Alpári Gyula, szül. Adler MózesAlpári Gyula. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. október 9.) (Dunaföldvár, 1882. január 19. – Sachsenhausen, 1944. július 17.) újságíró, baloldali szociáldemokrata, majd kommunista, a Magyarországi Tanácsköztársaság helyettes külügyi népbiztosa, a Komintern Végrehajtó Bizottsága Inprekorr a Nemzetközi sajtó-levelezés (Internationale Presse-Korrespondenz) című nemzetközi lapjának főszerkesztője volt.

Élete

Szociáldemokrata ifjúmunkás

Pozsonyban, diákként került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1902-től a Népszava munkatársaként, 1903-ban az MSZDP titkárságán dolgozott, majd közkatonaként tudósította a Népszavát a hadseregben uralkodó állapotokról. 1906-tól az ifjúmunkás-mozgalom egyik vezető aktivistája, 1907-től az Ifjúmunkás című lap szerkesztője volt. Részt vett az 1907. március 31-én tartott, ifjúmunkások első országos értekezletének megszervezésében és munkájában. A Szocialista Ifjúmunkás Internacionálé alapító kongresszusának résztvevője volt, majd németországi szociáldemokrata lapoknál vállalt munkát. Hazatérése után segédkönyvtárosként dolgozott Budapesten a VI. kerületi Népházban és az ifjúmunkás-mozgalomban, az építőmunkások és a fuvarozók szakszervezeteiben a pártvezetőséggel szembeforduló baloldali ellenzéki frakciót szervezte. Emiatt pártfegyelmi vizsgálat indult ellene, s 1910 márciusában a pártkongresszus kizárta az MSZDP-ből. Alpári a II. Internacionálé koppenhágai kongresszusához fellebbezett, párttársaival memorandumban bírálta a pártvezetőséget. A kongresszus mandátumvizsgáló bizottsága – V. I. Lenin, Rosa Luxemburg és Clara Zetkin tiltakozása ellenére – nem ismerte el mandátumát.

Kommunistává válása

1911 tavaszán Alpári új munkáspárt alapítását kezdeményezte. Előkészítő bizottságot hozott létre, és elindította a Szociáldemokrata című lapot. Céljai közel álltak az MSZDP 1903-as programjához, de a polgári pártokkal való együttműködést elutasította, s a párt és a szakszervezeti mozgalom elválasztásának a híve volt, a választójogi küzdelemben pedig radikális módszerek alkalmazását javasolta. Nem sikerült tömegbefolyásra szert tennie a szociáldemokrata mozgalomban. 1911 és 1913 között német szociáldemokrata lapok magyarországi tudósítója volt. 1916-ban munkát vállalt a Magyarországon megjelenő Neues Politisches Volksblatt című polgári napilapnál. Cikkeivel élesen támadta a kormányt, s támogatta a zimmerwaldi konferencián megfogalmazott béketörekvéseket. 1917-ben a bolsevik forradalom hívévé vált. 1919 elején csatlakozott a néhány hete alakult Kommunisták Magyarországi Pártjához. Az 1919 februári letartóztatások után a kommunisták szerveződésének egyik vezető aktivistájaként rendszeres kapcsolatban állt a bebörtönzött Kun Bélával. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a sajtódirektórium vezetője, a Vörös Ujság szerkesztőségének tagja, a Budapest VI. kerületi munkás- és katonatanács tagja, június 24-től pedig helyettes külügyi népbiztos. A júniusi pártkongresszuson az egyesült párt kommunista jellegének megtartását követelte, s a többséggel szemben fellépett a Clemenceau-jegyzék elutasítása érdekében. A Tanácsköztársaság bukása után Csehszlovákiába emigrált, ahol részt vett az ottani kommunista párt megalakításában.

Az Inprekorr főszerkesztője

1921-ben Lenin javaslatára a Komintern III. kongresszusa megbízta a Berlinben megjelenő Inprekorr (Internationale Presse-Korrespondenz) szerkesztésével és megszervezésével. Ekkortól Németországban, Ausztriában, Svájcban, majd Franciaországban 20 éven át szerkesztette a Komintern VB nemzetközi tájékoztató lapját. 1924-ben részt vett a Komintern V. kongresszusán, majd bekerült a KMP-t irányító Organizációs Bizottságba. A KMP I. kongresszusa a KB tagjává választotta. A KB-ban bírálta a pártvezetés ultra-baloldali álláspontját, elutasította az „új proletárdiktatúrát mint közvetlen célkitűzést”. Az elvi ellentétek és szerkesztőségi munkája miatt 1929 elején kivált a KB-ből.

1935-től Párizsban az Inprekorr utódját, a Rundschau című lapot szerkesztette. Az 1930-as években számos tanulmányt írt a marxizmus-leninizmus kérdéseiről. 1939-től a Francia Kommunista Pártban tevékenykedett, 1940 nyarán a Gestapo letartóztatta. Börtönbe került, majd a sachsenhauseni koncentrációs táborba vitték. Ott megtagadta, hogy a náciknak megfelelő visszaemlékezést írjon a Kominternről, ezért agyonlőtték.Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Kossuth Könyvkiadó 1976. 28. old.

Művei Válogatott írásai (szerk.: Aranyossi Magda) Budapest, 1960

Források Komját Irén: A kommunista mozgalom világlapja. Az Inprekorr története. Budapest, Kossuth Könyvkiadó 1977. 207 old. Fritz Runge: Emlékezés Alpári Gyulára. Párttörténeti Közlemények, VI. évf. 3. sz. 1960. aug. 168–178. old.

Jegyzetek

További információk [Államrendészeti zsebkönyv.] Bp., M. Kir. Belügyminisztérium, . 2 db. 1020, 140 o. R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965

Horák Magda: A magyar értelmiség veszteségei az 1940-es években. [Bp.], Szerző,

A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Főszerk. Liptai Ervin. Bp., Kossuth, 1987 Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. [Részben 2. jav. és bőv. kiad. + Álnévlexikon] Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000 Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. vezetője Vass Henrik. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1972

Malý Slovenský Biografický Slovník. Hlavný redaktor Vladimír Mináč. Martin, Matica slovenská, 1982

Kategória:1882-ben született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:Munkásmozgalom Kategória:MSZDP-tagok Kategória:A Magyarországi Tanácsköztársaság népbiztosai Kategória:SZKIB-tagok Kategória:Dunaföldváriak Kategória:A Vörös Ujság vezetői, újságírói Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Magyar emigránsok Csehszlovákiában Kategória:Magyar emigránsok Franciaországban Kategória:A holokauszt magyar áldozatai Kategória:Meggyilkolt kommunisták Kategória:Meggyilkolt újságírók