Zimányi Károly (Buda, 1862. március 2. – Budapest, 1941. szeptember 24.) magyar geofizikus, mineralógus, múzeumigazgató.
Életpálya Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1884-1894-ig a budapesti műegyetem ásvány- és földtani tanszékén tanársegéd, majd gimnáziumi tanár. 1895-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány és Őslénytárához került szaktisztviselőnek. 1922-től 1932-ig a múzeum igazgatója.
Kutatási területei Magyarországi ásványok metallográfiájával foglalkozott. Vizsgálta a pirit magyarországi előfordulásait. 1909-ben új ásványt is leírt, a lelőhelyéről elnevezett Gömör (szlovák) vármegyei vashegyitet.
Írásai Az ásványtan körébe vágó dolgozatai külföldi és hazai szakfolyóiratokban jelentek meg. Főbb művei: A kőzetalkotó ásványok fő fénytörési együtthatói nátrium-fénynél (Budapest, 1893), Az alsósajói cinnabarit kristálytani vizsgálata… (Budapest, 1905), Kristálytani vizsgálatok Krassó-Szörény vármegye pyritjein (Budapest, 1926). Technikai chemiai vizsgálati módszerek – (Budapest 1927), Királyi Magyar Természettudományi Társulat – több szerzővel közösen,
Szakmai sikerek 1904-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1930-ban a Földtani Társaság Szabó József-emlékéremmel díjazta
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar geológusok Kategória:Magyar mineralógusok Kategória:MTA-tagok Kategória:Budaiak Kategória:1862-ben született személyek Kategória:1941-ben elhunyt személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek