Románd (németül: Romand) község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Pannonhalmi járásban található.
Fekvése A falu a Sokorói-dombság déli lankáin és az északi Bakony vonulatai mentén lévő völgyben húzódik meg. Átlagos magassága a tengerszint felett 170-180 méterre van. Talaját agyagos, löszös homokdombok alkotják. A falun a Bornát-ér és a Rétkerti-patak folyik át, melyek érintik a község szélein lévő halastavat.
A település Budapesttől 93 kilométerre, Győrtől 28 kilométerre, Veszprémtől 47 kilométerre, Kisbértől és Pápától 30-30 kilométerre található; a 82-es főúttól 1-1,5 kilométerre fekszik, a 832-es főút mentén.
Utóbbiból itt ágazik ki, a 30. kilométere közelében dél felé a Bakonygyiróton és Bakonyszentlászlón át a 82-es főút bakonyszentkirályi szakaszáig vezető 83 107-es út, valamint északi irányban a 83 108 számú mellékút, amely ezen a számon a falu főutcájaként halad a belterület északi széléig, majd onnan tovább önkormányzati útként Bakonypéterdig.
Korábban elérhető volt vasúton is, a Környe–Pápa-vasútvonalon, amelynek vasúti megállóhelye volt itt, de 2007 márciusa óta ezen a vonalszakaszon szünetel a személyforgalom.
Nevének eredete Első említése körülbelül 1235-ből származik.Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Nevét illetően több feltevés is napvilágot látott:
Az egyik szerint a középkorban népszerű Roman névből alakult ki, a –d helységnevekhez járuló képző segítségével.ILA B. – KOVACSICS J. (1964): Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona I., Akadémia kiadó, Budapest.JUHÁSZ D. (1998): A korai ómagyar kor névadása különös tekintettel Veszprém megyére. Veszprém és környéke a honfoglalás korában (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 8. 1998)A Pallas nagy lexikona, 9. kötet: Hehezet-Kacor (1895)
Egy másik teória mellett érvelnek azok, akik szerint az oklevelekben szereplő „villa Roman” jelentése arra utal, hogy már a római korban is éltek itt emberek és a valamikori tó partján egy villa állt. Ezt több régészeti lelet is erősíti.ZOLTAI L. (1908): A hajdúsámsoni bronzkincs. Múzeumi és Könyvtári Értesítő 2. évfolyam (Budapest, 1908) 2-3. füzet. – szerk.: Mihalik József.LOVAS E. (1940) Győr környéke az Imperium Romanum keretében. (Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.)
A harmadik elképzelés egyházi vonatkozású, mely szerint Szent Romanusról kapta a nevét.
Története Települések és terjeszkedések a múltban A feltárt régészeti leletek és a múlt feljegyzései egyértelműen bizonyítják, hogy az elmúlt 3000 évben több település is állt itt, különböző korszakokban, különböző helyeken. Ezek a következők:
1. Bronzkor, Kr. e. 9. század: A múlt század idején talált Horogúti leletegyüttes egy Kr.e. 9. századból származó település nyoma.NÉMETH P. – TORMA I. (1965): A romándi későbronzkori raktárlelet. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4.ECSEDY I. - KEMENCZEI T. - KOVÁCS T. (1995): A bronzkor kincsei Magyarországon Időszaki kiállítás katalógusa. Pécs.
2. Római kor, 1-4. század: Főként a vasút építésekor kerültek elő jelentősebb római kori leletek. A vonaltól északra és délre több kőépület nyomait is megtalálták. Érdekesség, hogy a legtöbb itt talált római kori érme is a 200-as évekből való. A szájhagyomány szerint a templom előtt álló két kőoszlop (amelyek 1822 és 1960 között a mára elpusztult Kálváriánál álltak) is egy római kori épület maradványai. Sőt, a falu nevének eredetét is egyesek a római korral hozzák összefüggésbe.Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1901HUSZÁR L (1963): Éremlelőhelyek Veszprém megye területén. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. Veszprém.
3. Középkori magyar falu: 1531 és 1542 között pusztult el a török időkben. Templomának romjai még a 18. században is megvoltak. Az ideérkező svábok „elődeik” tiszteletére a helyére fakeresztet állítottak (amely mára eltűnt). A falu egykori helye a népi nyelvben sokáig fennmaradt, hiszen ezt a területet Templomdűlőnek/Pusztaszentegyháznak/Kirchen Äckernek nevezték a romándiak.BÉL M.: Veszprém megye leírása. A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. Veszprém 1989.
