Iskolai színpad (Erdély)

Iskolai színpad (Erdély, 1918–1989) – kollégiumok, gimnáziumok, líceumok tanulóifjúságának hagyományos fóruma, ahol többnyire a tanulmányokba illeszkedő drámai anyagot adnak elő diáktársakból és szülőkből álló közönség előtt. Erdélyben a diákszínjátszásnak nagy múltja van: minden nevezetesebb felekezeti iskola az erkölcsi nevelés szolgálatába állította, avagy világi céllal szórakoztatásra szánta. A protestánsok iskoladrámái kedves anakronizmusokkal magyarították ízes anyanyelvre a bibliai és klasszikus témákat; a jezsuita iskoladrámák latinul is nemzeti hősöket teremtettek, s a magyar hallgatósághoz alkalmazkodva egyaránt hagytak ránk misztériumjátékokat és népi humorral fűtött vígjátékokat.

A romániai magyar iskolai színpad 1918 után általában minden középiskolára kiterjedt, s 1944 óta növekvő mértékben vált a fiatalság korszerű nevelésének és önformálásának hasznos eszközévé. bélyegkép|jobbra|Kisfaludy Károly Szerelmesek bélyegkép|jobbra|Kisbacon (1923) Kellő számbavételek hiányában az előadott darabok szerzője, címe, rendezője s a bemutatás dátuma ma már csak részben állapítható meg; a romániai magyar diákszínjátszás történetét a fennmaradt adatok alapján városonként foglaljuk össze.

Arad

Aradon Berthe Nándor tanár rendezésében a Katolikus Gimnázium diákjai Kisfaludy A kérők c. vígjátékát (1941), Mikszáth A Noszty fiú esete Tóth Marival c. regényének színpadi változatát (1942), Móricz Sári bíróját (1945), majd az Iglói diákok c. operettet (1947) adták elő. A hagyományt folytatva a Magyar Vegyeslíceumban, majd a 3. számú Középiskolában Karinthy Frigyes Visszakérem az iskolapénzt (1953) c. darabját, majd Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk (1959) c. regényének dramatizált változatát mutatták be Mózer István rendezésében. Itt került színre Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig c. darabjának I. felvonása is (1960) Husztik Katalin tanárnő rendezésében. A Magyar Pedagógiai Líceum, majd a 4. számú középiskola Fazekas Mihály Lúdas Matyiát (1957) és Kisfaludy A kérők c. darabját (1958) adta elő, a rendező itt is Mózer István volt.

Bánffyhunyad

Bánffyhunyadon a két világháború közt népszínműveket adott elő az ifjúság; ekkor tűnt fel Bokor Ilona, a sepsiszentgyörgyi társulat későbbi színművésznője. 1944 után az algimnázium tanulói Morvay Pál rendezésében Petőfi Sándor János vitéz előadásával (1946) toborozták faluról falura járva népi kollégiumok tagjait, majd iskolájuk tornatermében színpadot állítottak fel, ahol Csokonai Özvegy Karnyónéja és Móricz Sári bírója is színre került. 1955 után a líceummá kiépült magyar középiskola növendékei Szigligeti Ede és Móricz Zsigmond darabjai mellett Molnár Ferenc A Pál utcai fiúkc. darabjával, majd Szentimrei Jenő Csáki bíró lánya c. balladajátékával arattak sikert, 1967 és 1974 között évről évre bemutatva a Székelyföldön s televíziós adásban is Kalotaszeg folklórját. Műsoron szerepelt Vasas Samu feldolgozásában a Görög Ilona ballada (1972), valamint a Fehér Klára c. gyerőmonostori ballada (1957) is. A bánffyhunyadi diákok tevékeny részt vettek a Kós Károly Művelődési Kör országos sikerekig jutott színpadi tevékenységében.

Brassó

Brassóban az 1920-as években idősb Szemlér Ferenc igazgató szorgalmazta a Római Katolikus Gimnázium műkedvelőinek tevékenységét. A gimnáziumban végzett diákok is bekapcsolódtak a polgári iskolában Meisel Rezső igazgató szervezte Volt Diákok Önképzőkörébe, s együtt adták elő Gabányi, Kisfaludy (1925), Szigligeti (1926), vígjátékait, majd Mikszáth A vén gazember c. regényének dramatizált változatát. Nemes Nagy Zoltán és Fábricz József Pintyőke c. brassói operettjét 1939-ben mutatták be.

1944 után a tánc és zene művelése került előtérbe; 1958-ban a gimnázium diákjai Kádár Kata balladáját vitték színre Opra Benedek tanár feldolgozásában, Reiff István zenéjére. 1977-ben a diákegyüttes Móricz Légy jó mindhalálig bemutatásával szerepelt. Az Unirea Líceum Búzavirág nevű magyar népi együttese az 1970-es években számos fesztiválon mutatta be műsorát.

