A holland labdarúgó-válogatott Hollandia nemzeti csapata, amelyet a Holland Királyi Labdarúgó-szövetség () irányít. A holland válogatott 1907 óta viseli hazai mérkőzésein a holland királyi család hivatalos színének számító narancssárga mezt, innen ered becenevük az "Oranje" is.
Eddig három alkalommal (1974, 1978, 2010) játszottak világbajnoki döntőt, de mindháromszor vesztesen hagyták el a pályát. A válogatott eddigi egyetlen tornagyőzelme az 1988-as Európa-bajnokságon született Marco van Basten és Ruud Gullit vezérletével. A döntőben a Szovjetuniót győzték le 2–0-ra.
2011 augusztusában vezették a FIFA-világranglistát, úgy, hogy soha nem voltak még világbajnokok. Ez korábban csak a magyar és spanyol válogatottnak sikerült, azóta pedig már a belgáknak is.
A válogatott története A kezdetek thumb|left|170px|A holland válogatott első hivatalos mérkőzésén pályára lépő játékosok. Az ország Nagy-Britanniához való közelsége miatt korán elkötelezte magát a labdarúgás mellett, és az 1900-as évek elején a kontinens legjobb amatőr csapatai közé tartozott. A válogatott első mérkőzésére 1905. április 30-án került sor Antwerpenben, Belgium ellen. Részt vettek az 1934-es és az 1938-as világbajnokságon, de mindkét alkalommal már az első kör után kiestek. Ezután egy igen hosszú ideig tartó időszak következett az amatőr rendszerben, melynek alkalmazása miatt lemaradtak a fejlődésben. 1957-ben bevezették a professzionalizmust, létrehozták a nemzeti bajnokságot. 1970-es évek Hollandia labdarúgása a világ elitjéhez az 1970-es években zárkózott fel, amikor is az úgynevezett "Totális Focinak" (Totaalvoetbal) köszönhetően érték el sikereiket, mind válogatott-mind klubszinten. A kiválóan képzett játékosok lehetővé tették, hogy a posztok tetszés szerint átrendezhetővé váltak. Ennek a játékrendszernek az úttörői az Ajax és a Feyenoord csapatai a válogatott élén pedig Rinus Michels voltak. A korszak legnagyobb és legismertebb holland játékosa pedig kétséget kizáróan az Ajax csapatkapitánya Johan Cruijff volt. thumb|250px|left|Az 1974-es labdarúgó-világbajnokság döntője előtt a hollandok kezdőcsapata. Az 1974-es világbajnokságon a csoportkörön túljutva a második fordulóban Argentínát és Brazíliát is maguk mögé utasítva történetük során először bejutottak a világbajnokság döntőjébe. Ott azonban kikaptak a házigazda Nyugat-Német válogatottól, annak ellenére, hogy már egész korán a 2. percben megszerezték a vezetést Johan Neeskens révén, aki tizenegyesből talált be. Ezt Paul Breitner egyenlítette ki szintén büntetőből, majd Gerd Müller biztosította be a győzelmet a németek számára. Cruyffék a vesztes döntő ellenére új oldalakat írtak a labdarúgás történetében.
Ezek után csalódást jelentett az 1976-os Európa-bajnokságon való szereplés, ahol az elődöntőben kiestek. A későbbi győztes Csehszlovákia jelentette a végállomást.
Az 1978-as világbajnokságon ismét bejutottak a torna döntőjébe. A Peru elleni döntetlennek és a Skóciától elszenvedett vereségnek köszönhetően csak a 2. helyen jutottak tovább a csoportból. A következő csoportkörben viszont már Olaszországot és az NSZK-t maguk mögött hagyva jutottak a fináléba. A házigazda argentinokat Mario Kempes juttatta vezetéshez. Ezt még Dick Nanninga kiegyenlítette, de a hosszabbításban a házigazdák kétszer is betaláltak. Az 1980-as labdarúgó-Európa-bajnokság volt az utolsó tornája a totális focit megteremtő generációnak, viszont itt már a csoportkör után kiestek.
1982–86 Az 1982-es világbajnokságról és az 1984-es Európa-bajnokságról egyaránt lemaradtak. Utóbbin a selejtezőkben azonos pontszámmal és gólkülönbséggel végeztek a spanyolokkal, de a több rúgott gólnak köszönhetően a spanyolok jutottak tovább. Az 1986-os vb-hez nagyon közel voltak. A pótselejtezőben Belgiummal találkoztak, ahol az első mérkőzésen 1–0-s vereséget szenvedtek Brüsszelben, a rotterdami visszavágón pedig már 2–0-ra is vezettek, de a vége előtt nem sokkal a belgák betaláltak. A 2–2-es összesítés a belgáknak kedvezett az idegenben szerzett gól miatt, ezért ők jutottak ki a világbajnokságra.
