A Buranovszkije babuski (, [Brangurtisz peszjanajjosz])Buranovszkije babuski udmurt együttes, amely Oroszországot képviselte a 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválon Bakuban.
Az idős hölgyekből álló amatőr asszonykórus nevét Buranovóról, arról a településről kapta, ahol tagjai laknak, így jelentése buranovói nagymamák. Az elnevezés azonban másképp is érthető oroszul: a buranovszkije a buran (hóvihar, hófúvás) szóból képezett melléknév is, ezért az együttes neve azt is jelenti, hogy hóviharnagymamák.
Dalaikat alapvetően udmurtul éneklik (az udmurt a finnugor nyelvek, ezen belül a permi nyelvek közé tartozik); előfordul, hogy oroszul is (pl. orosz tévéműsorokban). Koncertjeiken udmurt népdalokat és népies dalokat adnak elő; ezenkívül énekelnek udmurt szöveggel régi orosz popzenét és olyan világslágereket, mint például a Beatlestől a Let it be, a Deep Purple-től a Smoke on the Water. Ezekben népzenei és pop-elemek keverednek.
Népszerűségüket őszinteségük, életszemléletük is növeli.
Környezet Buranovo (udmurtul Brangurt) Európa keleti szélén, Izsevszktől 30 km-re délre, Szarapultól 34 km-re északnyugatra, Malaja Purgától, a járási székhelytől 30 km-re keletre fekszik. (Malaja Purga 7-8000 lakosú község, és nincs vasútállomása sem. Az együttes tagjai Agrizban, a szomszédos Tatárföld 19 ezer lakosú városában szálltak le a vonatról, amikor az országos döntőről hazajöttek.) Így a 2012-es Eurovíziós Dalfesztivál előadói közül a Buranovszkije Babuski volt az egyetlen, amelynek lakhelye nem nyugatra fekszik Bakutól, hanem 3°-kal még keletebbre. Bakunál jóval északabbra; annyira, mint például Riga. Ám az éghajlata Rigáétól eltérően kontinentális, így a januári középhőmérséklet –15 °C.
Buranovónak 658 lakosa van (2011). A tévé mindennapos dolog a faluban. Internet csak nagyon kevés helyen van, például az iskolában; Zoja Dorodova unokái például szoktak internetezni. Az együttes tagjai közül csak Tuktarjova használ számítógépet, munkájából fakadóan is. Térerő nincs a faluban, csak a környező dombokon, így a mobiltelefon sem elterjedt. Vízvezeték nincs mindenkinél. Akinek az udvarában még kút sincs, az utcai csapról vagy a forrásról hordja a vizet vödörrel. Jellemzően fával tüzelnek; nem is nagyon akarnak áttérni a gázra, mert – úgy mondják – az ételnek is más íze van úgy.
Buranovóban kb. a bakui fesztiválig csak földút volt, akkor kezdték építeni a kövesutat. Aszfaltozott út nincs.
Történet Kezdetek Az együttes tagjai még nem döntötték el, hogy mikor alakultak meg. Az egyik változat szerint 1968-ban. Akkor még fiatalok is énekeltek benne. Az alapító tagok közül már csak Galina Konyeva tagja az együttesnek.
A másik változat szerint 2000-ben. Akkor költözött a faluba Olga Tuktarjova, aki sokat munkálkodott a népi hagyományok és az udmurt kultúra felelevenítésén. Akkor lett az együttes neve Buranovszkije babuski, és ő lett az együttes művészeti vezetője. Azóta az együttes összetétele nem változott. Kb. 2000-ig főleg orosz dalokat énekeltek, ekkor kezdtek áttérni az udmurtokra, és ekkor vették elő a népviseletet is a ládákból.
A hírnév felé 2008-ban Pavel Pozgyejev „Régi föld új dalai” címmel fesztivált szervezett Izsevszkben. Ennek az volt az alapgondolata, hogy összekapcsolják az udmurt népzenét a városi kultúrával. Kevesen voltak, akik hajlandók voltak kísérletezgetni, lerombolni a sztereotípiákat. Az egyik ilyen újító szellemű művész Olga Tuktarjova volt. A fesztiválon 12 külföldi sláger közül kellett választani, udmurt nyelven előadni. Olga Tuktarjova ekkor kezdte szövegírói-fordítói „pályáját”.
A fesztivál alkalmával azt gondolták, hogy nem fognak többé ilyen „kevert” stílusban énekelni. De még 2008. február 20-án az „Anyanyelvi napok” keretén belül előadták Borisz Grebenscsikov „A kék ég alatt van egy aranyváros” és Viktor Coj „A Nap nevű csillag” című dalát. Ezeket is Olga Tuktarjova fordította oroszról udmurtra. A nézők közül valaki felvette ezeket, és feltette az internetre. Itt aztán elindult a lavina…
2010 májusában Kszenyija Rubcova, aki Izsevszkben született, de akkor már a moszkvai Ljudmila Zikina producerházban dolgozott, éppen Izsevszkben készítette elő moszkvai művészek vendégszereplését, amikor látta őket folk-rockot énekelni. Azonnal aláírt velük egy szerződést, és felkarolta őket. Azóta ő menedzseli őket.
