Címvédő Kihívó center|Borisz Szpasszkij|124px center|Bobby Fischer|149px Borisz Szpasszkij Bobby Fischer 8½ 12½

Az 1969-es sakkvilágbajnokság győztese Az 1970/71-es világbajnokjelölti verseny győztese Élő-pontszáma: 2660(világranglista 2. helyezett) Élő-pontszáma: 2785(világranglista 1. helyezett)

Az 1972-es sakkvilágbajnokság versenysorozata zónaversenyekből, zónaközi versenyből, a világbajnokjelöltek párosmérkőzéses rendszerű egyenes kieséses versenyéből és a világbajnoki döntőből állt. A döntő a világbajnokjelöltek versenyén győzedelmeskedő amerikai Bobby Fischer, és az akkori világbajnok, Borisz Szpasszkij között zajlott. A versenyt Izland fővárosában, Reykjavíkban, a Laugardalshöll arénában vívták 1972. július 11. – augusztus 31. között. Az időszak kétségtelenül két legerősebb sakkjátékosának mérkőzését felfokozott politikai és médiaérdeklődés kísérte, az „évszázad sakkmérkőzésének” is nevezik.

Fischer 12½–8½ arányban győzött, ezzel ő lett a sakkozás 11. világbajnoka, és megszakította a szovjet sakkozók negyedszázados hegemóniáját. Wilhelm Steinitz után ő a második amerikai állampolgár, de egyben ő az első amerikai születésű sakkozó, aki elnyerte ezt a címet.

Előzmények A sakkvilágbajnoki címet Borisz Szpasszkij 1969-ben szerezte meg, miután másodszori próbálkozásra az 1969-es sakkvilágbajnokság döntőjében 12,5–10,5 arányban legyőzte Tigran Petroszjánt.

Az első Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) által rendezett 1948-as sakkvilágbajnokság óta szovjet sportolók nyerték a világbajnokságot. Mihail Botvinnik 1948–1957, 1958–1960 és 1961–1963, Vaszilij Szmiszlov 1957–1958, Mihail Tal 1960–1961, Tigran Petroszján 1963–1969 között viselte a címet Szpasszkij előtt.

1948 óta első alkalommal fordult elő, hogy a sakkvilágbajnokság döntőjében nem két szovjet versenyző küzdött meg egymással.

A zónaversenyek Az 1970/72-es sakkvilágbajnoki ciklusban 10 zónaversenyre került sor.

1. zóna Praia da Rocha (Portugália) 1969. októberben a portugál tengerparti Praia da Rochán rendezték az „Európai 1. zóna” versenyét, amelyet holtversenyben a jugoszláv Minić, a csehszlovák Filip és a jugoszláv Gligorić nyert meg. Ők hárman jutottak tovább a zónaközi versenyre.

2. zóna Raach (Ausztria) A második európai zóna versenyét 1969. októberben az ausztriai Raachban rendezték. Az első helyet az NDK-beli Uhlmann szerezte meg, a 2–5. helyen holtversenyben végzett a svéd Andersson, a jugoszláv Ivkov, a magyar Portisch Lajos és a csehszlovák Smejkal. Köztük a rájátszás döntött a második és harmadik továbbjutó helyért, amit Portisch és Ivkov szerzett meg.

3. zóna Athén (Görögország) A harmadik európai zóna versenyére 1969-ben Athénban került sor. Az első helyet a jugoszláv Matulović szerezte meg, a 2–3. helyen holtverseny alakult ki a csehszlovák Hort és az NSZK-beli Hübner között. Ők hárman jutottak tovább.

4. zóna Moszkva, szovjet bajnokság Az 1969. szeptember–októberben rendezett 37. szovjet sakkbajnokság egyben zónaversenynek is számított. Ebből a zónából négy versenyző juthatott tovább a zónaközi versenyre. Az 1–2. helyet Polugajevszkij és Petroszján szerezte meg, a 3–5. helyen holtverseny alakult ki Mark Tajmanov, Vaszilij Szmiszlov és Jefim Geller között. Ebből a zónából négyen juthattak tovább. Tekintettel arra, hogy Petroszján mint az előző világbajnokság vesztese közvetlenül a világbajnokjelöltek párosmérkőzéses szakaszában vehetett részt, ezért a rajta kívül felsorolt versenyzők kvalifikálták magukat a zónaközi versenyre.

