A gyémánt csörgőkígyó (Crotalus adamanteus) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a viperafélék (Viperidae) családjába tartozó faj. Nevét gyémánt alakú foltjairól kapta.
Előfordulása A gyémánt csörgőkígyó Észak-Amerika délkeleti részén honos Észak-Karolinától Florida déli csücskéig, nyugaton pedig a Mexikói-öböl partvidéke mentén Louisiana délkeleti részéig. Ez a faj kedveli a hegyvidéki fenyőerdőket, fenyő- és pálmaligeteket, homokdűnéket, mocsarakat. Egyes helyeken a gyémánt csörgőkígyók a georgiai üregteknős által készített odúkban húzódnak meg a meleg nyári napokon és a teleket is itt vészelik át.
Megjelenése bélyegkép|bal|A gyémánt csörgőkígyó feje
A gyémánt csörgőkígyó a texasi csörgőkígyó mellett a legnagyobb és legnehezebb faj a nemen belül. A legnagyobb ismert példány 2,4 méter hosszúságú és 15,4 kilogramm tömegű volt. Az átlagos hosszúságuk 1,1 és 1,7 méter között van,U.S. Navy. 1991. Poisonous Snakes of the World. US Govt. New York: Dover Publications Inc. 204 pp. . tömegük pedig kb. 2,3 kilogramm. Kivételes esetben a tömegük meghaladhatja az 5,12 kilogrammot.
A faj mintázata barna, barnásszürke vagy olajzöld alapon 24-35 sötétbarna vagy fekete gyémánt alakú folt, némileg világosabb középponttal. A has sárgás színű sötét foltokkal az oldalak mentén. A fejen fehér és sötétbarna sávok váltakoznak.
Életmódja Ez a faj napközben általában földalatti üregekben rejtőzik, és kora reggel vagy késő délután kezd aktívvá válni. Ilyenkor a napon sütkérezik, hogy kellőképpen felmelegedjen az esti vadászat előtt. A gyémánt csörgőkígyó aktívan és lesben állva is vadászik. A zsákmányállatai főként nyulak és rizspatkányok (Oryzomys), de a madarak is megtalálhatóak az étrendjében. A kígyó miután megmarta a prédát, szabadon engedi azt és a szagnyomát követi. A fiatal példányok egerekkel és gyíkokkal táplálkoznak. Ha fenyegetve érzi magát, akkor a faj a csörgőjével jelez. Azonban az egyedenként változó, hogy milyen közel engedi a betolakodót (egyes példányok már 6–9 méteres távolságból csörögnek). Közvetlen veszély esetén a csörgőkígyó S-alakúvá görbíti teste elülső felét, és felkészül a marásra. A testhossza harmadának megfelelő távolságra is ki tud csapni ebből a testhelyzetből. Azonban ha esélyt kap rá, a kígyó inkább visszavonul a támadás helyett. De ritka estekben, ha meglepetésszerű támadás éri a fajt, akár figyelmeztető csörgés nélkül is odamar. A fiatal példányokra a ragadozó madarak és más kígyók jelentik a legnagyobb veszélyt. A gyémánt csörgőkígyó kiváló úszó, de képes fára is mászni.
Szaporodása A gyémánt csörgőkígyó, akárcsak a többi faj a Crotalus nemből, tojással szaporodik. A vemhesség 6–7 hónapig tart, és átlagosan 12 utód jön a világra. Habár az utódok néhány órát, esetleg néhány napot az anyával maradnak, az életben maradási esélyük elég alacsony. A frissen kikelt példányok hossza 30–36 centiméter, és hasonló a megjelenésük a felnőtt egyedekéhez, kivéve hogy a faruk végén egy apró képződmény van a csörgő helyett.
Természetvédelmi helyzete A faj jelenleg nem veszélyeztetett, de az élőhelyének elvesztése, az emberi terjeszkedés és a vadászat miatt az egyedszáma csökkenőben van.
Fogságban A gyémánt csörgőkígyó akár húsz évig is élhet, de a vadonban általában alacsonyabb a faj várható élettartama.
A felnőttként befogott példányok tartása sokkal nehezebb, mint a fogságban születetteké. A fogságban tartott példányok száraz és jól szellőző terráriumot igényelnek búvóhellyel és 23-27 ℃-os hőmérséklettel.
Mérge Bár nem kifejezetten agresszív, a gyémánt csörgőkígyó az egyik legveszélyesebb észak-amerikai kígyófaj. Mérge a szöveteket roncsolja és erős vérzést okoz. Szerencsére van hatékony ellenméreg.
Jegyzetek
Fordítás
Források
További információk Képek a fajról
Kategória:Viperafélék Kategória:Hüllőfajok Kategória:Az Amerikai Egyesült Államok hüllői Kategória:A nearktikus ökozóna élővilága