Hongkong történelmének kezdetén egy tengerparti sziget volt Kína déli partjainál. A területen kisebb települések jöttek létre évszázadokkal ezelőtt, melyek a császári Kína időszakáig nem is lettek feljegyezve. A halászfalu, sótermelő és kereskedő faluból később stratégiailag fontos katonai kikötő, majd végül nemzetközi pénzügyi központtá vált, melynek egy főre jutó GDP-je a világ tizedik legnagyobbja.CIA gov. "CIA ." HK GDP 2004. Hozzáférés ideje: 6 March 2007.
Történelem előtti idők
A fellelt régészeti leletekből feltételezhető, hogy Hongkong területén az ember jelenléte évre tehető vissza. Őskőkorszaki kőeszközöket tártak föl Szaj Kungban (Wong Tei Tung). Szintén találtak vallási témájú faragványokat távolabbi szigeteken és a parti területeken egyaránt, melyek talán az újkőkorszak che embereié lehetettek. Az őskőkorszak legkésőbbi leletei arra engednek következtetni, hogy Wong Tei Tung Hongkong egyik legrégebbi települése.
Császári Kína (i.e. 221 - 1911) bélyegkép|jobbra|200px|Lei Cheng Uk síremlék Hongkong területét a Csin-dinasztia idején (i.e. 221 - 207) olvasztották Kínába, és helyzete a Nanyue idején (i.e. 203 - 111) szilárdult meg. Régészeti leletek bizonyítják, hogy népessége a Han-dinasztia óta (i.e. 206 - 220) indult növekedésnek. Az 1950-es években tárták föl a keleti Han-dinasztiából (25 - 220) származó síremléket Lei Cheng Uk-nál, és a régészek annak lehetőségét kezdték vizsgálgatni, hogy kétezer évvel ezelőtt virágzott Hongkongban a sótermelés, bár konkrét bizonyítékokat erre nem találtak.
A Han-dinasztiától a Ming-dinasztián át (1368 - 1644), illetve a déli Han-dinasztiában (917 - 971) élve tetőpontját Tai Po Hoi kikötő volt Kína fő gyöngyhalász kikötője. A Tang-dinasztia idején Kuangtung mint nemzetközi kereskedelmi központ virágzott. A ma "új területek" néven ismert Tuen Mun volt egyben kikötő, haditengerészeti támaszpont, sótermelő központ és később gyöngykitermelő bázis. Lantau szigete szintén sótermelő központként működött, ahol sócsempész lázadások zajlottak a kormány ellen.
1276-ban a mongolok inváziója idején a déli Szung-dinasztia udvara Fucsienbe, később Lantaura, majd a ma Kaulungként ismert területre költözött. A déli Szung-dinasztia utolsó uralkodóját, Zhao Binget (Wei Wang) 1278. május 10-én, 8 éves korában koronázták meg Lantaun. Miután 1279. március 19-én legyőzték őt a jameni csatában, a gyermek uralkodó hivatalnokaival együtt öngyilkosságot követett el. A Tung Chung völgy, melyet egy hősről neveztek el, aki életét adta a császárért, udvartartásának egyik helyszíne volt. Hau Wongot, a császár egyik hivatalnokát még napjainkban is tisztelet övezi Hongkongban.
A mongol irányítás idején élte meg Hongkong az első népességrobbanást, amikor kínai menekülők lepték el területét. Menekülésük oka a háborúk és éhínség volt, illetve egy részük munkalehetőséget remélt. Öt klán, a Hou, a Tang, a Peng, a Liao és a Wen klán a helyi lakosok voltak Kuangtungból, Fucsienből és Csianghsziből. A bevándorlás és a mezőgazdaság lassú fejlődése ellenére is a terület dombos volt, és viszonylag terméketlen. A nép a só-, gyöngy- és halkereskedelemtől várta megélhetését. Egyes klánok fallal körülvett falvakat építettek, hogy megvédjék vagyonukat a banditáktól, a rivális klánoktól és a vadállatoktól. Hongkongban legendás kalóz volt Cheung Po Tsai.
Kína utolsó dinasztiája, a Csing-dinasztia volt az utolsó, mely Hongkonggal is kapcsolatba került. Mint katonai előőrs és kereskedelmi kikötő, Hongkong egyre inkább kivívta a világ figyelmét.