Az ország egyik legnépszerűbb együttese 2008 után 2011-ben is részt vettek az Észtországban rendezett finnugor fesztiválon.
2011 októberében Cannes-ban szerepeltek az „Orosz ház” fesztivál megnyitóján.
2012 májusában felléptek Harkivban egy koncerten, de itt valószínűleg úgy érezték magukat, mintha Oroszországban lennének.
Baku volt a harmadik külföldi útjuk.
Ma már több stúdió készített velük hang- és filmfelvételeket – zenéseket és interjúkat is.
Amióta megnyerték az Eurovíziós Dalfesztivál országos döntőjét, egymásnak adják a kilincset az újságírók, tudósítók Buranovóban, oroszok és külföldiek egyaránt.
Már több ezren letöltötték az együttes udmurt nyelvű dalait az internetről a mobiltelefonjukra, természetesen ingyen.
Sok diák jár hozzájuk néprajzot tanulni.
Tagok Granya Ivanovna Bajszarova (1949) Alevtyina Gennagyjevna Begiseva (1958) Zoja Szergejevna Dorodova (1940-2026) Galina Nyikolajevna Konyeva (1938) Valentyina Szemjonovna Pjatcsenko (1937) Natalja Jakovlevna Pugacsova (1935–2019) Jekatyerina Szemjonovna Skljajeva (1937–2024) Olga Nyikolajevna Tuktarjova (1968) Jelizaveta Filippovna Zarbatova (kb. 1926–2014)
Az együttesről általában Az együttes tagjai egyszerű, hagyománytisztelő emberek. Nem lázadoznak a nehézségek ellen és csak lassan-lassan kezdenek életkörülményeiken javítani. Megszokták, hogy csak magukra számíthatnak. Nem panaszkodnak egészségükre, pedig lenne mire. Nem próbálnak elköltözni isten háta mögötti kis falujukból és kényelmesebb életet élni. Nincs autójuk, alkalmazottaik, nercbundájuk. Dolgoznak tovább a veteményeskertben, gondoznak néhány állatot, ugyanúgy, mint évekkel ezelőtt, és van, aki továbbra is az utcai csapról hozza a vizet.
Erősen kötődnek a faluhoz. Az ő támogatásukból szerzett be a kultúrház két krezst (oroszul guszli; a legjellegzetesebb, a citerára és a kantelére emlékeztető udmurt népi hangszer).
A sok-sok tudósítót szívélyesen megvendégelik. Az előadásokon megjelenő kemence és süteményestál is erre emlékeztet.
Nagyon régóta énekelnek. Ez elég elterjedt dolog ott a faluban és a környéken. Az együttes akkor tűnt ki a többiek közül, amikor a népdalokon és népies dalokon kívül elkezdtek több millió ember által már ismert dalokat (udmurtul) énekelni. A rockosított népdalokat szívesen nézik azok is, akik egyébként igyekeznek eltitkolni, hogy szeretik a népzenét.
A faluban mindenki ismer mindenkit, és az együttes tagjai ezen belül is összetartanak mindennapjaikban, nem csak a szereplések alkalmával. Nem ritka, hogy egyiküknél összejönnek tévét nézni, és a reklámok alatt énekelnek.
Éneket, zenét nem tanult egyikük sem, ha nem számítjuk azt, hogy a pedagógusok és a népművelők valami mellékes zenei képzést azért kapnak.
Az oroszt általában második anyanyelvükként használják. Más idegen nyelven általában nem beszélnek (Tuktarjova tanult németül); egyelőre csak azerbajdzsániul és angolul tanultak meg egy-két szót az alkalomhoz (fellépéshez) kötődően. (Egy ilyen fellépés volt már az udmurtföldi azerbajdzsáni kisebbség ünnepén.)
Engelbert Humperdinck nevét leginkább csak akkor ismerték meg, amikor szóba került, hogy mi lesz a bakui fesztiválon. De kimondani nem tudják.
Nem festik magukat – ezt szégyenletesnek tartják (különösen ilyen korban), és a szerepléseknél sem engedik meg, hogy sminkeljék őket.
A modern technika és a sztárélet nemigen vonzza őket. Legjobban talán a repülőgép tetszik nekik, mert messziről is hamar hazaérnek vele.
A fellépésekhez nem élnek doppingszerrel. Ehelyett fellépés előtt és után gyertyát gyújtanak.
Oroszul általában keresztnevén és apai nevén (pl. Granya Ivanovna) írnak az emberről, így szólítják meg a tévében, és ez bizonyos tiszteletet is tükröz. Udmurtul az „apaj” szót mondják a tisztelt nők neve után, pl. Granya apaj).
