Farkas Tibor (politikus)

Boldogfai Farkas Tibor József Imre (Felsőbagod, 1883. április 14. – Zalaegerszeg, 1940. március 26.) jogász, nagybirtokos, nemzetgyűlési képviselő (1922–1926), majd országgyűlési képviselő (1931–1935), ügyvéd, a császári és királyi 11. huszárezred tartalékos kapitánya, Zala vármegye törvényhatósági és közigazgatási bizottságainak a tagja, valamint az Országos Kaszinónak tagja, a bronz Signum Laudisszal és a Károly-csapatkereszt tulajdonosa. A legitimizmus egyik kiemelkedőbb képviselője.

Élete Családja és származása Boldogfai Farkas Tibor a Zala vármegyei tekintélyes nemesi származású boldogfai Farkas családban született. Apja, boldogfai Farkas József (1857–1951), jogász, országgyűlési képviselő, földbirtokos, anyja, a lovászi és szentmargitai Sümeghy család sarja lovászi és szentmargitai Sümeghy Rozália (1858–1924) volt. Apai nagyapja, boldogfai Farkas Imre (1811–1876), jogász, földbirtokos, táblabíró, aki a zalaegerszegi főszolgabíró volt az 1848-as forradalom alatt. Anyai nagyapja, lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (1819–1869), jogász, söjtöri földbirtokos, aki szintén főszolgabíró volt az 1848-as forradalom alatt, majd később, országgyűlési képviselő 1865-ben és 1869-ben, és egyben Deák Ferencnek jó barátja is volt. Anyai nagyanya, Sümeghy Ferencné sellyei Séllyey Magdolna (1822–1901) volt, akinek az apja, séllyei Séllyey Elek (1788–1850), zalai alispán, jogász, földbirtokos. A lovászi és szentmargitai Sümeghy család révén leszármazottja volt a nádasdi Nádasdy-, a Buzád-Hahót nembeli csányi Csány-, a meszléni Meszlényi- és több más előkelő családnak is.

Farkas Tibornak az apai nagyapai dédszülei boldogfai Farkas János (1774–1847), táblabíró, Zala vármegye helyettes alispánja 1832–1835 között, földbirtokos, és a besenyői és velikei Skublics család sarja, besenyői és velikei Skublics Angéla Cecília (1775–1839) voltak. Anyai oldalon Farkas Tibor nagybátyja, nemes Csertán Károly (1845–1919) zalai alispán, földbirtokos, akinek a felesége, lovászi és szentmargitai Sümeghy Magdolna (1855–1929) volt. Farkas Tibor öccse, boldogfai Farkas Dénes (1884–1973), országgyűlési képviselő; bátyja, boldogfai Farkas Kálmán (1880–1944) zalai főszolgabíró volt. Farkas Tibor egyetlen apai ági unokatestvére dr. udvardi és básthi Udvardy Jenő kormányfőtanácsosné boldogfai Farkas Margit (1888–1972) úrnő, földbirtokos, a Zala megyei Magyar Nők Szentkorona Szövetségének az ügyvezető elnöke, a Göcseji Egyesület társelnöke.A boldogfai Farkas család (In: Szerk: Késmárky István, Simon István. Dunántúli nemes családok. 2023. Heraldikai kiadó. 109-125.o.)

Fiatalkora Elemi iskoláit magánúton, a középiskolát a bécsi Theresiánumban és magánúton végezte, Sopronban tette le az érettségit. A bécsi és a budapesti tudományegyetem jogi és államtudományi fakultását hallgatta és itt szerezte meg a jogi és államtudományi doktorátust. A doktorátus megszerzése után letette az ügyvédi vizsgát és 1910-ben Angliába ment, hol 3 évig a Cambridge-i Egyetem hallgatója volt. Fiatal korában, felsőőri Fábián Ilona (1874–1939), felsőőri Fábián János mérnök lánya, szerelmes volt Farkas Tiborba; a szerelem azonban nem volt kölcsönös, és addig Farkas Tibor inkább egyre jobban merült bele a jogi tanulmányaiba, Fábián Ilona végül hajadonként hunyt el. Farkas Tibor közgazdaságtant és közjogot tanított a London School of Economicson, és tapasztalatszerzés céljából körutakat tett Anglia ipari körzeteiben, hogy tanulmányozhassa a munkáskérdést és a sztrájkjogot.Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939, Millecentenáriumi Közalapítvány, 2011 (60. o.) 1912-ben a londoni egyetemen előadást tartott a közgazdasági kérdésekről. 1913-ban visszatért Magyarországra, s bíróként dolgozott tovább.

