A Lanfranconi híd () a Duna egyik hídja Szlovákia fővárosában, Pozsonyban. 1992-ig a korábbi neve Az ifjúság hídja (Most mládeže). A főváros legnyugatibb hídján halad át a D2-es autópálya Brno és Mosonmagyaróvár közötti pályája. Nevét Grazioso Enea Lanfranconi olasz mérnökről, a Duna folyamszabályozásának elismert szakértőjéről kapta.Dunai hidak és dunai átjárók – Danubius Fluvus
Története A város leghosszabb, feszített vasbeton szekrénytartós gerendahídja. 1976-ban építészeti verseny eredményeként került kiválasztásra a letisztult esztétikájú híd. A híd az 1985–1991 között épült, 1992-ben nyitották meg a hozzá csatlakozó D2-es autópályával együtt. Ez az első szlovák Duna-híd, amelynek szerkezete vasbeton. Nevét a Pozsonyban élő az olasz mérnökről kapta: Grazioso Enea Lanfranconi (1850–1895).
Fő célja a megnövekedett gépjárműforgalom levezetése és a várost övező autópálya körgyűrű kiépítése volt. A műtárgy ennek ellenére rendelkezik gyalogúttal, és víz- és gázvezetéket is hord magán. A hídon átvezetett autópálya nyugatról kerüli meg Pozsonyligetfalut. Kapacitása 41 000 jármű naponta, amit 2x2 sávon vezet le. A sávok teljes szélessége 30 méter. A hídszerkezet hossza: 763,63 m. Kivitelező: Slovenská správa ciest Bratislava volt.
Elnevezése A híd eredetileg tervezett neve Most Mládeže (Az ifjúság hídja) volt, de az 1992-es átadás előtt az a döntés született, hogy a műtárgyat Lanfranconiról nevezik el. Az olasz mérnök nevét azonban hibásan „Lafranconi” alakban írták, és a téves elnevezés aztán évtizedekig fennmaradt, egészen addig, míg 2021 októberében ki nem javították Lanfranconira.
Fordítás
Jegyzetek
Kategória:Pozsony Duna-hídjai Kategória:Szlovákia 20. századi építményei Kategória:Gerendahidak Kategória:Közúti hidak Kategória:20. századi hidak Kategória:1992-ben átadott építmények