A vadzsrajána buddhizmusban Aksobhja (szanszkrit: अक्षोभ्य Akṣobhya, kínaiul 阿閦如来 āchùrúlái, japánul 阿閦如来 Asuku nyorai, tibetiül མི་བསྐྱོད་པ་ mikyopa, mongolul ᠬᠥᠳᠡᠯᠦᠰᠢ ᠦᠭᠡᠢ vagyis Хөдөлшгүй Ködelüsi ügei) egyike az öt bölcsességbuddhának, s Adi-buddha szülötte, aki az öntudatot a valóság egy nézőpontjaként képviseli. Megegyezés alapján a Gyémántbirodalom keleti részén helyezkedik el, s ő a keleti tiszta föld ('Az örömteli') Abhirati uralkodója. A tibeti buddhizmusban minden bölcsességbuddhához kapcsolódik egy női buddha is, eszerint Aksobhja hitvese Lokaná; általában két elefánt társaságában ábrázolják. Színe a kék, jellegzetességei közé tartozik a harang, három köpeny, egy bot, drágakő, lótuszvirág, imádkozó kerék, és egy kard. Számos kisugárzása van.

Eredet Aksobhja a legrégebbi (147 A.D.) ismert, az "Aksobhja buddhaföldjének szentírása" (kínaiul 阿閦佛國経 āchùfó guó jīng) című Tiszta föld szövegben jelenik meg. Ezen szentírás szerint, a gyönyör keleti világában egy szerzetes a dharmát kívánta gyakorolni, és esküt tett, hogy egyetlen lény iránt sem fog haragot vagy rosszindulatot érezni, amíg el nem éri a megvilágosulást. Kellően bizonyítván "mozdíthatatlanságát", célja elérését követően ő lett Aksobhja buddha.

Aksobhját néha összekeverik Acsalával (japánul 不動明王 Fudó mjóó), akit szintén mozdíthatatlannak neveznek szanszkrit nyelven. Acsala viszont nem buddha, ő a vadzsrajána buddhizmusban egyike a Méhbirodalom öt bölcsességkirályának.

Bhaisadzsjaguru (a Gyógyító buddha) érkezése előtt Aksobhja körül, mint gyógyító buddha, egy kisebb kultusz létezett Japánban; ugyan a mai napig mindkettőjüket megtalálni a Japán singon buddhizmusban.

Nemrégiben Pakisztánban a Badzsaur gyűjteményben felfedezett Gándhárí nyelven írt szövegekben megtalálták egy korai mahájána szútra részeit, melyek említést tesznek Aksobhjáról. A paleográfiával végzett előzetes kormeghatározás alapján a késői I. és korai II. század közé teszik eredetét; a végső radiokarbonos kormeghatározás még folyamatban van. Ezekről az írásokról Dr. Ingo Strauch adott közzé előzetes jelentést; az Aksobhja szövegekről szóló munkáját pedig a közeljövőben tervezi kiadni.

Ikonográfia Aksobhja a megtestesítője a "tükörszerű tudatosság"nak (szanszkrit: ādarśa-jñāna), ami egyike az „öt bölcsességnek” (szanszkrit: panycsadzsnyána); azon ismeretnek, hogy mi valós és mi illúzió, vagy puszta tükörképe a tényleges valóságnak. A tükör, maga az elme: tiszta, mint az ég, üres, s mégis ragyogó. A tér és idő minden képét magában hordozza, de azok mégsem érintik meg. Az örökkévaló elmét képviseli; éleselméjűsége beragyogja a nemtörődömség/tudatlanság sötétségét, s keresztülvág a zavarodottságon.

A Vadzsra családot, melybe Aksobhja is tartozik, az ésszel és értelemmel kapcsolják össze, illetve a vízzel. Ezért is a vadzsra színei a kék vagy a fehér. Világos fehér, mint a nap amit visszatükröz a vízfelszín, és kék, mint az óceán mélye. Még ha az óceán felszínén hullámok is csapnak össze, a mélye zavartalan/mozdíthatatlan marad. S bár a víz légiesnek, súlytalannak tűnhet, valójában viszont rettentően nehéz. A víz befolyik a legmélyebb helyekre, s ott letelepszik. Szilárd sziklán vágja át magát, de teszi mindezt nyugodtan, erőszak nélkül. Mikor megfagy, kemény, éles, és tiszta (mint az elme), de ahhoz, hogy a legtöbbet hozza ki magából, folyékonynak és alkalmazkodónak kell lennie (mint az áramló folyó). Ezek mind létfontosságú tulajdonságai Aksobhjának.

Sok haragos istenséget ábrázolnak kék színben, mert megtestesítik a gyűlöletnek és agressziónak a bölcsességgé és megvilágosultsággá változtatott energiáját.

Kapcsolódó szócikkek Acsala Méhbirodalom Bölcsességkirályok Singon buddhizmus

Jegyzetek

Források Jordan, Michael, Encyclopedia of Gods, New York, Facts On File, Inc. 1993, pp. 9–10 Nattier, Jan. "The Realm of Aksobhya: A Missing Piece in the History of Pure Land Buddhism." Journal of the International Association of Buddhist Studies. 23, no. 1 (2000): 71–102. Strauch, Ingo. 2007-08. The Bajaur collection: A new collection of Kharoṣṭhī manuscripts. A preliminary catalogue and survey (in progress). Online: https://web.archive.org/web/20111003041954/http://www.geschkult.fu-berlin.de/e/indologie/bajaur/publication/strauch_2008_1_1.pdf Strauch, Ingo. 2010. "More missing pieces of Early Pure Land Buddhism: New evidence for Akṣobhya and Abhirati in an early Mahāyāna sūtra from Gandhāra." Eastern Buddhist (forthcoming). Vessantara, Meeting the Buddhas, Windhorse Publications 2003, chapter 9

Kategória:Buddhák

de:Adibuddha#Akshobhya