1911 szeptemberében a londoni egyetem közgazdasági és politikai fakultása ciklikus előadások tartására meghívta Farkast, aki a tél folyamán három előadássorozatot tartott a magyar alkotmányról, az osztrák közgazdasági irodalom újabb irányairól és pénzügyi jog köréből. Természetesen nem először tartott előadásokat a londoni egyetemen, ismert magyarjog-tudós személyiség volt.Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám) • 1911-09-24 / 39. szám 1913 szeptemberében, Farkas Tibor felsőbagodi ügyvédet, aki hosszú ideje tevékenykedett Nagykanizsán, az igazságügyi miniszter a monori királyi járás bírósághoz albírónak nevezte ki. 1914 februárjában az igazságügyminiszter Londonba küldte a sztrájkjog és munkáskérdés tanulmányozására. A háború kitörése félbeszakította londoni tartózkodását és mint tartalékos huszárhadnagy bevonult ezredéhez. Irodalmi téren kisebb értekezésein kívül. Az "Amethallikus" pénzformákról írt angol nyelven könyvet, de ez a közbejött háború miatt nem jelenhetett meg.

Az első világháború alatt a 11. huszárezred tagjaként teljesített szolgálatot, az olasz és orosz harctereken volt a háború végéig és az ellenség előtt tanúsított magatartásáért a bronz Signum Laudisszal és a Károly-csapatkereszttel tüntették ki. 1918-ban századosi rangban szerelt le. A Károlyi Mihály-kormány alatt behívták a bírósághoz, de arra való hivatkozással, hogy mint bírónak joga van a kormány rendelkezéseit bírálni, nem tette le a hivatali esküt, mert a kormányt törvénytelennek tartotta; ő és családja monarchista volt. A forradalom után visszavonult söjtőri birtokára és onnantól ott gazdálkodott. 1918-ban kapcsolódott be a politikába. Farkas Tibor igen jó barátságot ápolt miskei és monostori dr. Thassy Kristóf (1887–1959) országgyűlési képviselővel, akivel gyakran ment vadászni; másrészt szintén vitéz hertelendi és vindornyalaki Hertelendy József (1889–1933) pacsai szolgabíróval, uvardi és básti dr. Udvardy Jenő (1880–1941) kormányfőtanácsossal és feleségével Udvardy Jenőné boldogfai Farkas Margit (1888–1972) asszonnyal, valamint pálfiszegi Pálffy László (1872–1946) pacsai főszolgabíróval, aki egyben az apósa is lett. Farkas Tibornak és nejének, pálfiszegi Pálffy Juditnak a lakóhelye a bagodi boldogfai Farkas kúria, amelyet nagybátyjától, boldogfai Farkas Gábortól (1863–1926) örökölt.

A meggyőződött legitimista politikus Az 1922-es nemzetgyűlési választásokon mandátumot szerzett a zalaegerszegi választókerületben Friedrich István korábbi miniszterelnökkel és Briglevics Károly ügyvéddel szemben, és ettől fogva kisebb megszakításokkal egészen 1935-ig tagja volt az országgyűlésnek. Világnézetét a határozott legitimizmus jellemezte, a parlamentben tett felszólalásai is ezt tükrözték, emellett gyakran fejtette ki gondolatait a gazdatársadalom érdekében; számára az egyetlenegy lehetséges opció az 1920-as és 1930-as évek magyarországi politikai világában a Habsburgok visszatérése a trónra.

