Az Immortal black metal együttes 1990-ben alakult a norvégiai Bergenben. A stílus egyik legalapvetőbb és legismertebb formációja, amely számtalan későbbi zenekarra gyakorolt jelentős befolyást. Az Immortal azon kevés black metal zenekarok egyike, akiknek sikerült felkerülniük a Billboard 200 lemezeladási listára. Az együttest a frontemberi szerepet betöltő Abbath Doom Occulta (Olve Eikemo) énekes/gitáros, és a korábbi gitáros Demonaz Doom Occulta (Harald Nævdal) alapította. A két zenész az első három albumon olyan dobosokkal játszott együtt, mint Grim, Armagedda és Hellhammer, majd 1996-ban csatlakozott hozzájuk a jelenlegi ütős, Horgh (Reidar Horghagen). Abbath és Horgh mellett 2006-ra alakult ki egy stabil felállás, miután csatlakozott hozzájuk Apollyon (Ole Jørgen Moe) basszusgitáros.
Az együttes mindig elutasította a rájuk aggatott black metal címkét, dalszövegeiket pedig a stílushoz kapcsolódó sátánizmus helyett a norvég tél és az északi természeti tájak inspirálják. Az együttes 2003-ban bejelentette feloszlását, de 2006-ban újjáalakultak és All Shall Fall címmel egy albumot is kiadtak 2009-ben. A zenekar 2015 elején feloszlani látszott egy hónapokig húzódó jogi vita miatt, de az év augusztusában bejelentették, hogy az Immortal nem állt le, csak Abbath nélkül folytatják. Zenei pályafutásuk során kilenc stúdióalbumot jelentettek meg, a legfrissebb nagylemezük 2018-ban jelent meg Northern Chaos Gods címmel.
Történet Előzmények és a korai évek (1988–1991) Az Immortal elődjének az Amputation és az Old Funeral zenekarok tekinthetőek. Az Old Funeralt Abbath basszusgitáros/énekes és Tore Bratseth gitáros alapította meg 1988-ban és 1992-es feloszlásukig két demót és egy EP-t jelentettek meg. A death metal zenekar megszűnéséig olyan gitárosok fordultak meg a soraiban, mint Demonaz, Varg Vikernes és Jørn Inge Tunsberg. Az Old Funeral-al párhuzamosan egy rövid életű Satanael formációt is működtetett Demonaz és Abbath, mígnem mindketten meg nem alapítottak egy új formációt. Az Amputation death metal zenekart Abbath basszusgitáros, Demonaz énekes/gitáros és Jørn Inge Tunsberg gitáros hozta létre. A zenekar Padden dobos csatlakozásával lett teljes, és 1989-ben Achieve the Mutilation, míg 1990-ben Slaughtered in the Arms of God címmel adtak ki demókat. Azonban ez a zenekar sem tűnt hosszú életűnek, mivel 1990-ben a feloszlás mellett döntöttek.
Abbath és Demonaz ezt követően 1990 őszén alapította meg az Immortalt. A zenekar dobosa Armagedda (Gerhard Herfindal) lett, akivel Demonaz egy 1989-es oslói Slayer koncerten ismerkedett meg. Másodgitárosként pedig Jørn Inge Tunsberg csatlakozott az együtteshez. Az Immortal megalakulását olyan zenekarok inspirálták, mint a Morbid Angel, a Possessed, a Bathory, a Celtic Frost és a Mayhem gitárosa, Euronymous. Még 1990-ben megjelent az első demójuk, amely a The Northern Upins Death címmel került kiadásra. A kiadvány logóját Jannicke Wiise-Hansen rajzolta meg, míg a borítókép utalás volt a Mayhem énekesére, Deadre. Hansen úgy gondolta, hogy a zenekar sátáni üzeneteket hordoz, ezért egy fordított keresztet is belerajzolt a logóba. A tagok korábbi zenekarait jellemző death metal stílus helyett, a kibontakozóban lévő black metal felé fordult el a zenekar. Az anyag megjelenése után úgy döntöttek, hogy trióban folytatják tovább, ezért megváltak Tunsbergtől. A gitáros ezt követően az Old Funeralban és a Hades Almightyban folytatta a zenélést.
