Nagel Emil (Makó (Csanád megye), 1817. június 30. – Budapest, 1892. május 18.) orvos-sebész doktor, szülész, szemész, tanár és kórházi igazgató, királyi tanácsos.
Élete Makón nevelkedett 1829-ig, azután Aradon és Szegeden járt a gimnáziumba. 1832-ben Pesten magánúton készült a VI. gimnáziumi tantárgyakból és a vizsgát letette; ekkor egy évig szünetelt. 1834-ben a bölcseleti osztályba lépett az egyetemen. 1835-ben Bécsbe ment orvosi kurzusra. A görög és francia nyelvet magánszorgalommal sajátította el. A német nyelvet jól értvén, a Zalán futása egy részét lefordította és kéziratát bemutatta Vörösmarty Mihálynak, aki bizonyítványt írt arról, hogy a magyar nyelvet tökéletesen érti. Bécsben magánleckeadásból tartotta fenn magát és 1841-ben doktorátust tett. 1842-ben felvették a bécsi általános kórházba mint gyakornokot. Ösztöndíj segítségével műtői tanfolyamon vett részt. Ennek végeztével Temesváron telepedett le és Lonovits József püspöknek is orvosa volt. 1848-ban az ottani katonai kórház egyik osztályát, mint rendelő orvos, vette át. 1849-ben Belgrádon és Szlavónián át Zágrábba, Grazba és Bécsbe utazott, ahol a katonai kórházban teendő szolgálatra ajánlkozott és a császári 5-dik tábori kórházzal Kecskemétig nyomult elő; itt tífuszos lett és visszatért Pestre, ahol a Ludoviceumban a szem- és sebészi osztály főnökévé nevezték ki. 1852-ben mint udvari orvos működött rövid ideig, míg júniusban a kolozsvári orvos-sebészi akadémián a sebészet tanárává, később, mikor az országos szemészeti intézetek felállíttattak, a kolozsvári intézetnek igazgató- és rendelő-orvosává nevezték ki. 1868-ban betegeskedése miatt lemondott tanári állásáról és nyugalomba vonult; azután Bécsben, Győrben vagy Budapesten tartózkodott, ahol 1892-ben meghalt. 1850-ben a budapesti orvosegylet, 1855-ben a berlini Verein für wissenschaftliche Heilkunde választotta levelező-tagjává. 1868-ban nyugalomba vonult.
Írásai
Cikkei vannak a Jelenkorban (1834); az Orvosi Tárban (1846), a Természetbarátban (1847), a Zeitschrift für Natur- und Heilkundeban (1850-57.), az Orvosi Hetilapban (1859., 1861-1870), a Magyar orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (X. 1865), a Szemészetben (1871), a Hasonszenvi Lapokban (1874); írt még a Nemzetgazdasági Szemlébe (1882), a bécsi Neue Freie Pressebe, az Allgem. Mediz. Zeitungba, a Wiener Medizin. Wochenschriftbe, a Wiener Landwirthschaftliche Zeitungba. Ezekből több czikk különnyomatban is megjelent. 1880-tól a Wiener statistische Monatschriftnek rendes munkatársa volt.
Munkái
Népszerű értekezés a szem gondviseletéről. Buda, 1850. Ábrákkal. A csonttörések, kórboncztani, kórtörténeti és gyógyeljárási tekintetben. Pest. 1862. Rajzokkal. Methode oder Schablone? Darstellung eines praktisch bewährten Verfahrens, um den Luftzutritt zur Chloroformdamphe zu reguliren. Wien, 1871. Tábla rajzzal. Der Schlaf. Berlin, 1874. Die Seekrankheit. Berlin, 1876.
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar orvosok Kategória:Magyar sebészek Kategória:Magyar szülész-nőgyógyászok Kategória:Magyar szemészek Kategória:Makóiak Kategória:1817-ben született személyek Kategória:1892-ben elhunyt személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek