - Bécs 1973 - Csók Galéria, Budapest 1975 - Nagymaros
Köztéri művei műmárvány intarzia (1962, Fóti Gyermekváros) gobelin (1975, Nagymaros, Házasságkötő Terem) secco (1979, Szombathely, Általános Iskola) pannó (1981, Budapest, Átrium Hyatt) kerámiaburkolat (1983, Budapest, BVSC Sporttelep) secco (1989, Csurgó, Általános Iskola).
Művei közgyűjteményekben Iparművészeti Múzeum, Budapest - Móra Ferenc Múzeum, Szeged.
Könyvei Általános színtan és látáselmélet (1969) Az érzékszervek anatómiája (1985)
Források Artportal
Kategória:Magyar festők Kategória:1932-ben született személyek Kategória:1998-ban elhunyt személyek