A Rohonci kódex egy ismeretlen betűkkel és ismeretlen nyelven írt kéziratos kódex. Nevét a régi magyar helyesírás szerint Rohonczi Codexnek írták, s hivatkozásokban (elsősorban külföldön) olykor ma is szerepel ebben a formában.Ld. pl. Enăchiuc 2002.

Története bélyegkép|jobbra|320px|Napimádat, karácsonyfa és keresztény szimbólumok. Jobbra egy tipikus moldvai kolostor látható Nevét Rohoncról kapta, amely 1920-ig nyugat-magyarországi kisváros volt, ma pedig – Rechnitz néven – Ausztria Burgenland tartományához tartozik. Innen került a kódex a Magyar Tudományos Akadémiára 1838–39-ben, amikor gróf Batthyány Gusztáv a rohonci kastély egész könyvtárát az Akadémiának adományozta.

Eredete ismeretlen, múltjának egy nyoma lehet a Batthyány család rohonci könyvtárának 1743-as katalógusában egy szűkszavú bejegyzés: „Magyar imádságok, volumen I. in 12.”. A méret („tizenkettedrét”) és a vélhető tartalom egyezik a kódexével, de ilyen méretű és tartalmú könyv nem volt ritka a korban, ezért ez a bejegyzés korántsem biztos, hogy a rohonci kódexről készült.Ld. Jerney 1844 és Némäti, 1892

A kódexet 1840 körül Toldy Ferenc tanulmányozta, majd később Hunfalvy Pál, de eredménytelenül. Az osztrák paleográfus, dr. Mahl is hiába vizsgálta. Josef Jireček és fia, Konstantin Josef Jireček – mindketten prágai egyetemi professzorok – 1884–85-ben a kódex 32 oldalát vizsgálták hasztalanul. 1885-ben a kódexet az Innsbrucki Egyetem professzorának, Bernhard Jülgnek is elküldték, de ő sem tudott vele mit kezdeni. Munkácsy Mihály 1890 és '92 között magával vitte a kódexet Párizsba, hogy tanulmányozza, de ez sem hozott eredményt.Ld. Némäti, 1892

A magyar kutatók többsége az erdélyi származású műgyűjtő, Literáti Nemes Sámuel (1796–1842) hamisítványának tartja. Nagyszámú értékes hozzájárulásai miatt egyesek őt az Országos Széchényi Könyvtár „harmadik alapítójának” is nevezték, mindazonáltal inkább hamisításai révén vált hírhedtté, melyeket nagyrészt éppen az 1830-as években készített, s amelyek néha a kor legjobb történészein is kifogtak. A rohonci kódexet Szabó Károly sorolta be Literáti Nemes Sámuel hamisítványai közé,Ld. Szabó, 1866 s azóta a magyar tudományos közgondolkodás is ezt a véleményt osztja.Ld. pl. Fejérpataky, 1878; Pintér, 1930 vagy Kelecsényi, 1988 (23. fejezet: A hamisítványok és Literáti Nemes Sámuel). Tóth, 1899 és Csapodi, 1973 ezt a nézetet mint valószínűt említik.

Helye Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ.A részletes katalógus-bejegyzést ld. Csapodi 1973, 109. old. Jelzet: K 114 Régi jelzet: Magyar Codex 12o 1.

A kódex csak engedéllyel kutatható, de létezik róla mikrofilm- és digitális másolat: Mikrofilm: MF 1173/II. REAL-MS Rohonci_Codex_K_114.pdf

Tulajdonságai thumb|jobbra|200px|Egy illusztráció – a háromkirályok érkezése Betlehembe? A kódex 224 folio terjedelmű (448 oldal), mérete 12×10 cm. Oldalanként 9-14 sorba írt jelekkel van teleírva. A szövegen kívül tartalmaz 87 illusztrációt, melyek vallásos, katonai és egyéb jeleneteket ábrázolnak. A durván rajzolt képek olyan környezetet mutatnak, ahol keresztény, muzulmán és pogány vallások együtt vannak jelen, mivel az épületeken vegyesen látható kereszt, félhold és szvasztika.

A kódex jeleinek száma kb. tízszerese bármely ismert ábécének (Némäti 792-t számolt összeLd. Némäti 1889.), de legtöbbje igen ritka, vagyis a jelek feltehetőleg nem ábécét alkotnak, hanem szillabáriumot vagy logogrammákat (mint pl. a kínai írásjegyek). A jobb margó szabályossága azt sugallja, hogy a jeleket jobbról balra írták.Ld. Jerney 1844.

