Karátsonyfalvi és beodrai gróf Karátsonyi Jenő (Beodra, Torontál vármegye, 1861. augusztus 5. – Solymár, 1933. október 21.), császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, főrendházi tag, elismert műgyűjtő, Solymár, Pilisszentiván és Pilisvörösvár utolsó kegyura, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének alapítója.
Élete Az erdélyi örmény Karátsonyi család leszármazottja.Gudenus János József, Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája. Budapest, 2000. Gróf Karátsonyi Guido fia volt, anyja puchói és csókai Marczibányi Anna-Mária. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Néhány évig Belgiumban, a leuveni egyetemen jogot hallgatott, majd hazatérve a Magyaróvári Királyi Gazdasági Akadémián tanult. 1869-ben az országgyűlés felsőházában a szabadelvű párthoz csatlakozott. Megnősült, Andrássy Karolina grófnőt vette feleségül Betléren 1886. július 15-én. Császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, a főrendiház örökös jogú tagja.
Harminc éven át a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület elnöke. Az első világháború alatt ő az első parancsnoka Auguszta főhercegnő kórházvonatának. Elkötelezett munkájáért a mentőügy érdekében több kitüntetést kapott a Monarchiától, Németországtól, még az oszmán birodalomtól is.
Gazdasági tanulmányainak és tehetségének köszönhetően, modernizálta és magas szintre emelte a bánlaki hitbizománynak gazdaságát. Torontál vármegye közéletében komoly szerepet töltött be, amiért a király valóságos belső titkos tanácsosnak nevezte ki.
1900-tól a máltai lovagrend tiszteleti tagja az osztrák nagyperjelségben; 1925-től 1932-ig a lovagrend első magyarországi követe és meghatalmazott minisztere. 1925-27-ben megszervezte az önálló Magyar Máltai Lovagok Szövetségét, amely 1928-ban első közgyűlését a budai Karátsonyi-palotában tartotta.
A trianoni tragédia után az ún. optáns perben sok évig próbálta visszaszerezni határon túli birtokait, sikertelenül. Solymár, valamint Pilisszentiván és Pilisvörösvár utolsó kegyura volt, de – a trianoni veszteségek, emberi gyarlóságok és tragédiák folytán – apránként teljesen elveszítette megmaradt birtokait, vagyonát; a Karátsonyi család fiú utód nélkül maradt; kastélyaik többsége is az enyészeté lett.
Karátsonyi maga is a vagyoni lehetőségeit meghaladó, fényűző életmódot folytatott, amit csak úgy tudott fenntartani, hogy megmaradt birtokait lassan eladogatta. Ez különösen a solymáriaknak váltotta ki a zúgolódását, kiderült ugyanis, hogy az itteni földekből a gróf többet adott el, mint amennyinek valójában birtokában volt. Az apja által meghonosított erénydíjat, a rózsaesküvők szokását egészen az első világháborúig életben tartotta, így összesen 33 rózsaleányt adtak férjhez a három sváb ajkú faluban ennek a kezdeményezésnek a révén; a rózsaesküvőknek a korona értékvesztése vetett véget.
Bár sok vitája, sőt pere volt Solymár lakóival különböző birtokügyekben (egyebek közt eltitkolta sok parcellázásra, eladásra kerülő ingatlanról, hogy azokat nagy adósság terheli), ezzel együtt a község elöljárósága 1933 szeptemberében, alig egy hónappal a halála előtt díszpolgárrá választotta meg. A döntést befolyásolhatta a gróf megromlott egészségi állapota és azon reménység is, hogy a majdani hagyatékból ily módon a falunak is csurranhat-cseppenhet valami. Ha ezzel számolt a község vezetése, nem számoltak rosszul, mert utóbb Solymár egy értékes csillárt kapott az örökségből,Eredetileg a csillár a Krisztina körúti Karátsonyi-palota dísztermében függött, teljesen egyforma kivitelű párja a Fő utcai görögkatolikus templomba került. A gróf nevéhez fűződő vitás ügyek egy részének rendezése azonban még az 1940-es évekre is áthúzódott.
A gróf sírja máig a solymári templomban, a mellékoltár és a szószék közti kriptában található. Sírjának eredetileg mauzóleumot akartak építeni a templomhoz, de ez végül nem valósult meg.
Jegyzetek
Források Seres István: Solymár története és néprajza. Solymár, 1993 Legeza László, szerk.: Életsorsok - magyar máltaiak voltak (2019, MMLSZ, Budapest) - Fogarasy Attila írása Gróf Karátsony Jenőről Vajay Szabolcs: A Máltai Rend Magyar Lovagjai 1530-2000 (2002) Mikes Kiadó, Budapest - Seres István: Adalékok és emlékiratok Solymár nagyközség történetéhez. Solymár, 2002 Milbich Tamás-Hegedűs András: Solymári Arcképcsarnok. Solymár, 2011
További információk A Karátsonyi család honlapja, ezen belül Jenő gróf oldala, életrajzi adatai, képe Fogarassy Attila: Gróf Karátsonyi Jenő, Vörösvári Újság Online, V. évf. 4. szám, 2005. április Gurzó K. Enikő: Karátsonyiak a Bánságban, Művelődés közművelődési folyóirat, Kolozsvár, 2008. A Karátsonyi családfa (genealogy.euweb.cz)
Jeno~ Kategória:Magyarországi politikusok Kategória:1861-ben született személyek Kategória:1933-ban elhunyt személyek Kategória:Solymáriak Kategória:Pilisvörösváriak Kategória:Máltai lovagok Kategória:Országgyűlési képviselők (1896–1901) Kategória:Országgyűlési képviselők (1901–1905) Kategória:Országgyűlési képviselők (1905–1906) Kategória:Országgyűlési képviselők (1906–1910) Kategória:Országgyűlési képviselők (1910–1918)