Szabó Károly, Szabó P. Károly (Pusztaszentkereszt, Bars vármegye, 1836. december 2. – Pápa, 1895. október 29.) református teológus, főgimnáziumi tanár.
Élete
Szabó István gazdatiszt fia. A főgimnáziumot 1846-tól Pápán (közben 1848-50-ben Léván) végezte 1854-ig, ugyanott tanulta a teológiát 1854-57-ig, midőn azon év szeptember 1-jén tanárrá választatott és külföldi egyetemekre küldetett, hogy magát a tanári pályára előkészítse. 1858. október 1-jén foglalta el tanári székét az I. osztályban és 1861-ben tétetett át a VI. osztály főnökségére. 1864-ben nyerte újabb tantárgyul a magyar irodalomtörténetet, 1865-től pedig a bölcselet elemeit, 1865-ben vette föl a P. (pápai) előbetűt.
Cikkei a kecskeméti Protestáns Közlönyben (1859. Tanulmány Homér költeménye felett); a sárospataki füzetekben (1861. A református és lutheránus egyház elnevezés története, 1863. Peti József emlékezete); a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban (1862. A pápai főiskola multja és jelene, 1865. Észrevételek középtanodáink körül)
Munkái
Mándi Márton István. A százados születés emlékére Pápa, 1860. Költészettan, tanodai és magánhasználatra. Uo. 1863. (2. kiadás Uo. 1879. Ism. Sárospataki Füzetek 1864.). Magyar nemzeti irodalom története. Uo. 1866. Bölcsészet elemei. Uo. 1872. Két füzet. (2. kiadás. Uo. 1880.).
Szerkesztette a Tavaszt, a pápai önképzőkör munkáiból 1872-ben; a Pápai Lapokat 1874. májustól 1878. szeptember végeig; a Pápai önkéntes tűzoltó Lapot 1884-86-ig.
Álnevei
Szentkirályi, Károlyi, Pápai és Omikron (a Pápai Lapokban 1874-76., a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban és a Vasárnapi Ujságban).
Források
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon
Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Garamszentkeresztiek Kategória:Pápaiak Kategória:1836-ban született személyek Kategória:1895-ben elhunyt személyek