thumb|right|220px|Magellán-tőzegmoha (Sphagnum magellanicum) thumb|right|220px|Tőzegláp Kanadában (Ontario, Ottawa közelében thumb|right|220px|Tőzegláp növényzete (Csehország (Šumava)
A dagadólápok társulástani osztálya (Oxycocco-Sphagnetea Br.-Bl. & R. Tx. ex Westhoff & al., 1946). Magyarország mocsári és lápi növényzetének egyik rendszertani csoportja; a lápok egyik alaptípusa.
Elterjedésük, kialakulásuk
Elterjedésük cirkumboreális: Eurázsia és Észak-Amerika tundra- és tajgaövezetében fordulnak elő gyakori intrazonális társulásokként.
Fajösszetételük
A dagadólápok tőzege a tőzegmohákból képződik. A legjellemzőbbek: Sphagnum fuscum, Magellán-tőzegmoha (Sphagnum magellanicum), Sphagnum rubellum, Sphagnum tenellum.
Egyéb lombosmohák: Polytrichum strictum, Calypogeia sphagnicola.
További, domináns és jellemző fajok:
tőzegrozmaring (Andromeda polifolia), kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia): hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum), széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium); hamvas áfonya (Vaccinium uliginosum), tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos).
Életmódjuk, termőhelyük
Genetikailag három típusukat különböztetik meg: az ombrogén lápokat, a szoligén lápokat és a topogén dagadólápokat.
Ombrogén lápok
Az ombrogén (vagy ombrotróf) lápok a bőséges csapadékból nyerik kevés tápanyagot tartalmazó vizüket. Ezek a lápok óriási területeket borítanak a tundraövben és a tajgaöv határán, ahol az évi csapadék csak 300–400 mm, de az évi párolgás csak 200 mm körül van.
Magyarországon igazi ombrogén lápok kialakulására az éghajlati viszonyok alapvetően alkalmatlanok. Dagadóláp-töredékeink az úgynevezett kontinentális dagadólápokhoz hasonlítanak, ezért állandó veszély beerdősülésük. A mélyedésekben összegyűlő pangó víz táplálja őket, és ez nem tekinthető teljesen ombrogén (csapadék eredetűnek), mert talajból viszonylag sok ásványi anyagot old ki. Mire azonban átszivárog a vastag tőzegrétegen, a növényhez jutva kémiai összetétele már nagyon hasonlít a csapadékvízéhez, ezért a kialakuló vegetáció ombrotróf jellegű.
Szoligén lápok
A szoligén lápokat főleg a tajgaövben felszíni vízfolyások táplálják. A savanyú alapkőzet, illetve talaj hatására tavakban oligotróf, savanyú termőhelyek alakulnak ki.
Topogén dagadólápok
Az ilyen lápok létfeltételeit Európa középső és délebbi részén a magashegységek cirkuszvölgyeiben, kisebb medencéiben összegyűlő olvadékvíz biztosítja. A hazai dagadólápok és azok töredékei genetikailag ebbe a típusba is besorolhatók.
Osvald felosztása
Osvald (1925) alapvetően területi elterjedésük alapján négy nagy típusukat különböztette meg: Kontinentális dagadólápok (erdős dagadólápok; angolul: Continental raised bogs, németül: Waldhoch-moore). Balti típusú dagadólápok (valódi dagadólápok; angolul: Baltic raised bogs, németül: echte Hochmoore). Atlanti dagadólápok (lapos dagadólápok; angolul: Atlantic raised bogs, németül: Flachhochmoore). Felföldi dagadólápok (felületborító dagadólápok; angolul: Upland raised bogs, blanket bogs, németül: terrainbedeckende Moore), amelyek valójában szétterülő, éles határ nélküli, nem igazi dagadólápok.
Társulástani felosztásuk
Az osztályt Európában két rendre osztják fel Erico-Sphagnetalia óceánmelléki, sok törpecserjével, boreális tőzegmohalápok (Sphagnetalia medii Kästner & Flössner 1933) — ennek társulásai nőnek nálunk is.
Az Erico-Sphagnetalia rend társulásai kétszintűek: a zsombékokat és zsombéklábakat törpecserjék uralják, a szőnyegvegetációt pedig tőzegmohák és sásfélék.
A boreális tőzegmohalápok erdősek, többszintűek.
Források
Borhidi, 2003: Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai
Kategória:Magyarország növénytársulásai