Csíkszereda

Csíkszeredában a mai Matematika–Fizika Líceum követi elődjének, a csíksomlyói gimnáziumnak páratlanul gazdag színjátszó hagyományait. A diákok 1968-ban Miklós József, 1979-ben Váli Éva rendezésében újították fel Szentes Antal Regináld Masenius nyomán szerzett Rusticus imperans c. csíksomlyói iskoladrámáját. Műsoron szerepelt Molière Kényeskedők (1972), Priestley Az anya napja (1973); bátor vállalkozás volt Szophoklész Antigonéjának bemutatása (1980). A hazai szerzők közül Komzsik István szerepelt a diákszínpadon Sakk-matt c. darabjával (1973). A líceum Irodalmi Színpada Benedek Elek, Tamási Áron, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Ady Endre, Babits Mihály, József Attila, Bartók Béla, Móricz Zsigmond emlékezetére állított össze műsorokat.

A mai 1. számú Ipari Líceum diákjai Gergely Sándortól a Vitézek és hősök (1976), Móricztól a Légy jó mindhalálig jeleneteivel (1979) tűntek ki; Irodalmi Színpadukon az Emlékezés Bolyai Jánosra c. összeállítás és egy Vörösmarty-emlékműsor szerepelt. A 2. számú Ipari Líceum három éven át ismételte Ez az ember! c. verses-zenés (1977–79), két éven át Otthon a világban... c. verses (1979–80) összeállítását Józsa Gizella rendezésében.

Kézdivásárhely

A kézdivásárhelyi Római Katolikus Gimnázium (ma 3. számú Ipari Líceum) mint az egykori kantai gimnázium utóda a XVII–XVIII. századból fennmaradt iskoladrámák hagyományát újította fel (1949), majd a tanítóképző és az erdészeti osztály végzős tanulói Szigligeti Csikósát (1950), Móricz Hét krajcárjának színpadi változatát (1952), Gergely Sándor Vitézek és hősök c. darabját (1953) mutatták be. Hazai szerzők közül Seprődi Annától A Szent Anna-tó regéje (1956) és az Andris meseországban (1958) c. játék szerepelt a műsoron Tempfli Mária rendezésében. A diákszínjátszók Gogol, Rozov és Vinnyikov orosz szerzők színműveit is előadták. Szőcs Géza tanári irányítása alatt Virgil Stoenescu és Octavian Sava Magaviseletből elégtelen (1961), Hašek Svejk, a derék katona (1969) és Páskándi Géza Az eb olykor emeli lábát (1971) c. darabja került sorra. Méhes György 33 névtelen levél c. színművét (1972) Apró Éva, Petőfi Az apostolát (1973) Kiss Lázár, Sütő András Vidám siratóját (1977) Józsa Irén rendezte.

Kolozsvár

Kolozsvárt hagyományos a diákszínjátszás. Az első jezsuita iskoladrámát 1581-ben adták itt elő; a fiatal Mikes Kelemen is színpadra lépett 1702-ben a Farkas utcai gimnáziumban, melynek utóda ma a Báthory István Elméleti Líceum. Gazdag színjátszó hagyományait különösen az 1950-es évek óta újítja fel az iskola. Eleinte népmese-feldolgozások, gyermekoperák követték egymást. Emlékezetes Pussiné Kovács Mária rendezésében Molnár Ferenc–Török Sándor A Pál utcai fiúk c. darabjának hatszor ismételt előadása (1957–58), majd Corneille Cidjének ugyancsak hatszori bemutatása nemcsak Kolozsvárt, hanem a kalotaszegi Magyarbikalban és Mákófalván is (1968–69). Virágok vetélkedése címen 1970 tavaszán Csortán Márton és Nagy László tanulók virág- és históriás énekekből állítottak össze műsort. Ugyancsak Pussiné rendezésében került sor a Kalevala nyolc énekének előadására (1971–72), majd az iskola fennállásának 400. évfordulója alkalmából Mikes Kelemen Törökországi levelek c. művét dramatizálta Patócs Mihályné és Balázs László tanuló. Ugyancsak az évforduló jegyében újította fel T. Czeglédy Enikő a Kénts-ásó Demeter s Török Márta a Kocsonya Mihály házassága c. régi iskoladrámákat. Dramatizált Caragiale-karcolatok Kovács Ildikó színirendező és Halmos Katalin zenetanárnő munkája nyomán kerültek előadásra (1980–81).