4. Ideiglenes települések: Több sikertelen telepítés is lezajlott a 16. században. A lakosság ekkor magyar jobbágyokból állt, akik azonban nem tudtak huzamosabb ideig megtelepedni.GECSÉNYI L.: Győr vármegye nemesi közgyűlési és törvénykezelési jegyzőkönyveinek regesztái I. kötet 1580–1616.HU MNL OL E 156 - a. - Fasc. 028. - No. 055 / a. 24-25. oldal
5. Németajkú falu, 1721-től: A sikeres megtelepedésre egészen 1721-ig kellett várni. Ekkor a Győri püspökség német nyelvű telepeseket hívott ide. A falu elhelyezkedése – egyes téves feltételezésekkel ellentétben – egybeesik a maiéval. A házak a mai „fő úton” álltak azzal a különbséggel, hogy csak a patakig tartott az utca.Győri Püspöki Levéltár. Capsa C. Fasc. 31. Nr. 4LICHTNECKERT András: Veszprém vármegye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései 1690-1836. A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 21. Veszprém, 2009.Levéltári térképek
6. Terjeszkedések a 19. században: A túlnépesedés következtében az 1830-as és az 1850-es évek között a szegényebb zsellér családok elkezdtek kiköltözni a szőlőhegyi dűlőkbe (először az Ackerbe, majd a Luliba és a Újhegybe). A TSz világ idején az Újhegy és Luli házait fokozatosan elkezdték lebontani. Lakosa ma már csak az Acker dűlőnek van, igaz, ez már korántsem emlékeztet az egykor ott zajló nyüzsgő életre.Adó- és népösszeírásokEgyházi utalások, feljegyzésekTelkek tulajdoni lapjaiAz anyakönyvekben talált utalások, házszámok
7. Terjeszkedés 1950-es évektől: Ekkor kezdett kiépülni a patakon túli terület, valamint ekkor kerültek kimérésre az Alkotmány utca telkei is.
A németek betelepítése
Telepítési szerződése 1721. március 28-án íródott. A németajkú telepesek származási helyére az anyakönyvekben csak egyetlen utalást találni 1727-ből, amikor az egyik elhunyt lakosnál feljegyezték, hogy Sulzbach-ból származik. Ebből a településből többet is találni a mai Németország és Ausztria területén egyaránt.
Azonban több tanulmány, kutatás és a szájhagyomány is választ próbál adni a kérdésre:
Bél Mátyás, 1730-as években: "részben a mosoni vidékről, részben a Német Birodalom területéről hozták őket ide"BÉL Mátyás: Veszprém megye leírása. A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. Veszprém 1989. Pesty Frigyes, 1864: "Egy része Vas megyéből, Hiencz németekből, Mosony megyéből és Stajer honból népesíttetett"PESTY Frigyes: Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben, 1864. Vonház István, 1931: Szerinte 8 másik településhez hasonlóan: "Moson és Sopron megyékből, továbbá Mainz-ból, Würzburgból és a sváb hercegségből." települt újra.VONHÁZ István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931) Szeghalmy Gyula, 1937: „a XVIII. század elején népesült újra vasmegyei, mosonmegyei és Stájerországból” S. Lackovits Emőke, 1984: Azon települések közé sorolja, amelyek: "Ausztria keleti részeiből, Badenből, Mosel – frank területekről, Hessenből és Pflazból" települtek be.S. LACKOVITS Emőke: Veszprém megye nemzetiségeinek történeti és néprajzi kutatása. Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok X. 1984. Szájhagyomány: Karintia, Stájerország, Bajorország is egyaránt élt a szájhagyományban, mint őshaza.
