bélyegkép|Arany nyakperec az ipswichi kincsleletből A kelták egyik legfontosabb ékszere a nyakperec, ókori nevén a torques.
Elnevezés Nevének eredete a latin torqueo (tekerni) szóból származik, utalva az ékszer eredetileg jellemző, tekert formájára.
Fejlődése a státusszimbólumtól a mitológiai ékszerig Nem kelta eredetű, Perzsiából, és szkíta vagy bronzkori európai sírokból is kerültek elő ilyen ékszerek. A keltáknál az időszámításunk előtt az V. század közepétől fordul elő. A kezdeti időszakban (i.e. V–IV. sz., La Tène-korszak) aranyból készült és komoly művészi értéket képviselt. E korban a torques két vége gazdagon – növényi vagy maszkszerű motívumokkal – díszített. Ez a típus idővel mindenhol feltűnik, ahol felbukkantak a kelták. Funkciója ebben az időszakban a társadalmi státusz jelzése volt, vezetők viselték.
Nép ékszerré sosem vált (bár a későbbiekben bronzból is készítették), mindvégig megmaradt a vezetők, harcosok és előkelő nők ékszerének.
Státuszjelző szerepében a II. század környékén változás következett be, ezen időszaktól lassan a vallási-mitológiai területen tett szert jelentőségre. A változás legfontosabb jele az, hogy e kortól kezdve gyakran tűnik fel az istenek, héroszok szobrain, vagy az őket ábrázoló domborműveken és kultikus üstökön, erősen stilizált formában.
Anyaga, technológia Míg a kezdetekkor az arany volt az uralkodó fém, később megjelent az ezüst és a nemesfém-ötvözetek (elektron - arany és ezüst ötvözete, végül pedig a bronz. Eredetileg több ágból fonták, később üreges vagy tömör rúdból vagy rudakból készítették, a fent említett, erősen díszített zárógömbbel.
Lelőhelyek A teljesség igénye nélkül: Prága-Zábehlice (Csehország, bronz) Trichtingen (Németország, ezüst) Waldalgesheim (Németország, arany) Filottrano (Olaszország, arany) Courtisols (Franciaország, bronz)
Források Jan Filip: A kelta civilizáció és öröksége, Gondolat Kiadó, Budapest, 1966
Kategória:Ékszerek Kategória:Ókor Kategória:Kelták