A demóra felfigyelt a Listenable Records és szerződést írt alá a zenekarral. A kiadó sürgette a lemezmegjelenést, ezért hamar kezdtek alakot ölteni az első album olyan szerzeményei, mint a The Cold Winds of Funeral Frost és az Unholy Forces of Evil. 1991-ben Suffocate Demo címmel egy újabb demót adtak ki, amelyet még ez év októberében követett az első hivatalos kiadványuk, az Immortal című EP. Az anyag mindössze 1000-re limitált példányszámban látott napvilágot. A háromszámos EP rögzítésére a Sony PLM 2500 stúdióban került sor. Az Immortal EP 2000-ben újra kiadásra került, mégpedig arra a True Kings of Norway című válogatásalbumra került fel, amelyen még olyan zenekarok is szerepeltek, mint az Emperor, a Dimmu Borgir, az Ancient és az Arcturus. A lemez hallatán az Osmose Productions lemezszerződést kínált a zenekarnak, amelyet 1992-ben írtak alá. Abbath és Demonaz ekkortájt kezdték felvenni az Abbath Doom Occulta, illetve a Demonaz Doom Occulta művészneveket.
Diabolical Fullmoon Mysticism, Pure Holocaust (1992–1994) Az első album felvételei 1992 áprilisában kezdődtek meg a norvég Grieghallen stúdióban, Eirik Hundvin producerrel. Az album Diabolical Fullmoon Mysticism címmel jelent meg 1992. július 1-jén. Extrém metal berkekben az anyag jó kritikákat kapott, bár későbbi recenziójában az AllMusic csak 2 csillagot adott rá az ötből, és kifejtette, hogy a későbbi albumok dinamizmusa és dalszerzői erényei itt még csak nyomokban vannak jelen. Az album dalszövegei a kortárs black metal anyagokkal ellentétben nem a sátáni ideológiákról szólnak, hanem a téli tájakról és a skandináv legendákról. Ezen belül is az Abbath és Demonaz által kitalált Blashyrkh nevű képzeletbeli királyságról, amelyben „Mighty Ravendark” és „Corvoscuro” uralkodik. Zeneileg szintén eltért a korszak kiadványaitól és későbbi albumaiktól, mivel itt még lassabbak a tempók, és az akusztikus gitár gyakori használata sem volt megszokott stíluselem. A későbbi Immortal albumok közül is csak az At the Heart of Winteren került elő gyakrabban az akusztikus gitár szerepe. A lemez kiadása után elbocsátották Armagedda dobost, mivel Abbath elmondása szerint nem volt képes kellő gyorsasággal játszani. A helyére Kolgrim került, aki Abbathtal az Old Funeralban, Demonazzal pedig az Amputationban zenélt korábban. Vele csak egy koncertre került sor 1992 decemberében. Az előadást rögzítette a helyi tévé állomás is. A dobos azonban nem volt elég elkötelezett az együttes iránt, ezért hamarosan megvált tőle a zenekar.
Két hónappal később a norvég black metal mozgalom a botrányai révén néhány híradásba és televíziós csatornába is bekerült, ezért minden korábbinál nagyobb figyelem irányult a zenekarokra. Ezt kihasználván az Immortal készített egy videóklipet és mellé rögzítettek egy interjút is. A video a Call of the Wintermoon dalra készült körülbelül 2 óra alatt egy norvég erdőségben. A zenei csatornák még aznap este elkezdték sugározni a dalt, a hozzá készített interjúval együtt. A sajtó sátánista black metalként hirdette a zenekart, de az együttes ezt az interjú során is megcáfolta, a zenéjét pedig „holocaust metal”ként definiálta.
A második album felvételeire szintén a bergeni Grieghallen stúdióban került sor Eirik Hundvin és a zenekar produceri felügyeletével. Az album Pure Holocaust címmel 1993. november 1-jén látott napvilágot. A felvételek idejére még nem találták meg az új dobosukat, ezért az egész anyagot Abbath dobolta fel. A lemez keverési fázisában már bevették Grimet (Erik Brødreskift), aki ugyan nem hallható a lemezen, a borítófotón azonban már ő is látható. Az anyagon teljesen eltűntek az akusztikus hangszerek, és az elődjénél gyorsabb is lett. A Tales of the Macabre magazinnak adott interjújában Demonaz úgy fogalmazott, hogy az album gyorsabb és jobb lett az elődjénél, kikerülve az ott felhangzó hibákat is. A kritikák pozitívan reagáltak a lemezre, később az AllMusic is 4 és fél pontot adott rá az ötből, és dicsérte az album riffjeit és a zenekar egyedi stílusát. Az albumcím miatt Németországban nácizmussal vádolták a zenekart, és ezért Berlinben nem engedték árusítani.
