Francesco Giacomo Tricomi (Nápoly, 1897. május 5. – Torino, 1978. november 21.) olasz matematikus.
Életpálya 1918-ban, az első világháború idején a nápolyi egyetemen szerzett diplomát. Páduában Francesco Severi segéde volt, majd Rómába került. 1925-ben Giuseppe Peano Qui felkérésére Torinóba került, ahol 1967-ig szolgálta a matematika tudományát. 1943-tól 1945-ig, majd 1948-tól 1951-ig a Pasadena Technology California Institute-nál végzett tudományos munkát, közös kézikönyvük szerkesztésénél.
Kutatási területei Parciális differenciálegyenletekkel, integrálegyenletekkel foglalkozott.
Névadó Névadója egy speciális függvénynek – Tricomi-függvény. Róla nevezték el a parciális differenciálegyenletek egy speciális fajtáját Tricomi-egyenletnek, amely később a szuperszonikus sebességek vizsgálatánál lett nagy jelentőségű.
Szakmai sikerek Tagja volt a Lincei National Academy-nek, és Torinóban a Sciences Academy-nek. A 40. Nemzeti Akadémia ülésén matematikai aranyérmet kapott.
Írásai Erdélyi Artúrral, Fritz Oberhettingerrel és Wilhelm Magnussal együtt - az ún. Bateman-projekt keretében - írt könyve a transzcendentális függvényekről ma is alapműnek számít.
Jegyzetek
Források
Kategória:1897-ben született személyek Kategória:1978-ban elhunyt személyek Kategória:Olasz matematikusok Kategória:Nápolyiak