thumb|jobbra|220px|Mullit kristálypamacsok (Németország, Üdersdorf közelében). A képmező valós hossza mintegy 4 mm.
A mullit a szilikátok osztályába tartozó ásványfaj. Elnevezését a skóciai Mull szigetéről kapta, mert onnan írták le 1924-ben.
Kémiai és fizikai tulajdonságai
Képlete: Al6Si2O13 — azaz 3Al2O3 . 2Si2O2 Szimmetriája: rombos dipiramisos, áltetragonális — a0 = 7,50, b0 = 7,65, c0 = 5,751 . Sűrűsége: 3,2 g/cm³ Keménysége: 6-7 (a Mohs-skálán) Hasadása: jó Színe: színtelen (átlátszó–áttetsző), szürke, fakórózsaszín. np = 1,644, optikailag pozitív. Fénye: üvegfényű Egyéb jellegzetes tulajdonságai: Olvadáspontja 1840°C. Kettőstörése a szillimaniténál gyengébb.
Megjelenési formái, genetikája
Mull szigetén bázisos vulkanit és agyagkőzet kontaktusán keletkezett.
Általában jellemző, hogy agyagásványok hevítésének terméke. Légköri nyomáson 1000°C fölött minden agyagos, illetőleg nagy Al-tartalmú szilikátos rendszerből mullit keletkezik.
1800°C feletti hosszabb idő alatt szelektíven olvad: kiolvad belőle a Si2O2, és a szilárd maradék korunddá alakul.
Rendszertani helyzete
A láncszilikátok (inoszilikátok) 2. főcsoportjában a szillimanit–mullit csoport tagja. Szillimanit-szerkezetű. Kristályrácsa annyiban különbözik a szillimanitétól, hogy abban egyes SiO4-tetraéderek helyett A1O4-tetraéder foglal helyet. E két rácselem eloszlása véletlenszerű.
Rokon ásványfajok: kianit (disztén) andaluzit sztaurolit szillimanit
Felhasználása
Hőállósága miatt tűzálló anyagként használatos. A finom- és durvakerámiai termékek (porcelán, samott stb.) szilárdsága és tűzállósága alapvetően annak köszönhető, hogy kiégetés közben mullitosodnak.
Jegyzetek
Fordítás
Források
Sztrókay Kálmán: Rendszeres ásványtan. In: Koch–Sztrókay: Ásványtan. 2. köt., p. 723. Kategória:Nezoszilikátok