Kaposhomok () község Somogy vármegyében, a Kaposvári járásban.
Fekvése Kaposvártól 12 kilométerre keletre található, a Kapos jobb parti oldalán.
Bár aránylag távol fekszik a Balaton déli partjától, szőlő- és borgazdasági szempontból mégis a Balatonboglári borvidék részét képezi.
A közvetlenül határos települések: északkelet felől Baté, délkelet felől Kaposkeresztúr, délnyugat felől Szentbalázs, északnyugat felől pedig Taszár.
Megközelítése Zsáktelepülés, közúton csak a 61-es főút felől érhető el, mintegy 1 kilométeres letéréssel, a 65 107-es számú mellékúton. A hazai vasútvonalak közül a érinti, melynek egy megállási pontja van a határai között; Kaposhomok megállóhely a lakott területétől északra, de a Kapos túlsó partján helyezkedik el, a faluba vezető bekötőút vasúti keresztezésének keleti oldalán.
Története Kaposhomok első említése: Az Alsó- Pannóniában hatalmukat vesztő szlávok átadták helyüket a honfoglaló magyarságnak. A somogyi területekre Koppány törzse telepedett le. Központjuk Somogyváron volt. A vezér az ősi magyar pogány hit híve volt, ezért is került szembe Istvánnal, aki a kereszténységet akarta államvallássá tenni. A párharcból István került ki győztesen, Koppányt felnégyelteti, és a somogyi birtokainak tizedszedési jogát a Pannonhalmi bencés apátságra bízza. A nép lelki gondozását kiveszi az idegen papok kezéből és a bencésekre illetve a pécsváradi plébánosokra bízza. Bár később a somogyi területeket a veszprémi egyházmegye kebelezi be, a tizedszedés joga Pannonhalmáé marad. Ettől kezdve évszázadokon át folyt a harc Somogyvár és Pannonhalma között a jog megszerzéséért.
A javakért folytatott küzdelmet jól szimbolizálja az az eset, amikor 1228-ban a bencés apát panaszolja, hogy Veszprém püspöke lefoglalta mindkét Amachot (Homok) és javait. Az egyik Csököly pusztája, a másik, pedig a mai Kaposhomok. Végül a harc a 13. század első felében zárult le. A tizedszedési jog Pannonhalmáé maradt, míg a Somogy vármegyei plébániák püspöki joghatóságát Veszprém hatáskörébe utalták. 1237-ben Jakab főesperes hatósugarában 176 plébánia működik, melynek felsorolásában Homag is szerepel, mint plébánia pappal. A települést a regölyi esperesi kerülethez és egyben a pécsi püspökséghez tartozónak írják.
1266. január 11-én IV. Kelemen pápa a tihanyi apátságot a szentszék pártfogása alá fogadja, javainak és kiváltságainak a birtoklásában megerősíti.
„Clemens episcopus servus servorum Dei. Dilectis filiis abbatis monasteri de Thykon qaecumque bona idem monasterium possidet, Illibata permaneant predia et villam Mortus juxta Buchak…Homuke.
Ugyanebben a kiváltságlevélben még egyszer szerepel Homuke de Telky, melynek birtoklásában a pápa szintén megerősíti.
A veszprémi püspökség római levéltárában a településről a XIV. századból vannak hiteles adatok. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben jelenik meg először Homok, mint adózó település.
A budai káptalan döntése: 1443. január 25-én a budai káptalan előtt Hédervári Lőrinc nádor és fia, Imre macsói bán és Tamásy János vajda fia, Henrik egyezségre lépnek, mely szerint, ha valamelyikük előbb halna meg örökös nélkül, úgy összes birtokuk a másikra száll. Az egyezségben felsorolják az esetlegesen birtokolandó javakat. A települések között említik Omakot, azaz Homokot is. A megállapodás január 31-én már aktuálissá is válik. A budai káptalan II. Ulászló parancsára bevezette Hédervári Lőrinc nádort és fiát, Imre macsói bánt mindazon birtokokba, amelyeket a néhai Tamásy Henrikkel kötött szerződés értelmében megjelöltek.
Homok, mint egyházi igazgatási központ: 1542-ben összeszámolták a somogyi plébániákat. (Connumeratio Parochorum Annao 1542) Az összeírásban szerepel Márczadó, Enyezd, Szend amelynek esperese, archidiakónusa „de Omag” él. Ez jelentheti azt is, hogy a pap homoki származású. Amennyiben ez így lenne, úgy ismerhetjük Homok szülöttét, aki papi pályára lépett és esperessé lett. Az 1542-es birtokösszeírásban Török Bálint, Marczadó és Send javai mellett még szerepel Omag is, de 1545-re eltűnik a felsorolásból. Így Homok valószínűsíthetően már a kirajzó török csapatok áldozata lett.
