A vlachok (ejtsd: vlahok) népnevet a középkorban Délkelet-Európa különböző országaiban élő összes keleti újlatin nyelveket beszélő népcsoportokra használták a nem ezekhez tartozó népek. Ma is használják a köznyelvben a Balkán-félsziget népei az arománokra, a meglenorománokra, az isztrorománokra és a Szerbiában és Bulgáriában a Timok folyó völgyében élő, a 17. század végén és a 18. század elején a mai Románia területéről odavándorolt népcsoportra. Ugyanígy nevezik az Ukrajnába, Lengyelországba, Szlovákiába és Morvaországba került románok leszármazottait is. Saját magukra ezt a népnevet vették át a meglenorománok, az isztrorománok egy része és a Timok-völgyi „vlachok”, ez utóbbiak akkor, amikor szerbül beszélnek.
thumb|350px|right|Románok és vlachoknak nevezett népcsoportok által beszélt nyelvek
A vlach népnév
A „vlach” szó a proto-germán *WalkhiskazA * jel olyan szót jelöl, amely nem maradt fenn írásban, de nyelvészek rekonstruálták. szóból ered, melyet egy gall törzs latinul Volcæ alakban fennmaradt nevéből vettek át a germánok, és a keltákra, valamint a latin ajkúakra használtak. Innen erednek a walesiekre használt angol welsh,Etymonline.com. Welsh szócikk. és a „vallon” népnevek.Etymonline.com. Walloon szócikk. A görögök Βλάχοι (ejtsd „vláhoj”) alakban vették át a szót, majd innen az óegyházi szláv nyelvbe került „vlach” alakban.Etymonline.com. Vlach szócikk. A magyar nyelvben innen ered egyrészt a románokra az önálló román állam megalakulásáig használt „oláh” szó, másrészt az „olasz” népnév.MTA, 'vlachok vlahok szócikk.
A „vlach” szó különböző nyelvekbéli változataiból ország-, régió-, helység- és családneveket is képeztek, például Wales, Vallónia, Walchensee (tó Németországban), Vlașca (tájegység Romániában), Valašsko (régió Morvaországban), Vlaškovec (falu Horvátországban), több, a Vlaški/a/o melléknévvel kezdődő helységnév Szerbiában és Bosznia-Hercegovinában, Vlahina (macedón nyelven Vlaina, hegység a bolgár–észak-macedón határon), a szerb/horvát Vlašić családnév (pl. Blanka Vlašić) stb. Az egykori Havasalföld neve latinul Valachia volt, amely változatai különböző nyugat-európai nyelvekben is használatosak voltak: Valachie, Wallachia Walachei stb.
Történeti áttekintés
Vlachoknak nevezték a középkorban a Római Birodalom megszállta Balkánon élő rómaiak és a rómaiak által asszimilált trákok és illírek leszármazottait. Itt a vulgáris latin tovább élt a római uralom megszűnése után is, az 5–6. század-ig. A szlávok behatolása nyomán a Balkánra ezeknek a főleg mezőgazdasággal foglalkozó embereknek el kellett hagyniuk gazdaságaikat, és a hegyekbe vonultak állataikkal együtt. Állattartásuk formája a transzhumáló pásztorkodás volt, és ez migrációra késztette őket, jobb helyi körülmények keresése céljából. A vlachok a középkorban végig megtalálhatók voltak az egész Balkán-félszigeten, főleg állattartói minőségben – olyannyira, hogy a vlach elnevezést használták immár nemcsak az újlatin nyelveket beszélőkre, hanem a más népekhez tartozó pásztorokra is.Sedlar 1994, 8. o. A pásztorkodáshoz kötődött a tejtermékek készítése, melyeket már bizánci források is csemegeként említettek. Híresek voltak szőtteseik is, és ismert fuvarosok is voltak.
A 10. századtól kezdve vándorlásaik miatt több népességre oszlottak, és nyelvük is több idiómára oszlott.
Egyik águk, az arománok, Albániában, Görögországban, a Píndosz-hegységben, Makedóniában és Thesszáliában éltek, és délen a mai Etoloakarnanía prefektúráig értek. Thesszáliában olyan jelentős volt ez a népesség, hogy 11. századbeli dokumentumok Vlachiának nevezték a régiót.Sedlar 1994, 404. o. Ennek a népcsoportnak városi lakossága is volt. A mai Albániában Voskopoja jelentős gazdasági, kulturális és vallási központjuk volt a 17–18. században, de 1788-ban a törökök teljesen lerombolták. Könyveket is nyomtattak ott aromán nyelven, görög ábécével. Annak ellenére, hogy a nyelvet nem sztenderdizálták, az írásbelisége a 21. században is megvan.Sala 1989, 37. o.