A gyarmati Hongkong (1800-1930-as évek)
bélyegkép|jobbra|200px|Kanton, Makaó és Hongkong egy 1890-as német térképen
A 19. század elejére a Brit Birodalom kereskedelme jelentősen függött a kínai tea importjától. Míg a britek olyan luxuscikkeket exportáltak Kínába, mint a karórák, faliórák, nem volt egyensúlyban a kereskedelem. Kínának erőteljes igénye volt ezüst iránt, aminek nagy mennyiségben való megszerzése nehézkes volt a britek számára. A kereskedelem kiegyensúlyozása érdekében ópiumot szállítottak Kínába, ami Britanniában legális volt és jelentős mennyiségben termett az Egyesült Királyságban,International Substance Abuse library "http://www.drugtext.org/library/books/opiumpeople/opiuminthefens.html " Hozzáférés ideje: 26 March 2011. később még nagyobb mennyiségben Indiában.
Lin Cö-hszü kínai császári biztos kifejezte Viktória brit királynő előtt a Csing-kormány ellenzését az ópiumkereskedelemmel kapcsolatban. Ez eredményezte az első ópiumháborút. Kína elvesztette a háborút, kénytelen volt engedélyezni a kereskedelmet, 1842-ben Hongkong brit fennhatóság alá került. Tao-kuang kínai császár próbálta visszaszorítani az ópium terjedését és a mák termesztését, de nem sok sikerrel. A háborút az 1842. augusztus 29-én elfogadott egyenlőtlen szerződés, a nankingi szerződés zárta le, ebben azonban nem is utalnak az ópiumkereskedelemre. A szerződés főbb részei: Kínát 21 millió dollár jóvátétel fizetésére kötelezték, és öt kikötőjét meg kellett nyitnia a külföldi kereskedők előtt.
Keresztény misszionáriusok számos iskolát és templomot alapítottak Hongkongban. Több társával együtt Szun Jat-szen a Csing kormány megdöntésének gondolatát kezdte terjeszteni, amikor orvosi tanulmányokat folytatott Hongkongban. Négy társára a Csing-kormány "a négy bandita" néven utalt. 1911-ben Szun vezette a kínai forradalmat, mely végül a kínai birodalmat köztársasággá formálta.
1899 áprilisában Kam Tin lakosai fellázadtak a brit gyarmati kormány ellen. Egy fallal körülvett faluba, Kat Hing Waiba vették be magukat. Több sikertelen támadási kísérlet után sikerült csak a brit csapatoknak a vaskaput felrobbantani. A kaput később Londonba szállították egy kiállításra. 1925-ben a Tang klán követelésére a kaput végül a 16. kormányzó, Sir Reginald Stubbs visszajuttatta.
A területi változásokkal együtt a kereskedelem és az ipar is számos irányba változott, fejlődésben nem volt hiány. Minden iparág jelentős átalakuláson és növekedésen esett át. Olyan területeken is változás mutatkozott, mint a filozófia, a nyugati stílusú oktatás, mely meghatározó lépés volt Hongkong és a kontinentális Kína elkülönülésében. A távol-kelet pénzügyi erőművének beindulása a The Hongkong and Shanghai Banking Corporation bankkal kezdődött.Lim, Patricia. (2002). Discovering Hong Hong's Cultural Heritage. Central, Hong Kong: Oxford University Press. ISBN Volume One 0-19-592723-0
Ugyanebben az időszakban pusztított a pestis harmadik országos járványa, felismerték az első kórházak jelentőségét. 1914-ben az első világháború kitörésekor a támadástól való félelmük miatt kínai vonult ki a területről. Statisztikailag Hongkong népessége a következő években újabb hirtelen növekedést mutatott, -ről -re nőtt 1916-tól 1925-ig. Mindazonáltal a szárazföldi Kínát sújtó 1920-as és 1930-as évekbeli krízis sebezhetővé tette Hongkongot a Japán Birodalom megszállásával szemben.
Japán megszállás (1940-es évek)
Hongkongot 1941. december 23-tól 1945. augusztus 15-ig tartották megszállásuk alatt a japánok. Az időszak jelentősen betett a gazdaságnak. A brit, kanadai, indiai és hongkongi önkéntes védelmi erők igyekeztek ellenállni a Szakai Takasi vezette japán inváziós erőnek, amely támadása 1941. december 8-án kezdődött, nyolc órával a Pearl Harbor elleni japán támadás után. Japán már az első napon légi fölénybe került és felszámolta a védelmet. A britek és az indiaiak erős légibombázás és zárótűz közepette vonultak vissza a Gin Drinkers-vonalból, majd Kaulungból. A csaták folytatódtak a Hongkong-szigeten, az egyetlen víztározó is elveszett. A kanadai Winnipeg Grenadiers gyalogos csapat harcolt a Wong Nai Chung hasadéknál, mely az átjáró volt a sziget északi és déli részei között.
1941. december 25-én - ami a helyi lakosok számára fekete karácsonyként maradt fent - a brit gyarmati hivatalnokok Hongkong kormányzójának vezetésével a Peninsula Hotel harmadik emeletén lévő japán főhadiszállásra vonultak és megadták magukat. Hongkong első japán kormányzója ezután Iszogai Renszuke lett.
