jobbra|bélyegkép|250px|Cono de Arita, Salta (Argentína) jobbra|bélyegkép|250px|Hegy és a tükörképe A geomorfológia (felszínalaktan) a természetföldrajz egyik tudományága, amely a domborzati formák keletkezésével és változásával foglalkozik. Több tudományterületen is alkalmazzák, például geológia, földrajztudomány, talajtan, régészet, építészet.
A földkéreg domborzata
A nagyobb szerkezeti formákat (hegységek, völgyek) a Föld belső erői hozzák létre, amik a Föld belső hőjéből származnak (radioaktív bomlás). A geomorfológia a külső erők által alakított felszínt vizsgálja. Ezek közvetetten a napsugárzás hatására alakulnak ki: szél, víz, jég felszínformálása. Illetve a tömegmozgások (csuszamlások, suvadások, omlások, folyások) a gravitáció miatt hatnak.
Mozgások Tektonikus (a görög tektonikos szóból, építőt jelent) mozgások lehetnek:
epirogén mozgások orogén mozgások
Orogén mozgások
(görögül orosz-hegy, genezisz-keletkezés szavakból)
A földkéreg nagyon lassú és állandó mozgásai, melyek a föld kiemelkedésében és süllyedésében nyilvánulnak meg.
Alapvető formák boltozat (geoantiklinális) horpadás (geoszinklinális)
A vetődések vertikális mozgások, melyek a litoszféra nagy tömbjeinek elmozdulását idézik elő nagy repedések, törésvonalak mentén.
A természetben gyakori, hogy a felszín több párhuzamos törés mentén lesüllyed.
Lásd még
fagypúp (tufur)