Ocskó Lajos, Kalazanci Szt Józsefről nevezve (Kiskundorozsma, Csongrád vármegye, 1887. november 5. — Szeged, 1946. április 25.) magyar piarista szerzetes, katolikus pap, tanár és egyházi író.
Életútja
1904. augusztus 27-én lépett be a piarista rendbe, 1910. december 14-én tett ünnepélyes fogadalmat. Teológiai tanulmányait Budapesten végezte, 1912. augusztus 1-jén szentelték pappá. 1912-ben Kolozsvárra helyezték, ahol 1922-től a kegyes tanítórend alapította Hittudományi és Tanárképző Intézet lelki igazgatója, teológiai tanára. A teológiai tudományok doktora, katolikus folyóiratok munkatársa.
1937-től a Báthory–Apor Szeminárium rektora. 1944-től Debrecenben rektor, de innen betegség miatt hamarosan a Budakeszire, a tüdőszanatóriumba került, itt élte át Budapest ostromát, amíg egészsége engedte, kórházi lelkészi teendőket látott el. 1945 tavaszán gyenge egészségi állapota miatt rokonai Kiskundorozsmára vitték. 1946. április 13-án befogadta a szegedi piarista rendház, itt érte a halál. A szegedi Belvárosi temetőben a piarista sírboltban helyezték örök nyugalomra.Tóth Tamás szíves közlése.
Munkáiból
Jézus Krisztus életeszménye (Kolozsvár, 1925) A mélységek lelkülete (Szilágysomlyó, 1934)
Jegyzetek
Források
Ocskó Lajos, Magyar katolikus lexikon
További információk
Dr. O. L.: Jézus Krisztus életeszménye. Ellenzék, 1925. szeptember 27.
Kategória:Magyar piarista szerzetesek Kategória:Romániai magyar egyházi személyek Kategória:Kiskundorozsmaiak Kategória:1887-ben született személyek Kategória:1946-ban elhunyt személyek