Som község Somogy vármegyében, a Siófoki járásban.

Fekvése A vármegye északkeleti részén fekszik, Siófoktól 8 kilométerre délre. Fekvése miatt Siófok város háttértelepülésének tekinthető, szinte minden a városhoz köti. Földrajzilag a Kelet-Külső-Somogyi dombság északkeleti nyúlványainak területéhez tartozik. Területét a Kis-Koppány patak szeli ketté, melynek vize a Sión keresztül a Dunába jut.

A közvetlenül határos települések: észak felől Ádánd, kelet felől Nagyberény, délkelet felől Magyarkeszi, dél felől Iregszemcse, délnyugat felől Bábonymegyer, nyugat felől pedig Nyim. Északnyugat felől a legközelebbi település Ságvár, de a közigazgatási területeik nem érintkeznek.

A község lélekszáma körülbelül 700 fő, és nem csökken folyamatosan: vannak olyan évek, amikor – vélhetően a Balaton közelségének is köszönhetően – lassan gyarapszik. Az önkormányzat a szomszédos Somogy és Tolna vármegyei településekkel jó kapcsolatot alakított ki. Az óvodai, iskolai képzés elsősorban a Ságváron működő közös intézményekben történik, de járnak itteni diákok Nagyberénybe és Siófokra is.

A település külterületén található a Somi Nagytérségi Regionális Hulladékkezelő Központ, ami négy vármegye – Veszprém, Fejér, Somogy és Tolna – 76 településének szilárd hulladékát fogadja be.

Megközelítése Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 65-ös főút, mely dél-északi irányban végighalad a központján. Nagyberénnyel és a Mezőföld településeivel a 6402-es út köti össze.

Két lakott külterületi településrésze közül Som-Daránypuszta a központtól délre helyezkedik el, a 65-ös főút és a Tabra vezető 6511-es út elágazásánál, Som-Simonmajor pedig szintén a 65-ös mentén, de még délebbre, a központtól mintegy 8 kilométer távolságra. (Nevezik a községet Somogy vármegye keleti kapujának is, mivel Tolna vármegye felől érkezve Som-Simonmajornál lép be az utazó a megyébe.)

A hazai vasútvonalak közül a Kaposvár–Siófok-vasútvonal érinti, melynek két megállója van itt: Som-Nagyberény megállóhely és Daránypuszta megállóhely.

Története Az első írásos emlékek szerint a mai község területe a Tibold nemzetség ősi birtoka volt, melyet e nemzetségből származó Tibold és Kozma 1229-ben szereztek. Az 1294. évi osztályegyezség alkalmával Kozma fiai, Zerje és Demeter nyerték el, a közben elpusztult Kapurévvel együtt. A török megszállás előtti évtizedben már Hédervári István volt a földesura. Az 1571-72. évi török kincstári adólajstromba 21 adózó házzal lett felvéve a település. A következő időszakban a török portyázások és a rendszeressé váló végvári harcok színterévé vált ez a környék.

1703-ban Viczay Ádám volt a földesura; 1715-ben mindössze 10 itteni adózó házról készült összeírás. 1726-ban már az Apponyi család tulajdonához tartozott a község. Ebben az időszakban szőlőhegye tette híressé Somot: 33 család bérelt itt szőlőskertet. A bontakozó gazdasági jólétnek az 1731-es nagy kolerajárvány vetett véget. Bár a járvány viszonylag rövid ideig tartott, de az állatelhullások miatt a szántók megművelése lehetetlenné vált. Ebben az időben szerzett itt birtokot Kenessey István, aki főleg magyar telepesekkel kívánta munkaerő-szükségletét kielégíteni. 1766-tól ismételten a Viczay család volt a település többségi birtokosa, de a Pallavicini őrgrófságnak is jelentős birtokai voltak, amely az itteni földjeit bérbe adta és állítólag – korát megelőzve – már az ötös vetésforgót alkalmazta. 1853-ban a lakosság lélekszáma már 780 fő volt.