A XVII. század elejéig nyúlik vissza az Unitárius Kollégium (ma Brassai Sámuel Ipari Líceum) Színjátszó Körének működése is. 1957-től kezdve a diákok Sinka Zoltán tanári irányítása alatt Caragiale-darabokkal, dramatizált Móricz-írásokkal, Karinthy-művel és Horváth Béla színművész segítsége mellett Marton Lili A porcelánkisasszony c. színművével (1978) szerepeltek.

A volt Református Kollégium, 1959 óta Ady–Şincai Líceum diákjai Nagy Géza rendezésében Csokonai Tempefői c. darabjának színrevitelével (1948) arattak sikert. Az 1950-es években Borbáthné Vajna Éva rendezésében Maeterlinck A kék madár c. műve (1955), majd Kovách Aladár Téli zsoltár c. Apáczai-drámája került sorra (1959), s az iskola humán profilját tükrözte Rostand Cyrano de Bergeracjának (1960) és Shakespeare Makrancos hölgyének (1964) színre vitele is. Csetriné Lingvay Klára rendezte Vörösmarty Csongor és Tündéjének vidéken többször is megismételt diákbemutatását (1967); a színjátszók közül lépett később művészi pályára Simon András.

A volt Református Leánygimnázium helyébe lépő, Gaál Gábor utcai Líceum (ma általános iskola) színjátszóinak volt köszönhető Csiky A nagymama c. darabjának előadása (1959); ők vitték színre Máté Piroska rendezésében Kisfaludy A kérők (1967), majd Hans Sachs Paradicsomot járt diák c. darabját (1970), s rendkívüli teljesítményt nyújtottak Páskándi Géza Kalauz nélkül c. abszurd komédiájával (1971). Petőfitől Az apostol (1972), Radnóti-szavalóest, Csokonai Karnyónéja (1974) váltogatta egymást műsorukban.

Emlékezetes a leánygimnáziumokban divatozó iskolai színpad a két világháború között. A Marianum volt az Erdélyi Magyar Lányok műsorfüzeteinek bölcsője, s a diákszínjátszást irányító tanárok (köztük Bitay Árpád, Désy Magda, Gergely Ágota, Kende János, Rajka László) segítségével Calderón misztériumjátéka (1920), a Dante-évforduló alkalmából előadott Divina Commedia-részlet (1922), Shakespeare Szentivánéji álom (1923), Sachs A vándordiák a paradicsomban (1924) és Schiller Ének a harangról (1924) c. műve került színre. Játszottak Heltai-vígjátékot, Mozart-gyermekoperát, dramatizálták Jókait (Senki szigete), az erdélyi szerzők közül színre hozták Szalay Mátyás Noémi c. darabját (1927). Előadták Kodály Zoltán Pünkösdölőjét Kocsis M. Cecília betanításában (1936), bemutatták Dienes Valéria A tíz szűz c. orkesztikáját (1937).

Az 1940-ben Császár Károly igazgatása alatt magyar és román tagozattal megnyílt Kolozsvári Állami Leánygimnázium tanulói 1941 nyarán A kérőket, a román tagozatosok pedig Móra Ferenc Aranykoporsójának román nyelvű színpadi változatát adták elő. Az 1941–42-es tanévben a Csongor és Tünde s egy Csiky-darab (A nagymama) szerepelt műsorukon.

Az iskolai színpad Kolozsvárt a jelentősebb iskolák életéből kiragadott példákon kívül is elterjedt volt s maradt mind a mai napig minden líceumi tagozaton és általános iskolában.

Kovászna

Kovászna magyar középiskolájának diákszínjátszói Kisfaludy- és Móricz-bemutatók után Sławomir Mrożek Károly című és Ionesco A kopasz énekesnő c. darabjaival kísérleteztek, majd Gazda József rendezésében Tamási-ciklussal tűntek ki. 1975-től kezdve sorra került a Boldog nyárfalevél, Hullámzó vőlegény, Csalóka szivárvány és Vitéz lélek c. Tamási-mű, s ezekkel iskolákat és falvakat látogattak Háromszéktől a Szilágyságig, Maros megyétől Hargita megyéig.

Marosvásárhely

Marosvásárhelyen a Református Kollégium színjátszó hagyományát Tamási Áron darabjával folytatta a diákság: már 1947-ben színre hozta a Tündöklő Jeromost a Kultúrpalota nagytermében; még abban az évben ugyanitt játszották el Seprődi Anna mesejátékát is a Szent Anna-tó regéjéről. A Tanítóképző tanulói 1948-ban Varga Katalin-emlékünnepséget rendeztek, majd Bocskói Viktor Újgazdák és Asztalos István A tejes c. egyfelvonásosát mutatták be Gernyeszegen.