Nyirák Sándor (Pákozd (Fejér megye), 1842. február 14. – Etyek, 1891. november 1.) római katolikus plébános.
Élete
A gimnáziumot Budán, Kassán és Székesfehérvárt végezte. 1860-ban a székesfehérvári növendékpapok közé lépett, ekkor a Pázmány-intézetbe küldték Bécsbe, ahol a teológiai tudományokat az egyetemen hallgatta. 1864. augusztus 19-én pappá szenteltetett. 1864 októberétől 1866 október végeig mint nevelő és káplán működött Eszterházy Móric grófnál Csákvárt. 1866 novemberében az etyeki plébánia segédlelkésze volt; 1868. január 1-től hasonló minőségben Iszkaszentgyörgyre helyeztetett át; azon év augusztusában Jekelfalusy Vince székesfehérvári püspök kinevezte szertartójának, udvari tisztnek és a szentszék jegyzőjének. 1872-ben pápai káplán, 1873-ban püspöki titkár, kerületi levéltárnok és szentszéki ülnök, 1874-ben Etyeken plébános, majd egyházkerületi alesperes, kerületi tanfelügyelő, zsinati vizsgáló, a pápa udvari káplánja, szentszéki ülnök és fehér megyei bizottsági tag lett.
Munkái
Hirtenbrief in Betreff der Schulen. Stuhlweissenburg, 1869. (Jekelfalusy Vincze után latinból ford.). Der Mensch, die Familie und der Staat ohne Gott. Stuhlweissenburg, 1871. (Pellett Edmund egyházi beszéde aug. 20. magyarból ford.). Gott, Vaterland und König. Pest, 1876. (Károly Jánosnak szent István ünnepén mondott beszédének ford.). Emlékkönyv a székesfejérvári püspöki megye százados ünnepére. Székesfehérvár, 1877. (Károly Jánossal együtt). Egyházi beszéd, melyet szent István király ünnepén 1881. aug. 20. a székesfejérvári püspöki templomban tartott. Pest, 1881.
Források
Magyar katolikus lexikon
Kategória:Magyar katolikus papok Kategória:1842-ben született személyek Kategória:1891-ben elhunyt személyek Kategória:Pákozdiak