5. zóna New York, az Egyesült Államok bajnoksága Az 1969. novemberben rendezett 20. USA-bajnokság egyúttal a világbajnokság zónaversenyének számított, amelyről három versenyző juthatott tovább. A győzelmet Samuel Reshevsky szerezte meg Addison és Benkő Pál előtt. Bobby Fischer nem vett részt ezen az amerikai bajnokságon, így a zónaközi versenyen való részvétele is kérdésessé vált. Indulása úgy vált lehetségessé, hogy a magyar származású Benkő Pál lemondott a javára a kvalifikációról.

6. zóna Pointe-Claire (Kanada) Az 1969. augusztusban rendezett 59. Kanada-bajnokság egyben zónaversenynek számított, amelyről egy versenyző juthatott tovább. Az élen holtversenyben végzett Duncan Suttles és Zvonko Vranesic, közülük a rájátszás döntött Suttles javára.

7. zóna Quito/Guayaquil (Ecuador) A közép-amerikai zóna versenyére 1969. júliusban az ecuadori Quitóban és Guayaquilban került sor, amelyről egy versenyző kvalifikálhatta magát a zónaközi versenyre. Az élen holtversenyben végzett az ecuadori Olavo Yepez és a kubai Eleazar Jiménez. A rájátszás után Jiménez kvalifikálta magát a zónaközi versenyre.

8. zóna Mar del Plata (Argentína) Az 1969. márciusban rendezett dél-amerikai zónaversenyről három versenyző juthatott tovább. Az élen holtversenyben két argentin, Najdorf és Panno végzett, a 3–4. helyen is holtverseny alakult ki a brazil Mecking és az argentin García között. A harmadik továbbjutó helyért folyó rájátszásban Mecking győzött, így ő jutott tovább az élen végzettek mellett.

9. zóna Szingapúr (Singapore) A nyugat-ázsiai zóna versenyét 1969. novemberben rendezték Szingapúrban. A zónaversenyen az izraeli Kagan és a mongol Tudev Ujtumen holtversenyben végzett az élen. A rájátszást a mongol versenyző nyerte, így ő jutott tovább a zónaközi versenyre.

10. zóna Szingapúr (Singapore) A Délkelet-Ázsiát és Óceániát magába foglaló 10. zóna versenyére is Szingapúrban került sor 1969. augusztusban. A versenyen holtversenyben a Fülöp-szigeteki Naranja és az ausztrál Browne végzett. A rájátszást Naranja nyerte, ezzel jogot szerzett a zónaközi versenyen való indulásra.

Az 1970-es zónaközi verseny A versenyt 1970. november–decemberben rendezték a Spanyolországbeli Palma de Mallorcán. Az első hat versenyző jutott tovább a világbajnokjelöltek versenyére.

