bélyegkép|jobbra|190px|Johan Cruijff Az Ajax számára ez az öt év nagyon fontos, de nehéz is volt. Fontos volt, mert ebben az időszakban lettek beépítve a csapatba azon játékosok, akik a későbbi „Arany Ajax” kulcsfigurái lettek. Nehéz azért volt, mert Rinus Michels edző olyan új játékstílust próbált megtanítani a csapattal, amit addig a gyakorlatban még sehol sem alkalmaztak. Ez volt a „totális futball” nevű játékstílus. Mivel ezt az Ajax alkalmazta először és sikeresen is, ezért később már csak „Ajax-stílusként” emlegették. A csapatnak több olyan dolog is sikerült ebben az időszakban, ami még eddig soha: három egymás utáni bajnoki cím, bajnoki cím és kupa egy idényben való megnyerése és a BEK-döntőben való részvétel. Ezt ugyan még elvesztették, de a holland klubcsapatok közül nekik sikerült ez először.
Az 1966 és 1970 közötti öt szezont nagyon sikeresen zárta a csapat, mivel négy bajnoki címet és két kupagyőzelmet sikerült szerezniük.
1966–1970: Út a dicsőség felé Rinus Michels elkezdte a csapatépítést bélyegkép|250px|Henk Groot egy Twente elleni mérkőzésen lőtt gólja Miután 1965 januárjában Rinus Michels (becenevén „Generális” vagy „Szfinx”) ült a csapat kispadjára, már nem játékosként, hanem vezetőedzőként, az Ajaxnál új idők kezdődtek, és megkezdődött az első „Arany Ajax” felépítése. Ő lett a csapat első fizetett holland edzője. A kinevezése utáni pár hónap nem sikerült valami jól, mivel az Ajax majdnem kiesett az első osztályból. Végül mégis bennmaradtak, és a szezon végeztével a „Generális” megkezdte az alapok lerakását. Vele együtt a valódi professzionalizmus is „megérkezett” Amszterdamba. Először kissé felfrissítette a keretet, mivel a fiatal játékosok mellé egy-két tapasztalt játékos is kellett. A Feyenoord csapatától visszahozta a gólerős támadó Henk Grootot, a német bajnokságból Co Prinset, a PSV-től pedig leigazolta az eindhoveni csapat addigi kapusát, Gert Balst. Michels nagyon sikeres munkát végzett a csapatnál, a legnagyobb húzása pedig az volt, hogy bevezette az addig még gyakorlatban sehol nem használt „totális futballt”. Ezt később már csak „Ajax-stílusként” emlegették. Alapja az úgynevezett „forgó” játékrendszer volt, amely a játékosok folyamatos pozícióváltoztatására épült. Ezt a játékstílust a 4–3–3-as felállásban lehetett ideálisan alkalmazni. Rinus Michelsnek nem volt nagyon nehéz dolga ezt a játékrendszert megtanítani a csapattal, mivel olyan játékosok alkották az Ajaxot, akik tökéletes alanynak bizonyultak: fogékonyak voltak az újra, és hajlandóak voltak tenni is azért, hogy az edző elképzelései később valóra váljanak.
Michels az első teljes szezonját (1965/1966) nagyon jól kezdte. Vezetésével az Ajaxnak hat év után újra sikerült megnyernie az Eredivisiét, amely a csapat 11. bajnoki címe volt. A bajnokság nem volt túl szoros, a győzelmet elég könnyen sikerült megszerezni, a harminc mérkőzésből csupán két alkalommal szenvedett vereséget az amszterdami csapat. Mindez az előző szezonban elért 13. helyhez képest hatalmas előrelépés volt. A kupában azonban már nem voltak ennyire sikeresek. A negyeddöntőben 1:0-s vereséget szenvedtek el a Go Ahead Eagles csapatától, és ki is estek. Mivel az előző szezonban majdnem kiesett a csapat az első osztályból, ekkor egyik európai kupasorozatban sem vehetett részt.