200px|thumb|Görögországi aromán pásztor 1900-ban
Egy másik águk, a kutatók által meglenorománoknak nevezettek, a Bulgáriai Rodope hegységtől délre kerültek. Kisebb számban voltak, mint az arománok, de valószínűleg elég nagy lehetett politikai befolyásuk, hiszen a Második Bolgár Birodalom hivatalosan Bolgár és Vlach Birodalomként volt ismeretes.
A nyugat felé lassan haladó vlachokról több forrás is van. Ezek szerint kapcsolatokat tartottak fenn Kotorral és Dubrovnikkal, sózott sertéshúst adva el az ottani hajósoknak, és legeltették állataikat. Konfliktusaik is voltak más városokkal, melyek környékéről több-kevesebb sikerrel próbálták őket eltávolítani. Például ezt tette a magyar király 1379-ben Szebenikó esetében vagy a horvát bán Traura vonatkozóan.Sedlar 1994, 88. o. Ezeket a vlachokat bizánci dokumentumok Μαυρόβλαχοι-nak (Mavróvlahoj), azaz „fekete vlachok”-nak nevezték, amely elnevezés a dalmáciai latin nyelvű dokumentumokban Moroulahi, Morovlachi, Moroblachi, Morolachi, Morlachi vagy Murlachi lett, majd az olasz nyelvűekben Morlacchi,Vassilich 1900, 170., 205. o. a szerb és a horvát nyelvűekben pedig Morlaci. Magyarul „morlákok” a megfelelője. Ezek egy része beolvadt a délszláv népességbe, más része pedig az Isztriai-félszigetig jutott, és ott telepedett le a 14–15. században. Őket nevezték el a kutatók isztrorománoknak, akik beolvadása itt folytatódott, de egy kis részük a 21. században is megtartja identitását és újlatin nyelvét.
A Balkánról vlachok észak felé is vették útjukat, a 11–12. században a későbbi Havasalföldön telepedtek le, Erdélybe pedig legkorábban a 12. század végén érkeztek kisebb számban, majd a 14. században betelepedésük felgyorsult, és a 17. század végére lettek a tartomány legnagyobb lélekszámú etnikai csoportja. Ezzel ellentétben a román történészek hagyományosan a dák–római folytonosság elméletének a hívei, mely szerint úgy a Dunától északra, mint az attól délre eső területek lakossága romanizálódott, és a dák–római lakosság nem hagyta el Daciát a római hatalom visszavonulása után.Zsoldos 2008 (7. o.) összefoglalója a magyar és a román történészek vitájáról. Annyi bizonyos, hogy miután 271-ben a Római Birodalom lemondott Daciáról, ez a terület mindenféle szervezett állami struktúra nélkül maradt, és sorra követték egymást rajta gótok, hunok, gepidák, avarok, szlávok, besenyők, kunok.
Györffy György szerintGyörffy 1987, 111–113. o. az 1173 körüli időkre, III. Béla király uralkodásának kezdetére tehető a vlach lakosság betelepítése Erdélybe a Balkánról. A könnyű fegyveres, mokány lovakat használó vlachokat – juhpásztor életmódjukat figyelembe véve – a déli határ hegyeinek őrzésére, figyelésére telepítették elszórtan az Olt áttörésétől nyugatra, a Szebeni-havasok alá, besenyőkkel vegyesen. Ez a vidék ezentúl a silva Blacorum et Bissenorum (a vlachok és a besenyők erdeje) nevet kapta. A szorostól keletre, a Fogarasi-havasok aljára összefüggő népcsoportban telepedtek le. Ez utóbbi vidék külön jogállású lett terra Blacorum (vlachföld) néven, és utóbb belőle Fogarasföld fejlődött ki. A vlachok mindkét területen átvették a betelepítésük előtt már meglévő magyar és szász falvak nevét. A vlachok 1210-ben a szebeni ispán alá tartoztak, ő vezette hadba az ispánság területén lakó szászokat, székelyeket, vlachokat és besenyőket. A vlachok papjai a bolgár-szláv rítust követték. Püspökük az óhazában a macedóniai Nagy Valachiában székelt és az ohridi pátriárka alá tartozott.
A Dunától északra levő területeken élő vlachok, akiket a román kutatók dákorománoknak neveztek el, az egyetlen olyan águk, amely államokat alapított, Havasalföldet és Moldvát, a 14. században.Sedlar 1994, 24. o.
