Szabó Mihály (Szeged, 1825. szeptember 26. – Suránka, 1903. március 26.) képzőintézeti igazgatótanár és okleveles mérnök.
Élete Szülővárosában hat gimnáziumi osztályt végzett, majd 1842. szeptember 14-én a kegyes-tanítórendbe lépett és Kecskeméten töltötte a két újoncévet. Az 1844-45-ös tanévben Nagykanizsán mint tanárjelölt az I. gimnáziumi osztályban tanított. Két év múlva Vácon a bölcseleti tanulmányokat hallgatta és növendéktársaival „Dugonics-kör” néven irodalmi magántársulatot alakított.
Az 1848-as nemzeti mozgalom alkalmával a szerzet növendékeit elbocsájtani kényszerülvén, szülőföldjén mint őrseregbeli önkéntes szolgált. Az 1849. január 1-jén megindult Tiszavidéki Újságnál mint segédszerkesztő működött, majd a lapnak három hó után történt megszűntével a Szegedi Hírlap című politikai hetilapnak szerkesztője lett. A kormány július végén Szegedről Aradra költözvén, ő is a kormány után ment. Ezen időközben Szegeden a haditanácsban Benedek őt elítélte; bujdosni volt tehát kénytelen és mint nevelő Bécsben, Budán, majd Nagyváradon 1861-ig visszavonultan élt; emellett szabad idejét a technikai tudományoknak szentelte és 1852-ben a mérnöki oklevelet is megszerezte.
1861. május 1-jén a Szegedi Híradó szerkesztését vette át; ugyanazon évben a szegedi képzőintézeti tanári állást foglalta el. 1862 végén a szerkesztéstől megvált és 1863 elején a Szeged című politikai hetilapot indította meg mint tulajdonos-szerkesztő, mely azonban két hónap múlva megszűnt. Mindinkább a pedagógiai irodalomra adta magát és a hivatalának élt. 1873-ban a szegedi iskolázott ifjúság irodalmi tevékenysége fokozására „Dugonics-kör” címen egyletet alakított és közlönyéül kiadta a Szegedi Lapok című hetilapot, mely 1876-ban a Dugonics-szobor felállítása után megszűnt. Az 1880-as években a siketnémák oktatására egy telep megalakítása ügyében lépett fel a Szegedi Híradóban. A szegedi Dugonics-társaságnak rendes tagja volt. Nyugalomba vonulása után 1903 márciusában meghalt.
Első cikke a Honderűben (1845) jelent meg; később saját lapjaiba írt; a Szegednek 1855-től 1861-ig főmunkatársa volt, majd a Szegedi Néplapba írt 1870-ig; a szegedi árvíz után csaknem kizárólag szülőföldjével foglalkozott a Szegedi Hiradóban.
Munkái A nép győzedelme, vagy az új-szegedi csata febr. 11., 1849. Szarvas, 1849. (Bálint Sándor szerint Sz.M. néven; Szinnyei Csongrádi M. névhez rendeli) Egy Garibaldi önkénytes. Francziából ford. Szeged, 1861. Egy gyászoló nemzet. Lengyelhon, 1861. Montalembert után ford. Uo. 1866. Lélektani előismeretek a neveléstanhoz. Uo. 1866. Egészségtan. Népiskolai és tanítóképezdei használatra. Uo. 1871. A neveléstan rövid tankönyve. Tekintettel a népművelésre. Uo. 1871. A nevelés rövid története. Kiváló tekintettel a népnevelésre. Uo. 1872. (2. bőv. kiadás. Uo. 1881., 3. k.). A házi nevelés alapelvei. Felsőbb leánytanodai és családi használatra. Bpest. 1879. (2. kiadás. Szeged, 1881.). Emberisme képezdei s magánhasználatra. Szeged, 1874. (2. bőv. kiadás. Uo. 1881.). Légtünettan, tekintettel az időjóslásra és az 1882. képezdei tantervnek a természettan tanítását szabályozó követelményeire. Uo. 1885. Siketnémák ABC-je. Uo. 1886. A beszélő siketnéma. Vezérfonal a siketnémák oktatásához tanítók és tanítójelöltek számára. Uo. 1886. Magyar nyelvbölcselet. I. kötet. A magyar nyelv története. Uo. 1892. A ked és kend tájszók története. Uo. 1898. A szopós kisded anyai nevei. Uo. 1898. A szegedi nyelvjárás története Uo. 1898. A magyar nép őshazája. Uo. 1899. Philosophia. Görög és szitia nyelvtani alapon. Uo. 1899. A tudományos magyar nyelvtan cz. akadémiai pályakérdés megfejtése. Bpest, 1900.
Források
[Csongrádi M.]
Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar mérnökök Kategória:Szegediek Kategória:1825-ben született személyek Kategória:1903-ban elhunyt személyek