Waldapfel János (Nagyzablát, Trencsén vármegye, 1866. október 14. – Budapest, 1935. november 5.) bölcseleti doktor, főgimnáziumi tanár, pedagógiai szakíró.
Élete Waldapfel Ármin és Deutsch Jozefin fiaként született zsidó családban. 1882-ben tett érettségi vizsgát a Trencséni Királyi Katolikus Főgimnáziumban. 1882 és 1887 között a Budapesti Tudományegyetem rendes, 1892–93-ban rendkívüli hallgatója volt. 1887 és 1889 között angolból fordított a Magyar Föld című gazdasági lapba. 1889 és 1893 között a Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Főgimnáziumában működött mint gyakorlótanár. 1893-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1894-ben Jénába ment, ahol fél évig az egyetemnek volt rendkívüli hallgatója és az egyetemi pedagógiai szeminárium mellett fennálló gyakorlóiskolában tanított. 1896-ban a Budapesti Tudományegyetemen bölcseleti doktor lett. 1897-től a Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Főgimnázium tananára volt, ahol a pedagógiát és német nyelvet tanította, innen 1924-ben vonult nyugdíjba. Halálát szívizomelfajulás okozta.
Felesége Weisz AnnaWeisz Sándor és Eiser Róza lánya. volt, akivel 1900. december 25-én Pozsonyban kötött házasságot.
Cikkei az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1895. A szünidei tanfolyamok Jénában, 1897. Adalék Fontenellehez, 1898. Arany János «Ősszel» c. költeményéről, 1900. Isten három attributuma az ember tragédiája 1. színében, 1902. Toldi farkaskalandja); a Magyar Paedagogiában (1896. A magyar nyelvű paedagogiai Herbart-irodalom bibliographiája, 1898. Honter János, 1904. Cultur historiai fokozatok Schillernél, 1908. Beöthy Zsolt); az Irodalomtörténeti Közleményekben (1900. Arany «Hegedű»-jéről, 1902. A Zrinyiász XII. és Toldi IV. éneke); a Magyar Nyelvőrben (1904. Arany Toldijának szarvas hasonlatához); a Beőthy-Emlékkönyvben (1908. Az igaz szép és jó alanyi és tárgyi elemei); írt még a Budapesti Szemle (1898. A magyarországi közoktatás története 1740-1773), Tanáregylet Közlönye, Középiskolai Mathematikai Lapok, Zeitschrift für Philosophie und Paedagogik, Reim Encyclopaedisches Handbuch der Pädagogik c. kiadványokba.
Munkái
A formális fokozatok elmélete − Magyar Paedagogia, I. évf. 1892, 449−456., 521−534., 577−603. p. Tanítók hibái. Írta James L. Hugues. Angolból ford. Budapest, 1893 A nemzeti elem gymnasiumaink tantervében és utasításaiban Budapest, 1895 Die Pädagogik Bacon's. Langensalza, 1896 A házi nevelésről. Budapest, 1896 A gymnasiumi tanterv reviziója. Budapest, 1897 Adalékok a gymnasiumi oktatás elméletéhez. (Összeállítva a Kármán Mórtól vezetett theoreticumok jegyzőkönyveiből). Budapest, 1898 Smialovszky és Schwertner. Adalék Trencsénvármegye politikájához. Budapest, 1907 Közműveltség és nevelés − (Válogatott dolgozatok, Imre Sándor bevezetésével) − Budapest, 1938 Fináczy Ernő és a pedagógiai tudomány − Magyar Paedagogia, XXXIX. évf. 1930, 3−4. sz. 106−113. p. (Fináczy Emlékszám).
Szerkesztette: Magyar Közművelődés 1896. két számát Budapesten. (Ebben cikke: Honpolgári felavatás), Kármán Mór Emlékkönyvét huszonöt éves tanári munkásságának ünnepére. Budapest, 1907. (Volf Györggyel. Ebben cikke: Kármán philosophiai és paedagogiai elmélkedéseinek alapvonásai.).
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar szakírók Kategória:1866-ban született személyek Kategória:1935-ben elhunyt személyek Kategória:Trencséniek Kategória:A Kozma utcai izraelita temetőben eltemetett személyek