A vízjel vizsgálata azt mutatja, hogy a kódex papírja Velencében készült az 1530-as években.Ld. Jerney 1844 és Némäti 1892, ill. pontosításukhoz Láng 2011, 50. old. A szöveget viszont másolhatták korábbi forrásból is, de az is lehet, hogy a papírt a gyártása után hosszú idővel használták fel.Joe Nickell vizsgálata szerint az oldalakat a papír gyártása után nem sokkal írták meg, ld. Láng 2011, 53. old.

Nyelv és írás Noha a kódexet már magyar, dák, korai román vagy kun, sőt hindi nyelvűnek is tartották, egyik hipotézist sem támasztja alá tudományos bizonyítás.

A kódex magyar nyelvének egyes támogatói azt feltételezik, hogy az írás ősi magyar jelrendszer, mások hasonlóságot keresnek a jelek és a székely–magyar rovásírás betűi között. Egyes román vélemények szerint az írás azokra a jelekre hasonlít, melyek a Dobrudzsa vidékén található szkíta szerzetesek barlangjaiban láthatóak. Ismét mások a Veszprémvölgyi Apácakolostor görög alapítólevelének betűihez hasonlították. Egy újabb vélemény szerint pedig az írás egyfajta Bráhmi írás.Ld. Singh–Bárdi 2004.

Sumer–magyar elmélet Nyíri Attila nevéhez fűződik a sumer-magyar megfejtés elmélete, melyet a kódex két oldalának tanulmányozása révén dolgozott ki.Ld. Nyíri 1996. Nyíri egyszerűen fejjel lefelé fordította az oldalakat, azonosított egy sumer ligatúrát, majd a többi jelet hasonlósági alapon latin betűknek feleltette meg. Ugyanazt a jelet olykor több betűhöz, illetve ugyanazt a betűt olykor több jelhez is hozzárendelte. Végül az így kapott betűcsoportokban szereplő betűk sorrendjét még át kellett alakítania, hogy értelmes szavakat kapjon. Az így kapott szöveg (amennyiben értelmesnek tartjuk) vallásos, talán liturgiai jellegű.

Így kezdődik: „Eljött az Istened. Száll az Úr. Ó. Vannak a szent angyalok. Azok. Ó.”

Nyíri megoldását azonnal kritika alá vette Gyürk Ottó, rámutatva, hogy ilyen engedményekkel akármit ki lehet olvasni a kódból.Ld. Gyürk 1996. Emellett az a puszta tény, hogy Nyíri kritikátlanul épít Badiny Jós Ferenc sumer–magyar nyelvrokonságot képviselő munkájára, hitelteleníti vállalkozását.

Dáko-román elmélet A román régésznő, Viorica Enăchiuc (ejtsd: [vjo'rika enə'kjuk]) a kódex teljes fordítását publikálta.Ld. Enăchiuc 2002. Állítása szerint a szöveget Dacia vulgáris latin nyelvén, azaz (véleménye szerint) a mai román nyelv egy korábbi nyelvállapotában írták. Az írás szerinte jobbról balra és lentről fölfelé halad. Az állítólagos fordítás a Blaki (Vlah) nép i. sz. XI–XII. sz.-i történelmét írja le, elsősorban harcaikat a magyarok és a besenyők ellen. A fordításban előforduló helynevek és víznevek pl. Arad, Dridu, Olbia, Ineu, Rarău, Dnyeszter, Tisza. Említ még diplomáciai kapcsolatokat Vlad és Alexiosz Komnénosz, Kónsztantinosz Dukasz és Flandriai Róbert között.

Idézetek:

„Solrgco zicjra naprzi olto co sesvil cas” – „Ó, élők napja, hadd írjam meg, amit az idő átfogott”ibid, 224. old.

„Deteti lis vivit neglivlu iti iti itia niteren titius suonares imi urast ucen” – „Nagy számban a heves csatában, félelem nélkül menj, menj hősiességgel! Zajosan törj előre, hogy a magyart elsöpörve legyőzd!”ibid, 22. old., magyar fordítás: Láng 2011, 41–42. old.

Enăchiuc művét egyrészről az átírás (transzliteráció) szintjén lehet kritizálni. Bizonyos jelek az egész kódexben szinte mindig ugyanabban a jelkörnyezetben fordulnak elő, nála mégis rendszerint más és más betűkkel vannak átírva – így az eredeti kód mintázatai az átírás során eltűnnek. Másrészről Enăchiucot nyelvészeti és történészi kritika éri. Az általa publikált átirat a román nyelv eddig ismeretlen állapotának első nyelvemléke lenne, azonban a szöveg (a mellékelt szójegyzet ellenére) olyan erős nyelvészeti és történettudományi kétségeket ébreszt, melyek cáfolják munkájának tudományosságát.Ld. pl. Láng 2011, 40–43. old., Ungureanu 2003.

