A Maluku-szigetek (másként Molukka-szigetek, Molukkák, régebben Fűszer-szigetek) Indonéziához tartozó, mintegy ezer kisebb-nagyobb szigetből álló szigetcsoport a Fülöp-szigetektől délre.
Természetföldrajzi helyzetük A szigetek a Csendes-óceán résztengereiből: a Molukka-tengerből, az Arafura-tengerből, a Seram-tengerből és a Banda-tengerből emelkednek ki.
Voltaképpen nem egy szigetcsoportról van szó: a „Maluku-szigetek” név az Új-Guinea és a Szunda-szigetek közötti szigetek összefoglaló neve. Földrajzilag három csoportra oszthatók: északi, középső és délkeleti Maluku-szigetekre.
Az északi szigetek közül a fontosabbak: Halmahera km², Morotai, Ternate, Tidore, Bacan-szigetek, Sula-szigetek.
A középső szigetek közül a fontosabbak: Ambon, Seram km², Buru km², Banda-szigetek, Gorong-szigetek, Watulebe-szigetek, Lusipara-szigetek.
A délkeleti szigetek közül a fontosabbak: Wetar, Gurung Api, Damar, Babar, Leti-szigetek, Sermat-szigetek, Tanimbar-szigetek, Kai-szigetek, Aru-szigetek.
A szigetek összesített területe km² (Világjárók), illetve km² (MNL).
Földtani felépítésük
A szigetek többsége vulkáni eredetű; legtöbbjüket atoll környezi. Ternate aktív vulkánja 1651 m magas, Banda szigetén a 656 m-es Gunung Api vulkán („Tűz-hegy”) ugyancsak aktív. Az Aru-szigetek (Kapulanan Aru) felszíne sík, mocsaras.
Éghajlatuk
Éghajlatuk nedves trópusi: az évi középhőmérséklet 25–27 °C, az évi csapadék 2000–4000 mm, a relatív páratartalom többnyire 80% fölötti.
Növényzetük
A szigetek természetes növényzete trópusi esőerdő. Gyakoriak az illóolajokat tartalmazó fák; ezekről kapták a régebben használatos Fűszer-szigetek nevet. Az esőerdő domináns fái a különféle vasfák, fenyőfélék, rododendronok és eukaliptuszok — főleg örökzöldek. Foltokban tűnik fel a nyílt szavanna, a tengerparton pedig általános a mangroveerdő. Az esőerdőt a szigetek nagy részén kivágták, hogy megműveljék a földet.
Állatviláguk
A szigetek állatvilága az orientális és ausztráliai faunaterülethez tartozik a két faunaterület határsávjában a Wallace-vonaltól keletre. Sok a bennszülött faj.
A legjellemzőbb madarak: mézevőfélék (Meliphagidae) szélesfarkú jégmadár malukui kakadu (Cacatua moluccensis) fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba) kétszínű gyümölcsgalamb (Ducula bicolor) (Seram szigetén) feketefejű lóri (Lorius domicella) bíborhasú szivárványlóri (Trichoglossus haematodus)
Jellemző emlősök: babirussza (Babyrousa babyrussa)
Lakosságuk, közigazgatásuk
A szigeteket Indonézia közigazgatása két tartományra osztja: Maluku (székhelye Ambon) és Észak-Maluku (székhelye Ternate).
A két tartomány együttes lakossága fő (Világjárók), illetve fő (Terebess, 1995-ből), fő (MNL, 1997-ből). Az őslakosság maláj és melanéz népelemek keveredéséből alakult ki. A sok bennszülött-európai vegyes házasság eredményeként az etnikum erősen kevert jellegű.
Indonézia egyéb részeitől eltérően a lakosság közel fele keresztény vallások híve: 38% protestáns, 6% római katolikus. Az erős vallási megosztottság ellenére a szigeteket hagyományosan a békés vallási együttélés mintaképének tekintették. 1999-2001 között azonban véres konfliktus dúlt a muszlimok és keresztények között.
A szigetek belsejében többhelyütt fennmaradtak a természeti vallások.
Történetük
A szigeteket a 10. században kezdték el rendszeresen felkeresni az arab kereskedők. Ők terjesztették el az iszlám vallást, és ezután a szigeteken, illetve kisebb csoportjaikon több muszlim szultánság is alakult.
Az európaiak közül először a portugálok alapítottak telepeket: 1511, Ambon szigetén, 1512, Halmahera szigetén, 1522, Ternate szigetén.
A portugálokat a spanyol-portugál perszonálunió idején, a 17. század elején kiszorította a Holland Kelet-indiai Társaság (VOC): Ambon 1608, Buru 1622, Halmahera, 1653.
Utolsóként Tidore sziget szultánja ismerte el a holland fennhatóságot 1667-ben.
Ezután a szigetcsoport a második világháborúig Holland Kelet-India része volt; a kereskedelem és a szigetek gazdasági jelentősége a 18. század végén lehanyatlott.
A britek két rövidebb időszakra: 1796–1802, 1810–1817 gyarmatosították a régiót.
A japánok 1942-ben szállták meg. 1950-ben Ambon és Seram bennszülött lakossága az indonéz függetlenségi háború sikerét kiaknázva megpróbált függetlenedni, és kikiáltották a Dél-Malukui Köztársaságot, de a törpeállamot Indonézia nem ismerte el, és hamarosan bekebelezte.
Gazdaságuk
A vulkáni kőzetek málladékából képződött talaj termékeny; a gazdaság vezető ágazata a mezőgazdaság és a halászat. A fontosabb exportcikkek: fa; fűszerek: szegfűszeg, szerecsendió, bors, fahéj; hal; kopra.
Kevésbé jelentős: rizs, szágó, dohány, erdei gyanták, vasfa, rotáng (rattan), kávé.
Bányászat: nikkel, kőolaj.
Jegyzetek
Források Világjárók: John Palmer (szerk.): Világjárók lexikona. Reader's Digest válogatás. Reader's Digest Kiadó Kft., Budapest, 1998. p. 452. MNL: Terebess: Terebess Ázsia Lexikon
További információk Indonézia térképe
Kategória:Indonézia szigetei