thumb|right|220px|Réti here (Trifolium pratense)

Magyarország kaszálóinak és magasfüvű rétjeinek növénytársulásait egyetlen társulástani osztályba vonják össze: magasfüvű rétek és kaszálók (Molinio-Arrhenatheretea R. Tx. 1937).

Kialakulásuk, elterjedésük

Ebbe az osztályba alapvetően kétféle rétet sorolnak: a mezofil erdőövek irtásának és kaszálásának hatására kialakult réteket, valamint az árterek feltöltődő zónáinak eredeti réttársulásait.

Fajösszetételük

Ezeken a réteken többféle termőhely növényei élnek együtt: erdők és erdőszélek, természetes fátlan termőhelyek (például törmeléklejtők, ősgyepek, mocsárrétek fajai — ezek legfőbb közös tulajdonsága, hogy valamennyien fénykedvelő (heliofil) szervezetek.

A társulások állapotát legtöbb esetben és a legtartósabban a hagyományos kaszálás tartja fenn: ez nem tömöríti a talajt, és lehetőséget nyújt a növények generatív szaporodására is, megőrizve a rétek populációgenetikai, társulási diverzitása. Az erősebb zavarások (taposás, legeltetés, melioráció címen végzett trágyázás, felülvetés) közül a legkevésbé káros az észszerű legelőgazdálkodás. A legeltetés mindenképpen megbontja a rét tápanyag-egyensúlyát, csökkenti annak természetes diverzitását, lerontja fajösszetételét, megjelenését. Hogy mennyire, az erősen függ attól, hogy milyen jószágot legeltetnek a területen: a ló- és szarvasmarhatartás kevésbé rontja le a rétek állapotát, mint a juh- vagy kecsketenyésztés. E rétek életének tehát alapvető feltétele a kellően üde, nedves talaj, a zavartalan és szennyezetlen környezet, továbbá a rendszeres kaszálás. A taposás, a legeltetés, a feltörés, a kiszárítás, a trágyázás, a felülvetés különféle módokon degradációhoz és többnyire gazdasági értékvesztéshez is vezet.

Az egyes társulások fajösszetétele lassan, fokozatosan, általában a térszín, illetve a talajvízszint lejtésével változik. A magasabb talajvízszintekre jellemző társulások (pl. kiszáradó láprétek, mocsárrétek) lápok, mocsarak közelében, a nedvesebb, gyakran pangó vizes termőhelyeken alakulnak ki. A magasabb térszíneken, ahol a talajvíz lejjebb van, főleg mezofil hegyi réteket, illetve különféle kaszálókat (pl. franciaperje-rét, aranyzabrét) találhatunk.

Az eredeti, természetes körülményeket jelző fajok mellett többnyire jelentékeny a zavarástűrő, olykor a taposást és legelést is elviselő, gyom jellegű fajok szerepe. Ezeken a réteken és kaszálókon sok a színes virág.

Jellemző fajok: fehér tippan (Agrostis stolonifera), réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), francia perje (Arrhenatherum elatius), százszorszép (Bellis perennis), terebélyes harangvirág (Campanula patula), réti imola (Centaurea jacea), cincor (Cynosurus cristatus), csomós ebír (Dactylis glomerata), gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa), réti csenkesz (Festuca pratensis), nádképű csenkesz (Festuca arundinacea), szibériai margitvirág (Leucanthemum ircutianum), réti margitvirág (Leucanthemum vulgare), őszi oroszlánfog (Leontodon autumnale), kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi), pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia), réti perje (Poa pratensis), sovány perje (Poa trivialis), réti boglárka (Ranunculus acris), kúszó boglárka (Ranunculus repens), csörgő kakascímer (Rhinanthus minor), réti here (Trifolium pratense), korcs here (Trifolium hybridum),

Társulástani felosztása

Az osztály Magyarországon is előforduló tizenkilenc társulását három rendbe sorolják: magaskórósok és kiszáradó láprétek (Molinietalia Koch 1926) négy társuláscsoporttal, mezofil rétek, kaszálórétek (Arrhenatheretalia R. Tx. 1931) három társuláscsoporttal, ártéri és kúszó gyepek (Potentillo-Polygonetalia R. Tx. 1947) egy társuláscsoporttal: ártéri gyepek (Potentillion anserinae R. Tx. 1937).

Források

Borhidi, 2003: Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai

Kategória:Magyarország növénytársulásai