A „köd mérkőzés”
bélyegkép|250px|Piet Keizer, az „Arany Ajax” egyik kulcsembere volt A következő – 1966/1967-es – szezonban is nagyon jól teljesített Rinus Michels csapata. Ehhez részben hozzájárult a nyáron leigazolt jugoszláv védő, Velibor Vasović is. Annyira jól teljesítettek, hogy ebben az évben az is sikerült az, ami eddig még sohasem, mégpedig a duplázás. Ebben a szezonban – kicsit nehezebben, mint egy éve – újra sikerült megnyerniük az Eredivisiét, és ismét a nagy rivális Feyenoord csapatát előzték meg. A csapatból többet vett ki a szezon, mivel ekkor már 18 csapat szerepelt a bajnokságban, de mégis sikerült egy – máig tartó – rekordot elérniük. A Sjaak Swart, Johan Cruijff és Piet Keizer által alkotott csatársor vezetésével 122 gólt sikerült lőniük a 34 bajnoki mérkőzésen. Ezt a teljesítményt egyetlen holland csapatnak sem sikerült megdönteni, egészen máig. Ez a gólgazdag szezon azt is eredményezte, hogy az Ajax csapatából került ki a bajnokság gólkirálya, aki 33 góllal a 20 éves Johan Cruijff lett. A bajnoki címvédés mellett sikerült megnyerniük a holland kupát is: miután a döntőben hosszabbítás után 2:1-re legyőzték a NAC Breda csapatát, megszerezték történetük negyedik kupagyőzelmét. Ezzel a két sikerrel ebben a szezonban sikerült először az Ajaxnak a duplázás. A csapat akkori sztárjai – a már említettek mellett – Gert Bals, Klaas Nuninga, Ton Pronk, Bennie Muller, Henk Groot, Theo van Duivenbode és Ruud Suurendonk voltak. Ebben a szezonban érdekeltek voltak a BEK-ben is. Ebben a kupasorozatban ismét eljutottak a negyeddöntőig (történetük során második alkalommal), és ebben a szezonban játszották le a csapat történetének egyik leghíresebb mérkőzését is, az úgynevezett „köd mérkőzést”.
A BEK-ben a török Besiktas volt az Ajax első fordulóbeli ellenfele. Amszterdamban elég könnyen, 2:0-ra győzték le az isztambuli csapatot. A visszavágón már nehezebb volt a feladat, de ott is sikerült 2:1-re győznie az Ajaxnak, és így 4:1-es összesítéssel továbbjutottak. Ezután következett a hírhedt mérkőzés. 1966. december 7-én az Ajax az FC Liverpool csapata ellen játszott a BEK második fordulójában. Az első összecsapás az amszterdami Olimpiai Stadionban volt. A mérkőzésre ember látogatott ki, csak az volt a baj, hogy a nézők semmit sem láttak a mérkőzésből, ezen az estén ugyanis sűrű köd volt a holland fővárosban. A játékosok a pályán is alig láttak valamit. A mérkőzést vezető olasz bíró, Antonio Sbardella úgy ítélte meg, hogy a mérkőzést el lehet kezdeni. Pontos időben el is kezdődött az összecsapás, és a bíró levezette az egész mérkőzést. Ez a döntés a hollandoknak kedvezett, mivel jó játékkal legyőzték az esélyesebb angol csapatot. Miután az első félidőben már 4:0-ra vezettek, a szünetben tudni lehetett, hogy a győzelem már megvan. A hazaiak a második félidőben is növelték az előnyüket egy góllal, míg végül az angolok a mérkőzés legvégén tudtak szépíteni. Cruijff, de Wolf, Groot, illetve Nuninga két góljának köszönhetően az Ajax 5:1-re győzte le az angol bajnokot. A bíró azt állította, hogy látta az összes gólt. A visszavágó már nem volt ilyen könnyű, de Angliában sem szenvedtek vereséget. Cruijff két góljának köszönhetően 2:2 lett a visszavágó végeredménye, amelynek köszönhetően 7:3-as összesítéssel simán továbbjutottak a hollandok. Már-már úgy tűnt, Amszterdam csapata kész a nagy időkre, de ebben a szezonban még nem sikerült a nagy áttörés. A következő fordulóban ugyanis a Dukla Praha csapata kiejtette az Ajaxot. Hollandiában még 1:1 lett a végeredmény, viszont a visszavágón 2:1-re kikaptak, és így a csehszlovák bajnok jutott tovább. Ez a szezon máig az angolok elleni mérkőzésről maradt emlékezetes a csapat történetében. Mindenki csak a „köd játékra” emlékszik, ara, ami korai előjátéka volt a „Arany Ajax”-nak. Az Ajax a következő kezdőcsapattal lépett pályára a híres „köd mérkőzésen”:
Még nem teljesen kész Miután Michelsnek egyre jobban sikerült összerakni a csapatot, a játékosokat pedig hozzászoktatni az új stílushoz, a következő lépésnek azt szánta, hogy első holland csapatként megnyerjék a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Erre azonban még várni kellett egy-két szezont.