1555-ben gyakorlatilag az egész Somogy hódoltsági területté vált. Kereszteshomokot (korabeli elnevezés) a kaposvári náhiéhoz csatolják. Már 1554-ben sejteni lehetett Homok lakosságának a kipusztulását, mert az adólajstromban csak két adózó van: Csargay Balázs és Herény Pál. 1565-re az adózók száma négyre növekszik Kustos-Homokon (korabeli elnevezés). 1566-ban Keresztes- Homag néven a török defterek szintén négy adózót írtak össze. 1571-ben ismét Kustos-Homag szerepel tíz adózóval: Herény István, Jakab Gergel, Nagy Ambrus, Benedik Pál, Szabó Bertalan, Markos Fábján, Jó Gál, Bod Gáspár, Csurgó Petre, Bolgár Bertalan.
A hódoltság alatt a vallási összetétel teljesen megváltozik. Az eddig katolikus falvak protestánssá válnak. Az 1612. évi és az 1618. évi református zsinat felméréseiből tudjuk, hogy Orci népe először görög, majd református vallásúvá válik. Büssü és Gölle szintén református vallásra tér át. A felmérésekből Keresztúr, Homok és Baté kimarad, ez azt jelenti, hogy a települések lakossága megmarad a katolikus hiten.
1689-ben Kollonich Lipót érsek előterjesztette I. Lipót császárnak a Magyar Királyság felépítési tervét (Einrichtungswerk). Ez indította el a benépesítést német telepesekkel, akik Dél- és Délnyugat-Németországból érkeztek. Homokra 1728-tól kezdve érkeznek szórványosan telepesek Felső- Ausztriából. 20 évvel később már német ajkú az egész lakosság.
Az 1748-as egyházlátogatási bizottság felmérései alapján a következőképpen foglalhatjuk össze a település adatait:
Vallási élet: az újonnan telepített községben templom nem volt. A lakosság sváb nemzetiségű, vallásuk szerint katolikusok voltak. Homoknak kántorra nem jut, így az istentiszteletek Kercseligeten vannak. Tanítójuk, Krim Mátyás szintén német nemzetiségű.
Lakosság: 24 családi ház található a településen. 23 családból 17 német. Itt meg kell említeni, hogy a németségen belül is voltak széthúzások, vagyis hat család megkülönböztette magát a később érkező „Scwabische Türkei”-től. (Az „ősi” telepesek közvetlen Ausztriából jöttek, míg a többi telepes Tolna és Baranya vármegyéből költözött át.)
Kapcsolatok az őshazával: az anyakönyvek alapján oda- vissza vannak keresztszülői és bérmaszülői tisztségek vállalása. A népviseletükhöz szükséges plüss bársonyért szintén az őshazába mennek.
Kapcsolatok más települések német ajkú lakosságával: Szabadiba a Ruhr- vidékéről érkeznek telepesek. De mivel ők már az őshazában protestánssá lettek, így a homoki római katolikus lakosság nem vette fel velük a kapcsolatot.
Homok a sváboknak köszönheti (a falu újranépesítése mellett) mezőgazdaságának, de főleg a szőlőkultúrájának a fellendülését. A Keresztúr és Homok közti völgyek szűknek bizonyultak a termelésre ezért a Nagy- és Kishallgató dombjait próbálták birtokba venni. A custodiátusi birtok vezetője, gróf Edling Rudolf földet kölcsönzött számukra (allód birtokviszony), hogy szőlőt tudjanak telepíteni. Ezekért a birtokokért cserébe 4-5 évi fizetési kötelezettséggel tartoztak, a termény után tizeddel adóztak. Ez egy sajátos szőlőművelési kultúra volt: a földesúrtól erdei területeket kapnak irtásra, amelynek helyére telepíthetik a szőlőt. A sorok kijelölése után a karónak szánt fákat nem vágják ki, hanem elszenesítik egy kicsit és végül mellé ültetik a szőlőt. A minőségi bortermelésnek köszönhetően Homok a század végére Bécs borszállítója lesz.
