Szapolya (másképpen: Zápolya, ) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Resetárhoz tartozik.
Fekvése Bródtól légvonalban 43, közúton 49 km-re északnyugatra, Pozsegától légvonalban 20, közúton 36 km-re délnyugatra, községközpontjától 4 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Pozsegai-hegység déli lejtői alatt, az Újgradiskát Bróddal összekötő főúttól délre, az Adžamovka-patak partján fekszik.
Története A területén előkerült régészeti leletek tanúsága szerint itt már az ókorban laktak emberek. Az egyik ókori lelőhely Puharina,Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5411. ahol csatornásás közben a középkori leletek mellett három helyen is bukkantak ókori falakra. A másik ókori lelőhely a Szent Miklós templom mellett található, ahol árokásás közben mintegy 60 cm mélységben találtak a 4. századból származó római kerámiákat és téglákat. Az ókori falak és kerámiák mellett itt is előkerültek középkori cseréptöredékek.
A középkori Szapolya első ismert birtokosai Borics bán fiai Odolya, Cselk és Borics voltak. Ők a fiú utód nélkül elhunyt Dermar nevű rokonukkal elcserélték ezt a birtokukat a Bród melletti Glogovicára. Dermar özvegye 1258. június 3-án a birtokot lányai között osztotta szét. Ebben az időben Szapolyát 11 család lakta, akik a település első lakói voltak. 1339-ben említik Demeter fiait mint szapolyai nemeseket és szomszédaikat. Az okiratból kitűnik, hogy a szapolyai birtok nemcsak a mai Szapolyára, hanem még néhány környező falu területére is kiterjedt, így ide tartozott a mai Tisovac is, ahol a család a 15. században várat épített. A pápai tizedjegyzék egy Szent Máté templomot”eclesie Beati Mathei de Zapola” is említ a „Zapola” birtokon, ami azt jelenti, hogy legalább két településnek kellett itt állnia.Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine . Ennek megfelelően a jegyzékben két pap is szerepel. „Primo Paulus sacerdos de Z apu la solvit XL. banales Verocenses.”, illetve „Item Nicolaus sacerdos de altéra Zapula solvit XXX. banales.” A Szent Miklós templomot 1396-ban és 1464-ben, a birtokot pedig 1396-ban, 1399-ben, 1412-ben, 1445-ben és 1455-ben is említik. A 14. század második felében birtokosa Demeter fia János volt. Szapolyai László 1455-ben Tisovacon várat épített. Ezután kezdődött a család gyors felemelkedése, melyet Mátyás királynak köszönhet. 1465-ben Szapolyai Imrét Mátyás király szepesi örökletes főispánná nevezte ki, Szapolyai István utódai között pedig két magyar király is volt. Istvánffy Miklós „Historiarum de rebus Ungaricis” című művében azt írja, hogy Zápolya falu – a Szapolyai-család névadója – Szlavóniában, Csázma közelében volt, amely a török hódoltság alatt pusztult el. A mai álláspont szerint a Pozsega vármegyei Szapolya volt ez a falu, amelynek közelében Tiszovcon (horvátul Tisovac) már 1455 előtt kastélyt tudtak építeni a Szapolyaiak. (Fodor, História 2012/2|8–9. o.)
A török 1536-ban a környező vidékkel együtt foglalta el a települést, ahol a keresztény lakosság helyben maradt. A 17. században Szapolyára az ottani hívek lelki gondozására a velikei kolostorból jártak ki ferences atyák. 1646. november 4-én Maravics püspök a Szent Miklós templomban 194 személyt bérmált meg. A templomot 1660-ban is említik, mint a cserneki plébánia filiáját. A falut viszont 1698-ban már nem említik a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések között a kamarai összeírásban. Valószínűleg a török háborúkban pusztult el. Az 1730-as egyházi vizitációs jelentésben a templomot már mint a régi falakon kőből újjáépített templomot említik. Három oltára volt, melyeket Szent Miklósnak, Szűz Máriának és Szent Rókusnak szenteltek. Mellette falazott harangtorony állt. Bár a falu már régen nem létezett, templomába jártak a környező falvak hívei istentiszteletre, akiknek szolgálatát továbbra is a ferencesek látták el. A körülötte fekvő temetőbe hét környékbeli falu hívei temetkeztek. 1761-ben megalapították a szapolyai plébániát, melynek első plébánosa a kovačevaci Pavao Junašević volt. A plébánia 1780-ig működött, akkor a staro petrovo seloi plébániához csatolták.
A mai Szapolya csak a 19. század második felében keletkezett Adžamovci határában, a középkori Szapolya falutól kissé délebbre. Ezt a helyet addig Radovancinak nevezték, a „Za polje” elnevezés pedig korábban csak a Szent Miklós templom környékére vonatkozott.A harmadik katonai felmérés térképe. Lakosságát 1900-ban számlálták meg először önállóan. A falunak 1910-ben 26 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 65%-a horvát, 19%-a szlovák, 15%-a cseh anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 79%-a horvát, 7%-a szerb, 2%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 1993-ban megalakult az önálló Resetár község, melynek része lett. 2011-ben a településnek 399 lakosa volt.
Lakossága Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001. 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 0 0 0 0 32 26 7 50 155 171 250 318 387 454 403 399 (1890-ig lakosságát Aždamovcihoz számították. 1890-től településrészként, 1981-től önálló településként.)
Nevezetességei Szent Miklós tiszteletére szentelt templomaÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6033. középkori eredetű. Alapfalait, amin a mai templom nyugszik valószínűleg még a 14. században építtették gótikus stílusban. Első írásos említése 1396-ban történt. „Ecclesia S. Nicolai de Zapolia Quinqueecclesiensis diocesis.” (1396: Mon. Vatic. I. 4. 5. l.) Története során többször átépítették. Eredetileg kisebb, román stílusú egyhajós, félköríves szentélyű templom volt, melyet először a nyugati homlokzata előtti toronnyal bővítettek. A késő gótikus korszakban kelet felé a hajó megnövelésével és egy támpillér nélküli, sokszögű szentéllyel bővítették. A török nem rombolta le, még 1660-ban is állt. Valószínűleg a 17. század vége felé a felszabadító háborúban pusztult el a faluval együtt. 1730-ban már az alapfalain újjáépített templomot említik. A barokk korban csehsüveg boltozattal fedték be. Az utolsó átépítés a 19. század végén következett, amikor a homlokzaton kívül a templom belsejét is felújították. A nyugati homlokzat fölé kétemeletes harangtornyot emeltek, amelyet historizáló formájú sisakkal zártak le. Az 1909-es felújításban a templom belsejét a historizmus jegyében festették ki. A templom eredeti román alaprajz tipológiai jellemzőivel a középkori szakrális építészet egyik legértékesebb példája Szlavóniában. A múlt században a templom mellett középkori fegyvereket és két feliratos követ találtak a Zapolja felirattal.
Jegyzetek
Források Resetár község hivatalos oldala Andrija Zidrum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Bp. 1894. Az első katonai felmérés térképe Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine - diplomamunka Pápai tizedszedők számadásai 1281-1375. Budapest, 1887. Mon. Vat. Hun. I/1.
További információk A megye turisztikai irodájának honlapja
Kategória:Bród-Szávamente megye települései