Az Ajax következő – 1967/1968-as – bajnoki szezonja ismét nagyon jól sikerült. A szezon előtti nyáron a Telstar csapatától igazoltak egy 22 éves kapust, Heinz Stuyt, aki a későbbi „Arany Ajax” első számú kapusa lett. Ahogy az elmúlt két évben, ebben a szezonban is sikerült megszerezniük a bajnoki címet, és ahogy az elmúlt két évben, most is a Feyenoord előtt érték el a sikert. Eddig olyan még nem fordult elő a csapattal, hogy három egymás utáni szezonban is aranyérmesek legyenek a bajnokságban. Ez a bajnoki cím jóval nehezebben jött össze, mint az egy évvel korábbi, mivel a Feyenoord végig ott volt az Ajax nyomában. A kupában már nem sikerült minden úgy, mint legutóbb. Bár ebben a szezonban is bejutottak a kupadöntőbe, de a győzelem nem sikerült: a mindent eldöntő mérkőzésen 2:1-es vereséget szenvedtek az ADO Den Haag csapatától. A BEK-ben sem voltak sikeresek, mivel már az első fordulóban kiestek. Ellenfelük a spanyol bajnok, Real Madrid csapata volt. Az amszterdami első mérkőzésen még 1:1 volt az eredmény, de a visszavágón – hosszabbítás után – 2:1-re győztek a spanyolok. Akkor kevesen gondolták, hogy ez volt az első és sokáig az utolsó eset, hogy egy spanyol csapat továbbjutott az amszterdami piros-fehérekkel szemben.
bélyegkép|250px|Az 1967/1968-as BEK-döntőn részt vevő AC Milan és AFC Ajax kezdőcsapata Az 1968/1969-es idény volt Michels első olyan szezonja edzői pályafutása során, amikor semmit sem sikerült nyernie csapatával. Viszont ahogy az előző idényekben, most is erősíteni próbálta a csapatot. Az FC Volendam csapatától igazolta le a 22 éves középpályás Gerrie Mührent, aki később a csapat egyik legfontosabb játékosa lett. A bajnokság ismét szorosan zárult. Akárcsak az elmúlt három évben, ebben a szezonban is az Ajax és a Feyenoord küzdött a bajnoki címért. Az ez évi kiírást azonban az elmúlt három év ezüstérmese, a rotterdami csapatnak sikerült megnyernie. Ehhez nagy részben az is hozzájárult, hogy az Ajax egyik bajnoki mérkőzésen sem tudta legyőzni fő ellenfelét. A bajnokságon kívül a holland kupában is megmérkőztek egymással, és ahogy a bajnokságban, itt is a Feyenoord jött ki győztesen: a harmadik fordulóban az Ajax 2:1-re kapott ki a későbbi kupagyőztestől. A nemzetközi sikerek képezték az alapját az Ajax európai hegemóniájának a 70-es évek elején. Ez a szezon volt a nagy áttörés éve. A 60-as évek végére eltűnt a latin fölény a BEK-ben. Az első tíz év sikercsapatait (Real Madrid, AC Milan, Benfica, Internazionale) fokozatosan beérték a brit labdarúgás prominens képviselői (Celtic, Manchester United, Leeds United), és feljövőben volt a német és a holland klubfutball is. Ennek ellenére még meglepetést keltett, hogy a Michels-fiúk 1968/1969-ben a BEK-ben az FC Nürnberg (1:1 és 4:0), a Fenerbahçe (mindkétszer 2:0), a Benfica (1:3, 3:1, majd a semleges pályán lejátszott harmadik mérkőzésen 3:0) és a Spartak Trnava (3:0 és 0:2) ellenében a döntőig verekedték magukat. A sorozat fénypontja az Eusébióval felálló Benfica elleni párviadal volt. Az első mérkőzést idegenben nyerte 3:1-re a portugál bajnok. Sokan már elkönyvelték a kiesést, de a már eltemetett amszterdami gárda a klub történetének talán legnagyszerűbb bravúrját hajtotta végre: Lisszabonban ugyanolyan arányban nyertek, mint Eusebióék Hollandiában. A párizsi döntő mérkőzésen az Ajax már esélyt sem adott ellenfelének, a játék képe alapján a 3:0-s végeredmény egyáltalán nem volt túlzott. Végül azonban az „i”-re nem sikerült feltenni a pontot, mivel az 1969 májusában rendezett madridi BEK-döntőben a fénykorát élő AC Milan simán verte a tapasztalatlan, fiatal holland csapatot. Ezer Ajax-szurkoló utazott el a Bernabeu Stadionba, és azt látták, hogy csapatuk naivan belesétál az olaszok „catenaccio” nevű csapdájába. A Milannál Piereno Prati mesterhármast lőtt, csapattársa, Angelo Sormani egy gólt szerzett, míg az Ajaxnál csak Velibor Vasović volt eredményes büntetőből. Az olaszok könnyedén győzték le a hollandokat 4:1 arányban. Az Ajax menetelésére ennek ellenére felfigyelt a világ, hiszen addig soha nem fordult elő, hogy egy holland klubcsapat bejutott volna valamelyik európai kupadöntő fináléjába.
bélyegkép|250px|Ruud Krol