Granya Ivanovna Bajszarova Vakolómunkás és szobafestő volt Izsevszkben 1975-ig. Akkor Buranovóba költözött a családjával, és itt a szovhozban (állami gazdaságban) 20 évig fejőnő volt.
6 gyereket nevelt fel, 8 unokája és 1 dédunokája van.
Minden szabad percében köt. Az ő keze alól kerültek ki a díszes gyapjúharisnyák, amelyben az együttes tagjai fellépnek.
A férje szeret verekedős filmeket nézni a tévében, és ezen sokat veszekszenek. Amikor két fia Csecsenföldön volt katonaként, Granya Bajszarova képtelen volt énekelni vagy énekeket hallgatni – folyton csak sírt. Amióta hazajöttek, újra énekel.
Alevtyina Gennagyjevna Begiseva Egész életében könyvelő volt. Egész családja gyűjtötte hosszú időn keresztül a régi dolgokat, és 4 éve ebből múzeum nyílt a Kultúrházban, amelynek Alevtyina lett a vezetője. Így lett a hobbiból főfoglalkozás.
Három gyereke van. Férje az ő kívánságára megtanult bocskort (oroszul láptyi) fonni. Körbejárta az öregeket, akik még értettek a bocskorfonáshoz, és megtanulta. Azóta is ő készíti hársfaháncsból szabad idejében az együttes minden tagjának a bocskorát, ame-lyekben fellépnek. Amióta híres lett az együttes, azóta mindenki bocskorban akar járni, és Ilja Ivanovics Begisev nem győzi fonni őket…
Alevtyina nem csak a könyvelésben, hanem az élet egyéb területein is szereti a pontosságot, a rendet. Él-hal a szúdokuért.
Zoja Szergejevna Dorodova Péknek tanult. A buranovói sütödében kezdett dolgozni. Miután férjhez ment, a férje falujában, a szomszédos Babinóban laktak. Egy iskolában lett szakács, majd konyhafőnök. A főzést később a „Geofizika” cégnél folytatta.
A férje részeg volt, amikor egyszer tavasszal a jég beszakadt alatta, és – mivel nem tudott úszni – belefulladt a vízbe. Akkor visszaköltözött Buranovóba a lányával a nagymamájához. Nem kellett neki újra megházasodni, hisz olyan erős volt, mint egy férfi. Házat is építettek maguknak férfi nélkül.
Senki nem tud olyan jó kenyeret sütni az egész faluban, mint Zoja mama. Ha más városban ebédre van szükségük, arról is ő gondoskodik.
Egy lánya van. Vele és az ő családjával (vejével, két unokájával) lakik egy házban, akik ellátják a ház körüli teendőket, amikor Zoja mama más városban vendégszerepel.
Galina Nyikolajevna Konyeva Elvégezte a szarapuli óvónőképzőt, és negyven éven keresztül dolgozott óvónőként.
Fiatalkorától kezdve énekel színpadon.
Ő az együttes „tengelye”, ötletgazdája, karizmatikus vezéralakja (amellett, hogy Tuktarjova a művészeti vezető). „Méhkirálynőnek” (мушмумы) is nevezik. Még az együttes tagjai is magázzák. Ha városban élne, biztosan nagy karriert futna be politikai pályán.
Neki van a legmélyebb hangja az együttesben.
19 éves korában ment férjhez. A férje ivott, verekedett, fejszével kergette, és egyszer részegen rá is lőtt. Amikor Galina Nyikolajevna a második gyermekével volt terhes, elkergette a férjét. A férje fehérgárdista tiszt leszármazottja volt, 30 éven keresztül északon csavargott. Ott is szert tett két feleségre. Aztán mintha abbahagyta volna az ivást… Cukorbajos lett. A lánya térden állva könyörgött, hogy fogadja vissza az asszony. Galina Nyikolajevna megsajnálta, visszafogadta, és 13 éven át, 2004-ben bekövetkezett haláláig ápolta férjét, aki a végén már alig látott és járni is alig bírt.
Két fiút és egy lányt nevelt fel. Van 8 unokája és 2 dédunokája.
Két éve hagyta abba a versenyszerű sífutást, szép eredményeket ért el benne.
Babákat gyűjt és babaruhát varr nekik.
18 háziállata van: kecske, macskák, tyúkok kakassal, gyöngytyúkok. Vendégszereplések idejére pénzért megbíz egy asszonyt, hogy gondjukat viselje.
Valentyina Szemjonovna Pjatcsenko Először varrónőnek tanult, majd az udmurt pedagógiai főiskola bölcsészkarán végzett. Utána férjhez ment. A férje Türkmenisztánban volt katona, és ő ott tanított 21 éven át egy iskolában orosz nyelv és irodalmat. Munkájáért kitüntetéseket is kapott.