A lemezt egy Európai turné keretében népszerűsítették, ahol a kanadai Blasphemy és a görög Rotting Christ voltak a turnépartnereik. A Fuck Christ Tour 93 elnevezésű koncertsorozat sikeresnek bizonyult, ezért még a svéd Marduk társaságában is adtak pár koncertet. A turné végére Grim úgy döntött, hogy elhagyja a zenekart, mivel társai nem tartották eléggé fejlődőképesnek. A dobos ezért 1994-ben kilépett az Immortalból. Későbbi pályafutása során megfordult a Borknagar és a Gorgoroth zenekarokban is, végül 1999 októberében kábítószer-túladagolás következtében elhunyt.
Battles in the North, Blizzard Beasts (1995–1998) balra|bélyegkép|200px|Erik Brødreskift, ismertebb nevén Grim 1993 és 1994 között volt az együttes tagja. 1999-ben hunyt el drogtúladagolásban. 1994 szeptemberében megkezdődtek a harmadik album felvételei a Grieghallen stúdióban Eirik Hundvin producerrel. Mivel a zenekar dobos nélkül maradt, ismét Abbath játszotta fel a dobrészeket. A lemez Battles in the North címen jelent meg 1995-ben, továbbra is az Osmose Productions jóvoltából. Demonaz néhány hónappal az album megjelenése után úgy nyilatkozott az albumról, hogy egy nagyon intenzív és fagyos hangulatú anyagot készítettek, amely pályafutásuk addigi legerősebb produkciója lett. Az album első példányain rosszul volt kinyomtatva a számlista, ezért az Osmose kénytelen volt visszavonni a már kiadott anyagokat és javítani a hibákat. Zeneileg továbbra is megmaradtak az egyszerű, agresszív és gyors black metalnál, szemben az olyan pályatársaikkal (Emperor, Mayhem, Burzum, In The Woods, Ulver) akik ekkortájt már kísérletezgetésekkel, és új elemek bevonásával gazdagították a black metal korlátait. Az album tovább növelte a zenekar népszerűségét, és az Allmusic is megjegyezte, hogy a mindvégig szélvészgyors album a black metal egyik meghatározó pillanata.
Az album népszerűsítése céljából videóklipet forgattak a Blashyrkh (Mighty Ravendark) és a Grim and Frostbitten Kingdoms dalokra, amelyek felkerültek a Masters of Nebulah Frost címmel 1995-ben kiadott VHS kazettára is. A felvételeken már Hellhammer dobos szerepelt, aki ideiglenesen csatlakozott a zenekarhoz. A kiegészült tagságnak köszönhetően turnéra indulhattak, amely Európa területén zajlott le 1995 októberében. A koncerteken a Moonspellel együtt a Morbid Angel death metal együttes különleges vendégeként lépett fel az Immortal. A turné befejezése után Hellhammer más projektjeire hivatkozva elhagyta a zenekart. Abbath és Demonaz az új személy megtalálásának érdekében egy újsághirdetést adtak fel, amelyre végül 1996 májusában jelentkezett Horgh (Reidar Horghagen). Demonaz kijelentette, hogy az együttes Horgh megtalálásával jobban működik mint valaha, és 100 százalékosan elégedettek a teljesítményével.
1996 szeptembere és novembere között a Grieghallen stúdiónál jobban felszerelt Stigma stúdióban kezdődtek meg a következő album felvételei. A produceri feladatokat ezúttal Henrikke Helland látta el a zenekar mellett. A Blizzard Beasts címre keresztelt album 1997. március 20-án jelent meg, és megosztó véleményeket kapott a sajtó részéről. John Serba kritikus (Allmusic) 2 és fél pontot adott rá, ezenkívül kudarcnak és hatástalannak minősítette az albumot. Ez volt az utolsó olyan albumuk amelyen még szerepelt Demonaz gitáros, mivel akut inhüvelygyulladása miatt fel kellett hagynia az aktív gitározással. Az együttes több hónapig várt a felépülésére, de amikor továbbra sem javult a helyzet, az Osmose kiadó jelezte a zenekarnak, hogy nélküle kell végigcsinálni a lemezbemutató turnét. Demonaz azonban nem lépett ki a zenekarból, hanem továbbra is részt vállal a szövegírásban, a dalszerzésben és az együttes irányításában. Ezenkívül megalapította Perfect Visions nevű zenekarát, ahol csak az énekesi feladatokat vállalta magára. A kiválását követő turnén Abbath vette át a helyét, mint énekes/gitáros, míg az új basszusgitáros Ares (Ronny Hovland) lett, aki korábban az Aeternus tagja volt. A turné után felkérték Arest, hogy teljes jogú tagként csatlakozzon a zenekarhoz, ő azonban visszautasította az ajánlatot, hogy az Aeternusra tudjon jobban koncentrálni. At the Heart of Winter, Damned in Black (1999–2001)