{| class="wikitable" |- ! !!Versenyző!!Ország !! 1 !! 2 !! 3 !! 4 !! 5 !! 6 !! 7 !! 8 !! 9 !! 10 !! 11 !! 12 !! 13 !! 14 !! 15 !! 16 !! 17 !! 18 !! 19 !! 20 !! 21 !! 22 !! 23 !! 24 !! Pont |- bgcolor="#ccffcc" | 1 || align=left|Bobby Fischer|| || - || 0 || 1 || ½ || 1 || 1 || ½ || 1 || ½ || 1 || 1 || 1 || 1 || 1 || 1 || 1 || 1 || ½ || 1 || 1 || ½ || ½ || 1 || ½ || 18½ |- bgcolor="#ccffcc" | 2 || align=left|Bent Larsen|| || 1 || - || ½ || ½ || 0 || 1 || ½ || ½ || ½ || ½ || 1 || 1 || 0 || ½ || ½ || 1 || ½ || 1 || ½ || 1 || 1 || ½ || 1 || ½ || 15 |- bgcolor="#ccffcc" | 3 || Jefim Petrovics Geller|| || 0 || ½ || - || 1 || ½ || 1 || ½ || 1 || ½ || ½ || ½ || 1 || ½ || ½ || 1 || ½ || 1 || ½ || ½ || ½ || 1 || 1 || ½ || ½ || 15 |- bgcolor="#ccffcc" | 4 || align=left| Robert Hübner|| || ½ || ½ || 0 || - || ½ || 1 || ½ || 0 || ½ || ½ || 0 || ½ || ½ || 1 || ½ || 1 || 1 || 1 || 1 || ½ || 1 || 1 || 1 || 1 || 15 |- bgcolor="#ccffcc" | 5 || align=left|Mark Tajmanov|| || 0 || 1 || ½ || ½ || - || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || 0 || ½ || 0 || 1 || 1 || ½ || 1 || ½ || 1 || ½ || 1 || 1 || 1 || 14 |- bgcolor="#ccffcc" | 6 || align=left| Wolfgang Uhlmann|| || 0 || 0 || 0 || 0 || ½ || - || 1 || ½ || ½ || 1 || ½ || ½ || 1 || ½ || 0 || 1 || ½ || 1 || 1 || ½ || 1 || 1 || 1 || 1 || 14 |- | 7 || align=left|Portisch Lajos || || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || 0 || - || ½ || 0 || 1 || ½ || 1 || 1 || ½ || ½ || ½ || 1 || ½ || ½ || 1 || ½ || 1 || 1 || 0 || 13½ |- | 8 || align=left|Vaszilij Szmiszlov || || 0 || ½ || 0 || 1 || ½ || ½ || ½ || - || 1 || ½ || ½ || 0 || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || 1 || 1 || ½ || 1 || 1 || 1 || 13½ |- | 9 || align=left|Lev Polugajevszkij || || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || 1 || 0 || - || ½ || 1 || ½ || ½ || ½ || ½ || 1 || 0 || ½ || 1 || 1 || ½ || ½ || ½ || ½ || 13 |- | 10 || align=left| Svetozar Gligorić || || 0 || ½ || ½ || ½ || ½ || 0 || 0 || ½ || ½ || - || 1 || ½ || 1 || ½ || 1 || ½ || ½ || 1 || 0 || ½ || 1 || ½ || 1 || 1 || 13 |- | 11 || align=left|Oscar Panno || || 0 || 0 || ½ || 1 || ½ || ½ || ½ || ½ || 0 || 0 || - || ½ || ½ || ½ || 1 || 1 || ½ || ½ || ½ || ½ || 1 || 1 || ½ || 1 || 12½ |- | 12 || align=left| Henrique Mecking || || 0 || 0 || 0 || ½ || 1 || ½ || 0 || 1 || ½ || ½ || ½ || - || 1 || ½ || ½ || ½ || ½ || 0 || ½ || ½ || 1 || 1 || 1 || 1 || 12½ |- | 13 || Vlastimil Hort || || 0 || 1 || ½ || ½ || ½ || 0 || 0 || ½ || ½ || 0 || ½ || 0 || - || 1 || ½ || 1 || ½ || ½ || ½ || ½ || 1 || ½ || 1 || ½ || 11½ |- | 14 || Borislav Ivkov || || 0 || ½ || ½ || 0 || 1 || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || 0 || - || ½ || ½ || 0 || ½ || ½ || ½ || ½ || 1 || ½ || ½ || 10½ |- | 15 || Duncan Suttles || || 0 || ½ || 0 || ½ || 0 || 1 || ½ || ½ || ½ || 0 || 0 || ½ || ½ || ½ || - || 0 || ½ || ½ || 1 || ½ || 0 || 1 || ½ || 1 || 10 |- | 16 || Dragoljub Minić || || 0 || 0 || ½ || 0 || 0 || 0 || ½ || ½ || 0 || ½ || 0 || ½ || 0 || ½ || 1 || - || 1 || ½ || ½ || ½ || 1 || ½ || 1 || 1 || 10 |- | 17 || Samuel Reshevsky || || 0 || ½ || 0 || 0 || ½ || ½ || 0 || ½ || 1 || ½ || ½ || ½ || ½ || 1 || ½ || 0 || - || ½ || ½ || ½ || 0 || 0 || ½ || 1 || 9½ |- | 18 || Milan Matulović|| || ½ || 0 || ½ || 0 || 0 || 0 || ½ || ½ || ½ || 0 || ½ || 1 || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || - || ½ || ½ || 0 || 0 || ½ || 1 || 9 |- | 19 || William Addison || || 0 || ½ || ½ || 0 || ½ || 0 || ½ || 0 || 0 || 1 || ½ || ½ || ½ || ½ || 0 || ½ || ½ || ½ || - || ½ || 0 || 0 || 1 || 1 || 9 |- | 20 || Miroslav Filip || || 0 || 0 || ½ || ½ || 0 || ½ || 0 || 0 || 0 || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || ½ || - || ½ || 1 || ½ || 0 || 8½ |- | 21 || Renato Naranja || || ½ || 0 || 0 || 0 || ½ || 0 || ½ || ½ || ½ || 0 || 0 || 0 || 0 || ½ || 1 || 0 || 1 || 1 || 1 || ½ || - || 0 || 0 || 1 || 8½ |- | 22 || Tudev Ujtumen || || ½ || ½ || 0 || 0 || 0 || 0 || 0 || 0 || ½ || ½ || 0 || 0 || ½ || 0 || 0 || ½ || 1 || 1 || 1 || 0 || 1 || - || 1 || ½ || 8½ |- | 23 || Jorge Rubinetti || || 0 || 0 || ½ || 0 || 0 || 0 || 0 || 0 || ½ || 0 || ½ || 0 || 0 || ½ || ½ || 0 || ½ || ½ || 0 || ½ || 1 || 0 || - || 1 || 6 |- | 24 ||Eleazar Jiménez || || ½ || ½ || ½ || 0 || 0 || 0 || 1 || 0 || ½ || 0 || 0 || 0 || ½ || ½ || 0 || 0 || 0 || 0 || 0 || 1 || 0 || ½ || 0 || - || 5½

