Egervári Ignác (szerzetesi neve Ignatius a S. Ioseph) (Dömötöri, 1752. június 22. – Pest, 1809. április 26.) piarista tartományfőnök, író.
Élete
A régi eredetű nemes Egerváry család sarja, amely a Geregye nemzetségből ered. Téves az az adat amely szerint 1751-ben született Zalaegerszegen. Valójában a Vas vármegyei Dömötöriben (ma Sorkifalud része) született, és keresztelték 1752. június 12-én. Apja a nemes Egerváry Antal (1713-1756) aki 1746–47-ben Vas vármeggyei szolgabiró, 1752-ben főszolgabirája volt. Anyja a szintén nemes Vas vármegyei lukafalvi Zarka család leszármazottja, lukafalvi Zarka István, Vas vármegye főszolgabirája, földbirtokos és Gyaly Mária leánya, Julianna volt.
1767. október 11-én lépett a rendbe Kecskeméten s 1775. július 24-én misés pappá szenteltetett föl; a bölcseletet Nagykárolyban, a hittudományt Nyitrán hallgatta. Miután az ifjúságot több helyen tanította, előbb Nyáry grófnál (1784–1788), utóbb a Blaskovits családnál volt nevelő (1789–1790.). Azután mint középiskolai igazgató Szegeden 1791-től 1802-ig működött; 1803–1806-ig Pesten rector és rendi kormánysegéd volt. 1805-től a pesti rendház főnöke volt. Miután Dományi András a szerzet kormányzásáról 1805 szeptemberében lemondott, őt választották helyébe. 1807-ben kieszközölte I. Ferenc királytól rendje számára a székesfehérvári custodiatust. Ez utóbbi tisztét egészen 1809 április 26-ikán bekövetkezett haláláig nagy buzgalommal és odaadással töltötte be.
Ignác még tanárkodása idejéből benső barátságban állott RévayvalCsaplár Benedek. Révay élete. 1. –III. k., irodalommal is foglalkozott, többek közt 1792-ben leforditotta Metastazio Péter «Artaxerxes» c. szomorujátékát, mely a gróf Erdődyek játékszínében adatott elő.
Családja Családja egy Vas vármegyei nemesi ős-régi család, mindkét vármegyében jelentős birtokokkal rendelkeztek. Kiemelve Geregyét, és Dömötörit. Apja, Egervári Antal nagy műveltségű férfiu volt, aki szépművészetek iránt különös fogékonysággal bírt, költészettel is foglalkozott. Nejétől lukafalvi Zarka Juliannától, tíz gyermeke született, szinte mind Dömötöriben a családi birtokon.
Testvérei közül többen is jelentős tisztségeket töltöttek be a történelem során a vármegye életében. Egerváry István (1744-1802) 1790-ben szolgabiró Vas vármegyében, mint kir. tanácsos. Egerváry Lajos (1743-1786) szintén Vas vármegyei szolgabíró. Egerváry Imre (1748-) 1773–94 közt Zala vármegye táblabirája. Neszele községben birtokos volt. Egerváry Terézia (1754-1823) gébárti, neszelei birtokos, férje Horváth Antal (1745-1808), a nemes dozmati Horváth család sarja, továbbá a volt zalaegerszegi alszolgabíró, Miskey Miklós unokája.
Nagybátyja Egerváry József (1704-1747) 1738–46-ig Zala vármegye főjegyzője volt.
Testvére, István szolgabírói pecsétjén a család címere: leveles koronán könyöklő, égerfalombot tartó, pánczélos kar; sisakdisz: görbe kardot tartó pánczélos kar, a kardon átütött török fő vérzik.
Munkái Artaxerxes, szomorújáték 3 felv. Metastasio Péter után olaszból ford. Pest, 1793 (M. Játékszin IV. kötet.)
Kéziratai: Oratio dicta Szegedini in professione Pauli Bielitzki, Oratio P. Ign. Egervári habita in consistorio prov. 1799.
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar katolikus papok Kategória:Magyar piarista szerzetesek Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Zalaegerszegiek Kategória:1751-ben született személyek Kategória:1809-ben elhunyt személyek