A japán megszállás idején a hiperinfláció és az étel fejadagra osztása jellemezte a napi életet. Törvénytelenségnek számított hongkongi dollárt birtokolni, melyet a japán katonai jen váltott föl, amit a Japán Császári Hadsereg vezetett be. Philip Snow, a korszak egy jeles történésze szerint, a japánok csökkentették a civilek fejadagját, hogy több étel jusson a katonáknak és sokakat deportáltak a szárazföld éhínség és betegségek sújtotta területeire. Ezek közül a legtöbben csupán pár évvel korábban érkeztek Hongkongba, a második kínai–japán háború szörnyűségei elől menekülve.
1945-ben a háború végén Hongkongot felszabadították a brit és kínai csapatok, lakossága -re csökkent a háború előtti 1,6 millióról. Az 1949-es kínai kommunista hatalomátvétel ismét népességnövekedést okozott Hongkongban. Menekültek ezrei érkeztek Hongkongba és fontos kereskedelmi helyszínné lépett elő, mígnem az Egyesült Nemzetek a koreai háború miatt kereskedelmi embargót rendelt el a Kínai Népköztársaság ellen. A menekülők legtöbbje a nagy ugrás idején érkezett.
Modern Hongkong Brit kormányzás (1950-1997) 1950-es évek bélyegkép|300px|Hongkong az 1950-es években
A szakképzettség és a tőke, ami a kontinentális Kína területéről, főleg Sanghajból érkezett Hongkongba, társulva az olcsó munkaerővel, jelentősen hozzájárult a gazdaság feléledéséhez. Ugyanabban az időben számos külföldi cég helyezte át irodáit Sanghajból Hongkongba. Az azelőtt kereskedelmi központként működő terület ipari és gyártó központtá vált. A korai ipari centrumok, ahol a munkások napjaik legnagyobb részét töltötték, bármit előállítottak, a gomboktól, művirágoktól, esernyőktől, ruházattól kezdve a zománctermékekig, cipőkig, műanyagáruig.
Nagy táborokat létesítettek, hogy a tömeges és növekvő számú emigráns számára otthont biztosítsanak. A táborok lakóit tűz és betegségek fenyegették, olyan katasztrófákhoz vezettek, mint a Shek Kip Meibeli tűz. Alexander Grantham kormányzó az emeletes lakóházak tervével állt elő a helyzet megoldására, ezzel kezdődött a magas épületek megjelenése. A lakóházak életkörülményei szegényesek voltak, több családnak kellett osztoznia a közös konyhahelyiségeken. A kultúra területén a hagyományos kantoni opera adott helyet a nagy képernyős moziknak. Növekedésnek indult a helyi turizmus. A kis Sanghajként ismert North Point vette át Sanghaj szerepét Hongkongban.
1960-as évek bélyegkép|jobbra|300px|Hongkong az 1960-as években
A gyáripar a népesség hatalmas részének biztosított munkát, az időszak fordulópontot jelentett a hongkongi gazdaság számára. Az építőipart a második világháború óta először ismét beindították. Miközben Hongkong alacsony GDP-vel indult, a textilipar segítségével megalapozták a gazdaság fellendülését. A kínai kulturális forradalom új politikai szerephez juttatta Hongkongot. Az olyan események, mint az 1967-es lázadás házi készítésű bombákkal és káosszal telítették az utcákat. A rendőrség és a brit hadsereg bombaszakértői kb. nyolcezer házibombát hatástalanítottak. Minden nyolcadik közülük valódi volt.Wiltshire, Trea. [First published 1987] (republished & reduced 2003). Old Hong Kong - Volume Three. Central, Hong Kong: Text Form Asia books Ltd. Page 12. ISBN Volume Three 962-7283-61-4
A családi értékek és a kínai hagyományok olyan mértékben változtak, mint azelőtt sosem, mivel az emberek jóval több időt töltöttek a gyárakban, mint otthon. Az időszak másik jellegzetessége volt a vízhiány, valamint a hosszú munkaidővel párosodó különösen alacsony fizetések. Az 1968-as hongkongi influenzajárvány a lakosság 15%-át fertőzte meg.Starling, Arthur. (2006) Plague, SARS, and the Story of Medicine in Hong Kong. HK University Press. Mindezek ellenére a „made in Hong Kong” jelzés a korábbi olcsó, alacsony minőségű termékek helyett már a jó minőséget jelentette.Buckley, Roger. (1997). Hong Kong: The Road to 1997 By Roger Buckley. Cambridge University Press.
1970-es évek bélyegkép|jobbra|300px|Hongkong az 1970-es években