Saját indoklása szerint, ő azért nem tartozott politikai párthoz, és így jelöltette magát, mert „a legitimizmus nem fér bele egyik pártba se”.Paksy Zoltán: Zalaegerszeg társadalma és politikai élete 1919-1939, Millecentenáriumi Közalapítvány, 2011 (101. o.) 1923. január 19-én Farkas Tibor a nemzetgyűlés ülésén Otto von Bismarck elveit a nemzetről példakép állítva, azt nyilatkozta, hogy „Ebben benne van az is, hogy igenis a nemzetnek, amely tudatában van annak, hogy köröskörül ellenségek veszik körül, hogy természetes határai nincsenek, számolnia kell azzal, hogy minden egyes tagjától fokozottabb szolidaritást vár el, hogy annak a nemzetnek számolnia kell azzal, hogy igenis vannak, lehetnek pillanatok, amikor minden társadalmi és osztálykülönbség nélkül egymás mellett kell állania mindenkinek, aki nem tartja magát konjunktúraembernek, megmondom őszintén, konjunktúrakereszténynek, konjunktúra-szociáldemokratának és konjunktúra-politikusnak, egyáltalában mindenkinek, aki képes arra, hogy a kellő pillanatban ráeszméljen, hogy egy földön, egy területen élő emberek között, kell hogy kifejlődjék egy olyan szolidaritás, amely minden körülmények között, ha jóakaratot lát, tud felejteni és tud megbocsátani.” A Horthy korszak alatti címzések és megszólítások inflációját ellenezte; nem tartotta helyesnek, hogy a „tekintetes úr” megszólítás leértékelődjön, és azt hogy ennyire sokan, és ennyire könnyelműen, az annál magasabb „méltóságos úr” megszólítással éljenek. Ezen állásponttal kapcsolatban, Farkas Tibor, azt állította hogy: „a tekintetes vármegyének tekintetes alispánjából miért legyen méltóságos alispán, és miért legyen Magyarországon eggyel több a méltóságos nyomorgó, ezt megérteni nem tudom, ebben eredményt nem látok.” Ez szoros összefüggésben állt azzal a hosszú parlamenti vitákkal, amelyek tárgyalták az alispánok előléptetését az V. fizetési osztályba, amelyet Farkas Tibor ellenzett. Ezekhez a fizetési és rangsori módosításokhoz Farkas Tibor azt jelentette ki, hogy „…közigazgatásunk nem tökéletes, hogy a közigazgatásnál igenis vannak bajok, ezt én tagadásba nem veszem, de e bajoknak nem az országos létszám hiánya és nem a különböző rangsor hiánya az oka, hanem az, hogy szerintem a közigazgatásban több szívnek, több szaktudásnak, több gerincnek kellene lennie, ezenfelül több szorgalomnak is.”. 1924-ben Farkas Tibor édesanyja, Farkas Józsefné Sümeghy Rozália elhunyt, és azután a Sümeghy család söjtöri földbirtokai felosztásra kerültek, és Tibor és testvérei földbirtokos helyzet kristályosodott ki a harmincas évek elejére. Farkas Tibor Alsóbagodban 149 kh-as, Felsőbagodon 66 kh-as, és Söjtörön egy 117 kh-as földbirtokkal rendelkezett: összesen 332 kataszteri holdja volt. 1924. október 31-én gróf Bethlen István miniszterelnök nagy beszédet tartott a házszabályrevizió mellett;Friss Ujság, 1924. október (29. évfolyam, 204-230. szám)1924-10-31 / 230. szám két ellenzéki képviselő viszont nemegyetértést mutatva a miniszterelnökkel, 1924. november 20-án, gyulai Gaál Gaszton és Farkas Tibor kiléptek a parlamenti házszabályreviziós bizottságból.Az Ujság, 1924. november (22. évfolyam, 232-256. szám) 1924-11-20 / 247. szám

1923-ban és 1924-ben a nemzetgyűlésen az legenergikusabb ellenzői a Nagyatádi Szabó István-féle földreformnak boldogfai Farkas Tibor és gyulai Gaál Gaszton legitimista politikusok voltak.Szózat, 1923. december (5. évfolyam, 273-295. szám)1923-12-08 / 279. számUj Nemzedék, 1924. február (6. évfolyam, 29-50. szám)1924-02-15 / 38. szám 1924. február 15-én Farkas Tibor kijelenti azt, hogy "Engedje meg a tisztelt miniszter úr, hogy most meg Voltaire-re hivatkozzam, aki megírta, hogyha a szülőnek két gyermeke van, kik közül az egyik egészséges, a másik beteg, akkor a szülőbeteg gyermekét szereti jobban. Azt hiszem, hogy nagyatádi Szabó István miniszter úrnál is így van, a földreform novella, a legbetegebb törvény javaslata, tehát ezt szereti a legjobban." Azt magyarázta, hogy a földreform novella végrehajtása során ne létesítsenek addig középbirtokokat, címig kisbirtokok alakítására van szükség. Az alaptörvény még helyesen leszögezi ezt az álláspontot és csak nagyon kivételes esetekben tartja megengedhetőnek középbirtokok alapítását. Nincsen olyan nagy földbőségebben az országban, hogy ilyen luxust, engedhetnénk meg magunknak. Intézményesen kell tehát gálát vetni az ellen, hogy itt bizonyos érdeket vezettetve új középbirtokokat létesítsenek.

1925 szeptemberében Zala vármegye törvényhatósági ülésén a legitimista boldogfai Farkas Tibor képviselő helytelenítette a kormányzó születés- és névnapjának megülését. Tibor kihangsúlyozta, hogy „...minden pompával járó ünnepséget kerülni keli, mikor az ország csonka s királyság vagyunk király nélkül. Ha ünnepről lehetne szó, az csak gyászünnep lehetne”. A bankgassei rablás és a frankhamisítás leleplezésében

Farkas Tibor (politikus)

Źródło i licencja