1988: Európa-bajnoki cím thumb|left|160px|Rinus Michels thumb|right|200px|Az Európa-bajnoki trófea Amszterdamban. Az 1988-as Európa-bajnokságra Rinus Michels visszatért a válogatott élére. Miután az első mérkőzésen 1–0-s vereséget szenvedtek a Szovjetuniótól egy sikeres menetelésbe kezdtek. Angliát – van Basten mesterhármasával – 3–1-re, Írországot pedig 1–0-ra győzték le. Az összes holland szurkoló álma akkor vált valóra, amikor az elődöntőben az NSZK gárdájával kerültek össze és lehetőségük nyílt visszavágni a 14 évvel korábbi vesztes vb-döntőért. A nyugat-németek ezúttal is házigazdaként léptek pályára, így nem túlzás azt állítani, hogy ez a mérkőzés volt ténylegesen az 1974-es világbajnokság döntőjének a visszavágója. A hollandok pedig éltek a lehetőséggel és elégtételt vettek. Akárcsak 74-ben ismét két tizenegyest ítélt a játékvezető. Előbbit Lothar Matthäus, utóbbit Ronald Koeman értékesítette. van Basten a 89. percben a németalföldiek javára fordította a találkozót és döntőbe juttatta csapatát. A fináléban azzal a Szovjetunióval találkoztak, aki ellen a nyitómérkőzésüket játszották. Ruud Gullit és van Basten góljával 2–0-ra győztek a narancsmezesek és ezzel a válogatott történetének első rangos tornagyőzelmét aratták.
Az 1990-es világbajnokság nem sikerült valami túl fényesre a hollandok számára. A csoportkört három döntetlennel zárták, a nyolcaddöntőben ismételten az ősi rivális NSZK várt rájuk. Ezúttal is 2–1 lett a végeredmény, de most a németek javára, akik mint később kiderült világbajnokok lettek. A mérkőzés emlékezetes maradt egy nem túl szép és nem futballpályára való jelenettől: ami arról szólt, hogy Frank Rijkaard és Rudi Völler leköpték egymást.
Az 1992-es kontinensviadalon címvédőként szerepelt Hollandia, de a későbbi győztes Dánia ellen az elődöntőben tizenegyesekkel kiestek. Minden játékos értékesítette a büntetőjét, kivéve van Basten, akinek a lövését Peter Schmeichel hárította. Ezen a tornán robbant be a köztudatba Dennis Bergkamp neve és ez volt Marco van Basten utolsó nagy tornája, ami után nem sokkal megsérült és 1995-ben 30 évesen befejezte játékos pályafutását.
Az 1994-es világbajnokságon a negyeddöntőig jutottak, ahol 3–2-es vereséget szenvedtek Brazília ellen.
1996–2004 thumb|left|250px|Hollandia-Skócia mérkőzés az 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokságon. Az 1996-os Eb-n a Skócia elleni 0–0-s döntetlent egy 2–0-s győzelem követte Svájc legjobbjai ellen. Az utolsó csoportmérkőzéseken 62 perc elteltével Skócia 1–0-ra vezetett Svájc ellen, Hollandia pedig 4–0-s vesztésre állt a házigazda angolok ellen. Ez azért volt fontos, mert ha minden így marad akkor a narancsosok csak a csoport harmadik helyén végeznek a gólkülönbségnek köszönhetően. Azonban nem maradt így, mivel Dennis Bergkamp passzát követően Patrick Kluivert betalált és továbbjuttatta csapatát. A legjobb nyolc között a franciákkal találkoztak és 0–0-s rendes játékidőt és a hosszabbítást követően büntetőpárbajban alulmaradtak.
1998-ban Franciaország adott otthont a labdarúgó-világbajnokságnak. Hollandia erős kerettel érkezett a tornára, a végső győzelemre is esélyesnek tartották őket. Tagja volt a keretnek Marc Overmars, Phillip Cocu, Edgar Davids, Clarence Seedorf, Frank de Boer, Ronald de Boer, Dennis Bergkamp, Patrick Kluivert és még sok kiváló játékos. A csoportkört követően, ahol Mexikóval 2–2-t Belgiummal 0–0-t játszottak, Dél-Korea ellen pedig sima 5–0-s győzelmet arattak, a nyolcaddöntőben Jugoszláviát fektették két vállra. A negyeddöntőben Argentína várt rájuk. A találkozón két piros lap is villant. Előbbit Arthur Numan, utóbbit Ariel Ortega kapta. A 89. percben Bergkamp káprázatos gólt szerzett. Egy 60 méteres keresztlabdát tanári módon vett át és Roberto Ayala-t kicselezve külsővel az argentin kapuba lőtt. Az elődöntőben Brazíliától kaptak ki büntetőpárbajban 4–2 arányban. Maradt számukra a bronzmérkőzés, ahol a torna meglepetés csapatával Horvátországgal találkoztak. A bronzcsatát végül 2–1-re a horvátok nyerték. A világbajnokság után Guus Hiddinket a korábbi kiváló középpályás Frank Rijkaard váltotta a szövetségi kapitány posztján.