Brahmi–Hindi elmélet Az indiai származású Mahesh Kumar Singh is publikált állítólagos megfejtést.Ld. Singh–Bárdi 2004, 12–40. old. Véleménye szerint az írás balról jobbra, fentről lefelé halad, s egy eleddig publikálatlan Bráhmi írásrendszert használ. Singh átiratában a kódex első 24 oldala hindi nyelvű szöveget tartalmaz, melyet magyar fordításban is közzétettek. Megfejtése leginkább egy (korábban ismeretlen) apokrif evangélium kezdetére emlékeztet, meditatív bevezetéssel, mely Jézus gyermekségtörténetével folytatódik.

Mahesh Kumar Singh változatában az 1. oldal felső két sora így szól: „he bhagwan log bahoot garib yahan bimar aur bhookhe hai inko itni sakti aur himmat do taki ye apne karmo ko pura kar sake” – „Óh Istenem! Itt a nép nagyon szegény, beteg és szűkölködik, ezért adj nekik elegendő tehetséget és erőt, hogy kielégíthessék a szükségleteiket!”ibid, 13. old.; magyar fordítás: Bárdi László, ibid, 37. old.

Singh megoldását azonnali kritika érte az illető folyóirat következő számában.Ld. Varga Géza és Varga Csaba 2005. Átirata mindenestül inkonzisztens, ezért munkáját többnyire átverésnek vagy áltudományos ámokfutásnak tartják.Ld. Láng 2011, 44–46. old. bélyegkép|250px|V. Enăchiuc's könyvének borítója

Székely–magyar rovásírás elmélet Marius-Adrian Oancea román kutató szerint a kódex az Újszövetséggel kapcsolatos témákra összpontosít és magyarul van írva. Úgy véli, hogy a szavak a székely rovásírás vagy székely-magyar rovásírás egy változatával vannak kódolva. A kódex egyes szavainak megfejtésére adott javaslatait az ezzel foglalkozó weboldalon mutatja be. Ezzel a véleményével nem áll egyedül, hiszen Nyíri Attila is hasonló feltevésekből kiindulva próbálkozott a kódex szövegének megfejtésével.

Módszeres próbálkozások Gyürk Ottó nevéhez fűződik a jelek első szigorúan módszeres (és sikeres) vizsgálata. Ismétlődő jelsorozatok révén megerősítette, hogy a szöveg jobbról balra, fentről lefelé halad, és az oldalak is jobbról balra követik egymást. Gyürk számjegyeket azonosított a szövegben.Ld. Gyürk 1970. Későbbi megjegyzései azt sugallják, hogy volt számos publikálatlan megfigyelése is, melyeket nagy mennyiségű statisztikai mérésre alapozott.

Locsmándi Miklós a 90-es évek derekán a jelek számítógépes kutatásával próbálkozott. Megerősítette Gyürk észrevételeit, melyeket továbbiakkal gazdagított. Erős érvek nélkül bár, de megsejtette az "í" jel mondatelválasztó szerepét (amellett, hogy e jelnek már Gyürk számszerű jelentést tulajdonított, Locsmándi szerint pedig ezek mellett olykor helyi érték-elválasztó szerepet is betölt). Locsmándi tanulmányozta a jelek ékezeteit (melyek többnyire pontok), de nem talált bennük rendszert. Mivel nem fedezett fel a jelekben toldalékolást, feltételezte, hogy az írás nyelve nem magyar. Nem tudta bizonyítani, hogy a kódex nem hamisítvány, azonban, látva a szöveg belső rendszerességét, tagadta, hogy az véletlenszerű jelek halmaza lenne.Ld. Locsmándi 2004.

bélyegkép|jobbra|320px|Feltehetőleg Jézus a kereszten

Az elmúlt években felélénkült a kódex iránti tudományos érdeklődés. Láng Benedek egy hosszú tanulmányban,Ld. Láng 2010. majd könyvméretű monográfiábanLd. Láng 2011. foglalta össze a kutatás addigi történetét (beleértve saját próbálkozását is), és meghatározta a jövőbeli kutatás lehetséges irányait. Érvekkel támasztotta alá véleményét, miszerint (szemben a magyar tudományos közvéleménnyel) a kódex nem hamisítvány, hanem tudatosan kódolt vagy titkosírt szöveg. Az írás vagy (1) kód, vagy (2) gyorsírás, vagy (3) mesterséges nyelv. Láng ezekhez a lehetőségekhez történeti analógiák számbavételével jutott.