A világbajnokjelöltek versenye A zónaközi versenyről továbbjutott versenyzők, kiegészülve az előző világbajnoki döntő vesztesével, Tigran Petroszjánnal, valamint az előző világbajnokjelölti versenysorozat második helyezettjével, Viktor Korcsnojjal egy kieséses rendszerű, párosmérkőzésekből álló tornán vettek részt, amelynek győztese szerezte meg a világbajnok kihívásának jogát. A versenysorozatot Bobby Fischer nyerte, így a következő évben ő küzdhetett meg Borisz Szpasszkijjal.

A világbajnokság döntője Háttér és körülmények A hidegháborús körülmények között, különös tekintettel arra, hogy 1948 óta először játszott a sakkvilágbajnokság döntőjében a Szovjetuniót képviselő világbajnok ellen egy a nyugati világot, az Amerikai Egyesült Államokat képviselő játékos, a mérkőzést az évszázad sakkmérkőzéseként harangozta be a sajtó. Soha ekkora figyelem nem kísért még egyetlen sakkeseményt sem.

A Szovjetunió és az USA is politikai jelentőséget is tulajdonított a mérkőzésnek. Ezt jelzi az is, hogy korábban példátlan módon Henry Kissinger személyesen hívta fel, és kérte Fischert a játék folytatására, amikor az vissza akart lépni a mérkőzéstől, mivel nem akarták teljesíteni a követelését, a tévékamerák eltávolítását a versenyteremből.

A mérkőzéssel összefüggő „hadviselés” a két fél, illetve szövetségeik között már a helyszín kiválasztásánál elkezdődött. Számos város jelentkezett jobbnál jobb ajánlatokkal, amelyek közül Fischer Belgrádot, Szpasszkij Reykjavíkot szerette volna. A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) ezért úgy döntött, hogy a mérkőzés első felét Belgrádban, a második felét Reykjavíkban rendezik. Fischer ekkor újabb követelésekkel állt elő, ami miatt Belgrád visszalépett a rendezéstől, és mivel Reykjavík minden követelést vállalt, így elnyerte a rendezés jogát.