A 2000-es Európa-bajnokságot Hollandia társrendezőként Belgiummal rendezte. A csoportkört 3 győzelemmel zárták és a negyeddöntőben is magabiztosan gázolták el az ekkorra szétesett jugoszlávokat. A mérkőzés végeredménye 6–1 volt a hollandok javára, melyen Patrick Kluivert mesterhármast ért el. A legjobb négy között Olaszország jelentette a végállomást. Pontosabban egy személyben Francesco Toldo, aki két tizenegyest is hárított, majd a 0–0-s eredményt követően a büntetőpárbajban is brillírozott. Hollandiának tehát nem sikerült hazai földön megnyerni az Európa-bajnokságot, amitől nem kevésbé voltak csalódottak az ország futball fanatikusai. Frank Rijkaard-ot számos kritika érte a sajtó részéről, amiért a hollandok több alkalommal is eldönthették volna a találkozót. A nagy nyomás következtében lemondott és helyét Louis van Gaal vette át. Azonban van Gaal sem tudott csodát csinálni, mivel a 2002-es távol keleti világbajnokságra nem tudta kijuttatni csapatát. Portugália és Írország mögött mindössze a harmadik helyen végzett a selejtezőcsoportban Hollandia. A gyenge eredmények következtében van Gaalnak távoznia kellett és az a Dick Advocaat került a helyére, aki már korábban irányította a nemzeti csapatot. Az EURO 2004-en egészen az elődöntőig vezette a válogatottat, ahol azonban vereséget szenvedtek a házigazda Portugáliától. Ez a torna volt egy generáció több tagjának is az utolsó. Többek között Frank de Boer, Ronald de Boer, Edgar Davids, Clarence Seedorf, Marc Overmars, Jaap Stam és Patrick Kluivert vagy visszavonult vagy egészen a 2006-os világbajnokságig nem kapott meghívót a korábbi sikeres holland támadótól Marco van Bastentől, aki ekkor már szövetségi kapitányként tevékenykedett. thumb|right|350px|Hollandia a 2006-os labdarúgó-világbajnokságon.
2006–2010
Az Oranje sikeresen vette a selejtezőket és kijutott a 2006-os vb-re. A C csoportba kaptak besorolást. Legyőzték Szerbia és Montenegrót (1–0), Elefántcsontpartot (2–1), míg Argentínával döntetlent játszottak (0–0). Ugyanannyi pontjuk volt, mint az argentinoknak, de a dél-amerikaiaknak jobb volt a gólkülönbségük, ezért ők végeztek a négyes első helyén. A nyolcaddöntőben Portugáliát kapták ellenfélül és vereséget szenvedtek (0–1). A mérkőzésen 16 sárga és 4 piros lapot osztott ki az orosz Valentyin Ivanov játékvezető. Ez mindmáig a világbajnokságok történetének e tekintetben leggazdagabb meccse. A sajtó egyszerűen csak "Nürnbergi ütközetnek" keresztelte el az eseményt. A nem túl acélos teljesítmény és számos kritika ellenére van Basten maradhatott a szövetségi kapitány pozíciójában. A bizalmat meghálálta és a 2008-as Európa-bajnokság selejtezőinek akadályait sikerrel vette csapatával. A hollandok a kontinensviadal halálcsoportjába kerültek Franciaország, Olaszország és Románia társaságában. A tornát egy sima győzelemmel kezdték a világbajnok Olaszország ellen (3–0). Ez volt Hollandia első győzelme az olaszok ellen 1978 óta. A következő mérkőzésen Franciaország se bizonyult kellemetlen ellenfélnek, mivel a mérkőzés vége 4–1-es holland sikerrel zárult. Az utolsó csoportmeccsen kötelező jellegű volt a románok legyőzése, amit megtettek Robbenék (2–0). A csoportkört tehát százszázalékosan befejező Hollandia magabiztosan jutott a legjobb nyolc közé, ahol azonban egy korábbi ismerős Guus Hiddink várta őket. a holland szakember ekkor az Orosz válogatottat irányította és honfitársait legyőzve 3–1-gyel továbbjuttatta a válogatottat. A narancsosak egyetlen gólját Ruud van Nistelrooy szerezte a 86. percben. thumb|right|250px|Hollandia-Dánia mérkőzés a 2010-es labdarúgó-világbajnokságon.