Nagy Márton írói álneve: B. Endrődy Károly (Nagyvárad, 1860. augusztus 29. – Nagyvárad, 1941. augusztus 15.) erdélyi magyar író, szerkesztő, publicista, főszolgabíró.
Életútja
Nagy Károly ügyvéd és Csányi Erzsébet fia, Nagy Ignác humorisztikus író unokaöccse.
Középiskolai tanulmányait Szatmárnémetiben, Pécsett, Késmárkon és Máramarosszigeten folytatta. A nagyváradi Jogakadémia elvégeztével Bihar vármegye szolgálatába lépett. 1883-tól Berettyóújfaluban szolgabíró, 1889-től Nagyszalontán főszolgabíró nyugdíjazásáig (1902). A Szalontai Lapok munkatársa, a Rendeleti Közlöny szerkesztője, közigazgatási szakmunkák szerzője, több nagyváradi napilap munkatársa. A Szigligeti Társaság tagja. Emlékezései a régi Bihar-ország életéről és személyiségeiről ma már forrásértékűek.
Munkái
Régi idők, régi emberek (Nagyvárad, 1925); Régi nevek, régi regék (Nagyvárad, 1927); Patikás Gyurka mókái (Nagyvárad, 1929).
Források
Életrajzi Index
További információk
R. B. M. [R. Berde Mária]: Régi idők, régi emberek. Nagy Márton könyve. Ellenzék, 1926. január 10. Kiss Ernő: Régi idők, régi emberek. Pásztortűz, 1926/6. Tabéry Géza: Nagy Márton új könyve a régiekről. Nagyvárad, 1927. szeptember 11. Nagy Márton új könyvet ad ki [Patikás Gyurka mókái]. Nagyvárad, 1929. április 4.
Kategória:1860-ban született személyek Kategória:1941-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar írók Kategória:Magyar újságírók Kategória:Magyar jogászok Kategória:Nagyváradiak