1879-ben nagy tűzvész pusztított a községben, és a falu fele leégett, s csak lassan épült újjá, de 1890-ben már 908 lakosa volt a községnek. Közigazgatásilag abban az időszakban a nagyberényi körjegyzőséghez tartozott.

1914-ben polgári olvasókör alakult, de nem élte túl a forradalmak korát.

Az első és második világháborúban a munkaképes férfi lakosság jelentős része a fronton harcolt.

A szarvasmarhatartás elterjedésének tulajdonítható, hogy a tej értékesítésére 1925-ben megalakították a Somi Kisgazdák Tejszövetkezetét, mely 1932-ben beolvadt a Nagyberényi Tejszövetkezetbe. 1937-ben alakult meg a Somi Vadásztársaság.

A II.  világháborút követően a településen 66 nincstelen és törpebirtokos igényelt földet, míg a közigazgatásilag hozzátartozó Daránypusztán állami gazdaság alakult. A szövetkezesítés a községet sem kerülte el. 1950-ben alakult a Béke Mgtsz., mely többször átalakult, s foglalkoztatta az itt élőket. A község mezőgazdasági jellege a 20. század második felében fokozatosan elhalványult, mára szinte teljesen meg is szűnt. A lakosság többsége Siófokra ingázik, illetve a környező városok és nagyobb települések ipari üzemeiben keres megélhetési lehetőséget.

1956. október 29-én megalakították a Községi Nemzeti Bizottságot, mely a rövid forradalmi időszak alatt érdemben intézkedni nem tudott.

1914-től 1949-ig működött a népiskola, amely ezt követően általános iskola lett, majd 1981-től megszűnt helyben az oktatás. A rendszerváltozás előtt a település elsorvasztásra volt ítélve, s innét kellett élni a megnyíló lehetőségekkel, ami sikerült is. 1991-ben vezetékes ivóvíz és intézményes szemétszállítás, 1993-94-ben gázfogadó és gázhálózat, 1998-ig új utak, hidak, járdák épültek. Csinosították a közterületeket, buszmegállók készültek társadalmi munkában. Kiemelten támogatták az iskolai tanulást minden szinten, a nyugdíjasokat és a nagycsaládosokat, de nem maradtak ki az egyházak sem. A környéken elsők között került a községi temető bekerítésre, illetve a víz bekötése locsolásra. 1999-től Falunap került megrendezésre minden év június utolsó szombatján.

2005-től a júniusi Falunapon megrendezésre került a „Somi Süti Fesztivál”, a fánkok és édes sütemények versenye.

2006. május 13-án a temetőben a II. világháborúban itt elesettek tiszteletére kopjafa került felállításra.

2007. szeptember 28-án a somi Közösségi házban ülésezett Somogy Megye Közgyűlése.

2009-ig a községben minden infrastruktúra kiépült: vezetékes ivóvíz, gáz, utak, hidak, járdák, kábeltévé és internet, szennyvízhálózat és -telep, illetve hulladékkezelő központ is létesült. 2014-ben a Közösségi ház udvara burkolva és virágosítva lett, illetve a 020 helyrajzi számú ingatlanon létesült 5 épületben bemutatásra kerültek a régi mesterségek szerszámai és tárgyai, amely beruházásra a „Som Községért” Alapítvány nyert 35 millió forintnyi pályázati támogatást. Ugyanebben az évben a Közösségi ház mellett található orvosi rendelő is felújításra és bővítésre került az önkormányzat saját kivitelezésében, ennek során háziorvosi és fogorvosi körzetközpont, illetve egy kiadható épületrész is létesült.

Eredményesen működik a Vöröskereszt szervezet és az Egységes Somért Alapítvány.

2020. szeptember 9-én elkészült a balatoni kerékpárúthoz kapcsolódó Ságvár-Som szakasz, így a 65-ös főút megnövekedett forgalma ellenére a tópartról a község biztonságosan elérhető gyalog, kerékpárral és kismotorral is.