Észak felé a Moldvából és Erdélyből származó vlachok elértek az Északi Kárpátokba, ruszinok, szlovákok, morvák és lengyelek lakta területekre, ahol viszonylag gyorsan olvadtak be a helyi lakosságba. Erről a betelepedésről a legkorábbi források a 14. századból valók.Jawor 2015, 48. o.
Jóval később, a 17. században (a szó eddig ismertetett jelentésétől eltérően) „vlachok”-nak nevezték a Luganói-tó és a Comói-tó vidékéről a Habsburg Birodalomba települő olaszokat. Ezek a „vlachok” főleg Prágában, a várban és a Kisoldal felső, a várral határos részén telepedtek le, amiért is ezt a városrészt akkoriban „Vlašský”-nak hívták.Kateřina Pulcová: Paměť a historie rodiny Palliardi – dva koncepty studia rodinné minulosti.
200px|right|thumb|Morvaországi vlach pásztor 1789-ben
A vlach jog
A vlach települések léte szorosan kötődött az ún. „vlach joghoz”. Ez szabályozta a vlachok és azon földek tulajdonosai közötti viszonyokat, amelyeken éltek és/vagy tevékenykedtek. A legrégibb erre vonatkozó dokumentumok a 14. századból maradtak fenn, de nincsenek adatok a vlach jog eredetéről. Annyi ismeretes, hogy mindenütt alkalmazták, ahol vlachok éltek, és régióktól függően eltérő elemei is voltak, de mindenütt három fő elem jellemezte:Czamańska 2015, 11. o. A vlachoknak joguk volt szabadon mozogni és fegyvert viselni, néhol vadászni is. Nem voltak kötelesek, vagy csak minimális mértékben, a föld tulajdonosának robotolni. Az állattartás termékeivel vagy pénzzel adóztak neki. Országoktól függő formákban katonai kötelezettségeik voltak.
Egy vlach jogra vonatkozó dokumentum 1474. március 31-én, Rózsahegyen keltezett, és Mátyás király pecsétjével ellátott levél. Ebben egy vlach küldöttség kérésére a király megerősítette a vlachok hagyományos jogait, de ugyanakkor kötelezettségeit is. Ezek szerint anyagiakon kívül azzal is tartoztak, hogy, mivel fegyvert viselhettek, védjék az utakat a rablóktól, utasoknak biztosítsanak fegyveres védelmet annak a nemesnek a parancsára, aki birtokán éltek, és szükség esetén harcosokként álljanak a rendelkezésére annyi napra, amennyire megkövetelte.Diaconescu 2015, 18–19. o.
A vlach jog alapja lett a hegyi települések létrehozásának általában, etnikumtól függetlenül, majd a határokat védő nem csak hegyi katonai településekének is.Czamańska 2015, 12. o.
Már a Balkánon létrejött a vlachoknál a kenézség intézménye, és a vlach jog értelmében a vlach településeket kenézek vezették. A település lakói termékekkel tartoztak nekik, és a kenézségi jog osztható, eladható és örökölhető volt. Helyzetüknek köszönhetően a vlachok tehetősebb és előkelőbb rétegévé váltak.MNL. Kenéz szócikk. Galíciában kedvező anyagi helyzetük és tudásuk képessé tette őket új települések szervezésére, de azt is elérték például, hogy helyi ortodox templomokban családjaik egyes tagjaiból papok legyenek.Jawor 2015, 52. o.
A Nyugat-Balkánon a vlachok társadalmának alapegysége a katun volt, amely több tucat, főleg egymással rokonsági viszonyban álló háztartásból tevődött össze. Ezt egy katunar-nak nevezett idősebb ember vezette. Többek között neki kellett biztosítania katonák állítását a katun-ból és vezetni őket a harcokban. Több katunar önkormányzati szervet alkotott. Egy ilyen egység élére a helyi uralkodó nevezett ki a katunar-ok közül kenézt, aki biztosította a katun-csoport és az uralkodó közötti kapcsolatot, és bíráskodott is az egység tagjai fölött. Az uralkodó vajdát is kinevezett a katunar-ok közül egy nagyobb vlach csoport élére.Luković 35–36. o. A vlachoknak nevezett népcsoportok
Görögországban az ott élő arománokat és meglenorománokat nevezik Βλάχοι-nak görögül.Βλάχοι.net. Hozzáférés: 2017. május 22. Önmagukra az arománok dialektustól függően az armãnj vagy rãmãnj nevet használják. A meglenorománok átvették az idegen nevet vlaș alakban (egyes számban vla vagy vlau̯).
Albániában is élnek arománok, akik neve albánul a köznyelvben vllahët, de hivatalosan az utóbbi időben arumune.A 2011-es albániai népszámlálás adatai. 71–72. o. Hozzáférés: 2017. május 22.