thumb
A nemes és gróf galántai Balogh egy középkori felmenőkkel bíró magyar nemesi család.
Története Ez a család Pozsony vármegyéből származik, első ismert őse, Ferenc, Semptén szolgált várnagyként. 1552-ben armálist kapott, utódai később átszármaztak Bars, Gömör, Komárom és Nyitra vármegyékbe is. 1664-ben Galántán Balog Pál szerepelt a török adóösszeírásban.Blaskovics József 1993: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony, 349.
A család 1700-ban költözött Barsba, ahol Füss, Pozba, Nagyvalkház, Ohaj és Baróczpuszta földbirtokosai lettek.
A család tagjai közül kiemelendők Balogh Miklós váci megyés püspök, János, Gömör vármegye alispánja és a hétszemélyes tábla bírája, és testvére, István barsi alispán. László 1760-ban altárnok, majd országos levéltárnok volt, 1773-ban grófi rangot kapott. Fiai, Károly és Sándor nagyrészt eladták földbirtokaikat györgyei és füzesmegyeri Bencsik Józsefnek, 1788-ban. János gömöri alispán János nevű fia barsi főjegyző, majd komáromi alispán is volt, míg végül több ízben országgyűlési képviselő is. Fia, János, szintén szerepelt az országgyűlésben, Aranyosmarót képviselőjeként. A család utolsó tagjai Viktor huszárkapitány és János barsendrédi birtokosok voltak.
Utolsó ismert apai ágú leszármazottja Balogh Artúr (1936. december 6. – 2020.október 26.). A család anyai ágon tovább folytatódott, Selmeczi Elek dramaturg, Selmeczi Tibor humorista és Selmeczi Bea dramaturg, színdarabíró személyében.
Jelentősebb tagjai
Balogh Albin (1887–1958) történész, régész, bencés szerzetes Balogh Artúr (1866–1951) jogász, politikus Balogh Béla (1885–1945) filmrendező Galántai Balogh János (1756–1820) Nyitra vármegye táblabírája Balogh János (1759–1827) politikus, Komárom vármegye alispánja Balogh János (1796–1872) politikus, honvédtiszt, kormánybiztos Balogh János (1850-1923) nyitrai szolgabíró, galgóci főszolgabíróCsikvári Antal 1938 (szerk.): A magyar közalkalmazottak almanachja. Budapest, II/19. Balogh Miklós (1625–1689) váci megyés püspök (sisói) Balogh Zsigmond (1797-1873), Balogh János táblabíró fia, 1837-től verebélyi széki első alispán,Hirnök 1/35, 1 (1837. október 31.) kéri járásbeli főszolgabíró,gyászjelentése; Közhasznu Honi Vezér - gazdasági, házi és tiszti kalendáriom 1843, 240; Ethey 1941, 182-183. földbirtokosHagyatékából 1874-től csak Kiscétényben 197 hold szántóföld, 109 hold rét és 6 hold beltelek került bérbeadásra (Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője 8/60, 1137 1874. március 14.; Pester Lloyd 21/68, 8 1874. március 21.). Ingóságait is elárverezték, többek között 7-800 akó bort (Pester Lloyd 21/99, 4 1874. április 29.).
Címere Borovszky szerint:
Címer (nemesi): kékben, hármas zöld dombon, jobbjában görbekardot, baljában kettős ezüstkeresztet tartó, koronás, kétfarkú aranyoroszlán. Sisakdísz: növő pajzsalak. Takaró: kékarany-veresezüst. A grófi címer ezüst pajzsfővel – melyben repülésre kész pacsirta áll – és két sisakkal bővült.
Rokoni kapcsolataik bajnai Both, szlavniczai Sándor, Török család (szendrői), kiskereszteni Hunyady, Révay család, Hédervári család, Draskovich, ...
Források Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai VII., Bars vármegye, 1903. (online hozzáférés)
Jegyzetek
Kategória:Magyar történelmi családok Kategória:Nyitra vármegyei nemesi családok Kategória:Pozsony vármegyei nemesi családok Kategória:Nemespanni családok