Elpusztult települések Kapurév A határbeli úgynevezett Pusztai-dűlőn feküdt egykor Kapurév falu, mely a fennmaradt hagyományok szerint a török hódoltság alatt pusztult el.

Ocsmánd, Ocsmány

Daránypusztán a Sötét-hegy oldalában helyezkedett el, a 60-as évek végéig 1-2 család lakta.

Közélete Polgármesterei 1990–1994: Lenkey Tibor (független) 1994–1998: Lenkey Tibor (független) 1998–2002: Lenkey Tibor (független) 2002–2006: Lenkey Tibor (független) 2006–2010: Lenkey Tibor (független) 2010–2014: Lenkey Tibor (független) 2014–2019: Lenkey Tibor (független) 2019–2024: Kovács Szilveszter (független) 2024– : Kovács Szilveszter (független)

Népesség A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,2%-a magyarnak, 8,3% cigánynak, 0,4% horvátnak, 2,8% németnek, 0,8% románnak mondta magát (9,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,3%, református 17,3%, evangélikus 1,6%, felekezet nélküli 16,5% (21,4% nem nyilatkozott).Som Helységnévtár

2022-ben a lakosság 92,3%-a vallotta magát magyarnak, 1,7% cigánynak, 0,7% németnek, 0,4% ruszinnak, 0,1% románnak, 0,1% örménynek, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 33,4% volt római katolikus, 13,9% református, 2,3% evangélikus, 0,4% görög katolikus, 1% egyéb keresztény, 1,2% egyéb katolikus, 14% felekezeten kívüli (33,7% nem válaszolt).Som Helységnévtár

Nevezetességei A község külterületén, egy dombon található a híres somogyi betyárokról elnevezett Patkó-fa. 2020 elején még állt az eredeti fa, de már pusztuló állapotban volt. Korábban egy új fát ültetettek mellé utódjául, 2001-ben pedig kopjafát állítottak mellette. 2005 óta minden június végén megrendezik a somi sütifesztivált. Barokk műemlék római katolikus templom, mely 1757-ben lett felavatva (fatornyos). Oltárképét Dorfmeister tanítványa, Schalter készítette.

Híres somiak Somban született Iványi-Grünwald Béla festőművész 1867. május 16-án.

Képek

Források Somogy vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. (Szerk. Csánki Dezső) Bp. é.n. Somogy megye múltjából. 1985. (Szerk. Kanyar József) Kaposvár. 1985. Somogy megye múltjából. 1986. (Szerk. Kanyar József) Kaposvár. 1986. Somogy megye múltjából. 1988. (Szerk. Kanyar József) Kaposvár.1988. Somogy megye múltjából. 1989. (Szerk. Kanyar József) Kaposvár. 1989. Somogy megye múltjából 2003-2004. (Szerk. Bősze Sándor) Kaposvár. 2004. Somogy megye múltjából 2005. (Szerk. Bősze Sándor) Kaposvár. 2005. Somogy megye a II. világháborúban. (Szerk. Szabó Péter, Szili Ferenc.) Kaposvár. 1993. Papp Árpád-Szili Ferenc: Kapostól a Donig. Bp. 1990. Siófok. Várostörténeti tanulmányok. (Szerk. Kanyar József) Kaposvár, 1989. Bolevácz József: A mezővárostól a városig. Tab, 1989. Somogy megyei Levéltár anyagai (tabi járási főszolgabíró) Lenkey Tibor: Iványi-Grünwald Béla. Som, 2019. Kiadó: Lenkey Tibor. 111 lap. Kk. Lenkey Tibor: Som község története. Som, 2019. Kiadó: Lenkey Tibor. 187 lap. Kk.

Jegyzetek

További információ Som Önkormányzatának honlapja Lenkey Tibor honlapja Kapcsolódó szócikkek

Kategória:Somogy megye települései Kategória:Somogy vármegye települései