Az RS–485 vagy TIA/EIA-485-A (európai elnevezése pedig ISO/IEC 8482) egy elektronikai szabvány, amely meghatározza a használandó adó- és vevőegységek jellemzőit digitális buszrendszerek számára. Azok a kommunikációs hálózatok, melyek az RS–485 szabványon alapulnak, hatékonyan használhatóak távoli egységek között, illetve elektromosan zajos környezetben. Több vevő egység csatlakozhat egy ilyen hálózatra soros, multi-drop beállítások mellett. Hatékonysága miatt széles körben elterjedt az ipari felhasználása.
Az RS485 standard kizárólag az adó- és vevőegységek jellemzőit határozza meg. Nem határoz meg kommunikációs protokollt, csatlakozót, csupán az OSI modell-ből ismert fizikai réteg tulajdonságait. Sok ipari, illetve automatizálási kommunikációs szabvány alapjául szolgál, ilyen többek között a MODBUS RTU, MODBUS ASCII és a Profibus. Az RS-422 bár architektúráját tekintve jelentősen eltér az RS–485-től, a fizikai alapjai (és korlátai) mindkét busznak azonosak.
Általánosan elfogadott, hogy az RS–485 kommunikáció során alkalmazható maximális távolság 1200 m. Maximális adatátviteli sebessége 50 Mbit/s. Ez a sebesség csak ideális körülmények között tartható, ezért (valós) ipari környezetben inkább a 35 Mbit/s szokás az RS–485 maximális átviteli sebességének tekinteni. A kettő alaptulajdonság fordítottan arányos egymással, a sebesség (bit/s) és a távolság szorzata nem haladhatja meg a 108 m·bit/s-ot.http://www.ti.com/lit/an/slla070d/slla070d.pdf Eszerint 50 méteres kábel esetében az adatátviteli sebessége maximálisan 2 Mbit/s ( / 50 = ).
Ajánlatos busz típusú hálózati topológiát használni.
Az RS–485 esetén gyakran szokás véglezárókat alkalmazni, ezáltal az adatvonalakat "lebegtetni". Ez segít megelőzni az adatvesztést, illetve csökkenti a busz érzékenységet az elektromos zajokkal szemben.
A véglezárókról és azok ellenállás értékeiről az RS–485 szabvány nem rendelkezik. Ezzel szemben az RS–485-öt a fizikai szinten alkalmazó Profibus pontosan specifikálja ezeket az értékeket (lásd az ábrán).
Az RS-485 technikai jellemzői Működési módszinkron vagy aszinkron átvitelMeghajtók és vevők száma egy vonalon32 állomás szegmensenkéntAdatátvitel módjafélduplexAdatátvitelmultipontMax. kábelhosszúság1200 mMax. adatátvitel12 m1200 mMax 50 Mbps / jellemzően 35 Mbps~ 100 kbpsVevő bemeneti ellenállás≧ 12 kΩMeghajtó terhelésimpedancia54 ΩVevő „holtsáv”±200 mVVevő feszültségszint–7..12 VMeghajtó kimenő feszültség max.–7..12 VMeghajtó kimenő feszültség min. (terheléssel)±1,5 VMeghajtó kimeneti rövidzárási áram limit150 mA-tól Test felé250 mA-tól Vcc feléVevő hiszterézis max.50 mV
Technológia
Az RS–485 egy szimmetrikus átviteli mód. A 32 egység / szegmens elvi határon belül az adó és vevő egységek száma szabadon variálható (multipont mód). A multi-drop (broadcast) felosztás az egyik leggyakrabban alkalmazott (decentrális periféria) megoldás, amikor egy adóhoz tartozhat maximum 31 vevő egység.
A maximum 32 egység / szegmens határ az előre definiált meghajtó terhelés (Unit Load [UL]) mellett érvényes, ami az RS–485 esetében 12 kΩ. Az egységek száma emelhető, ha a meghajtó terhelés csökken. Jellemzően ezt - az UL-t - a negyedére (48 kΩ) vagy nyolcadára (96 kΩ) szokás csökkenteni, így az állomások száma rendre 128-ra, vagy 256-ra emelhető. Hálózati erősítővel (repeater-rel) az állomások száma szintén emelhető, erre példa a Profibus.
Az RS–485 120 Ω vonalimpedanciát tételez fel a vezetéktől, ezt jellemzően STP vezeték alkalmazásával szokás teljesíteni. A szegmens két végét 120 Ω-os (10%, 1/2 watt) véglezáró ellenállásokkal szükséges zárni.
Jegyzetek
Források
Fordítás
Kategória:Buszrendszerek Kategória:Ipari kommunikáció