18-19. század Vályi András, 1799: "Német falu Veszprém Várm. földes Ura a Győri Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Gyirótnak szomszédságában, és annak filiája; határjának földgye termékeny, szőleje meglehetős borokat terem; erdeje tsekély, vagyon egy nádas tója, és azon egy essőt kiáltó malma"VÁLYI András (1799): Magyar országnak leírása III. kötet
1809-ben a Napóleon ellen vívott harc idején tábor létesült a község határában.VERESS D. Csaba (1984): Veszprém megye és az 1809. évi francia háború. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)
1831-ben Románd és több környező falu lezárta az utakat és szigorú ellenőrzéseket vezetett be annak érdekében, hogy megelőzzék a nagy kolera járvány. A akció sikerrel zárult.DÁVID Z. (1984): 1831. évi kolerapusztítás Veszprém megyében. Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
1848-49: A szabadságharc idején több falubelit soroztak be. Továbbá vonatkozása még, hogy a vesztes, június 28-ai Győri csata után Kmety György tábornok csapatai Romándon keresztül haladtak tovább, hogy a Görgei seregéhez csatlakozni tudjanak. Ez azonban később meghiúsult.HERMANN Róbert (1998): Görgei Artúr és Csány László levelezése II. közlemény (Befejezés) Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) V. évfolyam 1998.2. szám. Forrásközlemények
1830-1857 között a túlnépesedés következtében több zsellér család költözött ki az Acker dűlőbe. Később már a Luli és az Újhegy területén is egyre több lakóház állt.
Fényes Elek, 1851:„német falu, Veszprém vmegyében, Győr vármegye szélén, ut. p. Mező-Őrs, 520 kath. lak., paroch. templommal, homokos határral, csekély erdővel. F. u. a győri püspök.FÉNYES Elek (1851) – Magyarország geográfiai szótára, Kozma Vazul nyomtatta, Pest.
A túlnépesedés másik következménye volt, hogy az 1880-as évektől megkezdődött a kivándorlás Amerikába, amely (kis megszakítással) az 1930-as évekig tartott. Legkevesebb 300 fő hagyta itt ideiglenesen vagy véglegesen otthonát. Töredékük, körülbelül 70-80 személy tért vissza.
I. és II. világháború Az első világháború alatt nem csak a katonák, de az itthon maradt lakosság is sokat szenvedett. A katonák többsége a Magyar királyi veszprémi 31. gyalogezredbe, valamint a Császári és királyi (K.u.k) győri 19. közös gyalogezredbe került. 1916-ban a település négy harangjából hármat elvittek hadicélra. A katonák közül 13 (vagy 14) a távolban halt meg, míg 4-en a fronton szerzett betegség következtében már itthon hunytak el. A civilek közül legalább egy fő esett áldozatul a spanyolnáthának. A háború alatt orosz, szerb, olasz és román hadifoglyokat is helyeztek el romándi gazdáknál, akik közül ketten a helyi temetőben nyugszanak.
Kevesen tudják, de a háború után a román csapatok a faluba is eljutottak – a helyi lakosság nem kis nyomorúságára.
A második világháború az elsőhöz hasonlóan érzékenyen érintette a községet. A három harang közül ismét elvittek egyet (az első világháborúban elpusztultak helyére kettő másik készült 1928-ban). 1944-ben a németek Romándon a helyieknél szállásolták el magukat. Az iskolában kialakított kórházban legalább 7 német katona halt meg, akik közül 5-en még ma is itt nyugszanak. 1944 novemberében a nyilasok több munkaszolgálatos csoportot is keresztül hajtottak a településen. A lakosság ételt és vizet adott a menetben lévőknek, valamint közülük egyet – aki a falu határában halt meg – sajátjaként temetett el. Az egyik menetben volt egyébként Radnóti Miklós is. 1944 decemberében a Kálvária kerítését az utak javítására használták fel a németek. 1945. március 25-én érték el a falut az orosz csapatok. A helyi lakosságot idejük alatt (is) számtalan atrocitás ért.
A katonák közül 12 helyi lakos és további 4 elszármazott halt meg a háborúban.
Ki- és betelepítések (1946-1948) A háború után kimondták a németek kollektív bűnösségét. 1946-ban jelentek meg itt ismeretlen előéletű családok – legtöbbjük nyilasokból lett kommunista. A helyi svábság ekkor élte kálváriáját. Az "újtelepesek" (nem összekeverendő a felvidékiekkel!) minden törvénytelen eszközt bevetettek annak érdekében, hogy tönkretegyék a sváb közösséget. Az 1941-es népszámlálás idején a lakosság többsége magyar nemzetiségűnek és német anyanyelvűnek vallotta magát. Ezen felül itt a Volksbund sem tudott szervezetet létrehozni. Ezek hatására kitelepíteni csak egyetlen személy tudtak Németországba, valamint egy család került áttelepítésre Döbröntére. Azonban a lakosság többségét a német anyanyelvre hivatkozva kilakoltatták és pincékbe, présházakba, istállókba, valamint más családokhoz telepítették át.