1804-ben volt az utolsó kamarai összeírás a kusztodiátus hivatalos státuszáról, ezek alapján Homok községet Taszár filiálisaként tartják számon. Temploma Szent Vendel tiszteletére épült, mely még a kusztodiátus patronátusi terhe. Iskolája nincs. Árendás háza a kocsma, a csapos házával és pincével. Gazdasági épületei: téglavető, cséplőszérű, uradalmi kosárfonó háza. Jobbágyai németajkú római katolikusok. Földjeik II. osztályúak, 9,5 szessziót tesznek ki. Homokon is kimutatható volt a telekaprózódás, ez is oka annak, hogy ezek a falvak még ma is nagyon szerény módú helységek. Egy telek 24 hold szántó és 10 hol rét. Legelőjük kevés, szűkösen elég a jobbágyok állatai számára. Szőlőjük a helységtől D-re eső magaslatokon van és jó minőségű bort terem. Borkimérési joguk az Urbárium értelmében december 6-tól kezdve, fél évig volt érvényes. Pálinkaégetőjük allodiális kezelésben volt. Homok jövedelme 2180 Forint. 21 jobbágyház és 10 zsellér volt a településen. A jobbágyság terhei: tized, heti 1 nap igásrobot, terméskilenced, ezen felül a mézből, bárányból, kenderből szintén fizettek kilencedet, 1 Forint füstpénz, ajándék. A házas zsellér fizette az évi 1 Forint házhelybért és a 18 napi kézi robotot. A házatlan zsellér, pedig 12 napi kézi robottal adózott.
Noszek Mátyás Somogy vármegye erdőfelügyelője vizsgálta át és minősítette Homok erdejét.
Három részre osztotta: Nagy- és Kishallgató: Keveset érő, elvénült bükkös, a szálalás következtében nagyon megritkult Somhegyi erdő: korábban Teleki erdőnek nevezték, bükkös cser ültetvényekkel Hosszúvölgyi erdő: bükkös cser ültetvényekkel A homoki erdő akkori határai: K-ről Schmideg gróf Tékets pusztája és a homoki szőlők, Ny-ról az Eszterházy herceg szentbalázsi hitbizománya és a szintén Homokhoz tartozó Teleki szőlőhegy, D- ről pedig szintén Tékets puszta határolta.
Általánosságban elmondható, hogy a homoki erdő teljesen rendezetlen, ennek oka, hogy nehezen megközelíthető terepviszonyai vannak. Ebből következik, hogy hiába volt a jobbágyoknak faizási joguk, nem éltek vele. Ehelyett a bérlővel kötött szóbeli megállapodás értelmében egy teljes szesszió után egyéb kötelezettségükből évi 1 Forint 40 krajcár engedményt kaptak. A terepviszonyokkal magyarázható az is, hogy ebben az erdőben a makkoltatási díj egy-egy sertés után csak 45 krajcár volt az 1 Forint helyett. Az összeírás alapján az erdő 300 sertés makkoltatására volt alkalmas.
Kaposhomok község 1807-ben a piaristák fennhatósága alá került.
A custodiatus utolsó bérlőjének, Szentgyörgyi Horváth Zsigmondnak az 1808-ban bekövetkező halálával, a rend Bolla Antalnak adta azt a feladatot, hogy a javadalom gazdaságát átszervezze. Ő a bérleti hasznosítás helyett a házi kezelésbe vétel mellett döntött. A befektetésekhez azonban pénzre volt szükség. A támogatásokkal együtt 55 000 forint állott a rendelkezésére. Ebből 1809-ben Mernye felmérésére fordított 7589 forintot. 1810-ben a befektetések között már Homokot is megtaláljuk. Elsőként földeket adományoztak szőlőtelepítésre, és emellett 8 hold allodiális szőlőt is telepítettek. Ezután a Kapos folyó szabályozására fektettek hangsúlyt, Felmérték a Kapos vizét az attalai, homoki, taszári határban, majd a medrét ebben a távolságban megnagyobbították. Taszár és Homok között a Kapos berkén át hidat építettek, a két falut úttal kötötték össze. Végül a pálinkaégetőt megnagyobbítják, és új kutat ásnak mellé.
A határok azonban bizonytalanok voltak, a donációs levelekben egyszerűen csak a falvak voltak megemlítve, a custodiatus pontos területi felmérésére még nem került sor. Ennek a hiányában a határok mentén folyamatosan pereskedésre került sor. A homoki birtokállományból négy alkalommal is sajátítottak ki területeket:
1. 1841. január 10-én kelt szerződés értelmében a rend eladta Moór István homoki jobbágynak a homoki szőlő Ny-i részén lévő új ültetésű szőlőjét a hozzá tartozó présházzal együtt 1100 Forintért. Az eladott szőlőt azonban terheli a bordézsma és a gyümölcstermésből is dézsmát ad.
2. A homoki vasúti őrháznál megálló céljára 346 ölnyi területet sajátított ki a MÁV 1891-ben. Ezt a foglalást a vasúttársaság a két falu, Taszár és Homok kérésére tette meg, mivel a Bátaszék- Dombóvár- Zákány vonalon még nem létesült e két községnél megálló.