A fehérhátú sámarigó (Copsychus malabaricus) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Giovanni Antonio Scopoli osztrák természettudós írta le 1788-ban, a Muscicapa nembe Muscicapa malabarica néven. Besorolása vitatott, egyes szervezetek a Kittacincla nembe sorolják Kittacincla malabarica néven.
Alfajai Copsychus malabaricus interpositus – Kína délnyugati része, Mianmar, Thaiföld és a Mergui-szigetek Copsychus malabaricus leggei – Srí Lanka Copsychus malabaricus macrourus Copsychus malabaricus malabaricus – India déli része, elsősorban a Nyugati-Ghátok hegység Copsychus malabaricus melanurus – Szumátra északnyugati része Copsychus malabaricus mirabilis – kis szigetek a Szunda-szorosban Copsychus malabaricus nigricauda Copsychus malabaricus suavis – Borneó Copsychus malabaricus tricolor – Szumátra, Jáva, Bangka, Belitung és Karimata-szigetek
Előfordulása Dél- és Délkelet-Ázsiában igen elterjedt faj. Banglades, Bhután, Brunei, Kambodzsa, Kína, India, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál, Szingapúr, Srí Lanka, Thaiföld és Vietnám területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők és cserjések, valamint ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.
Ezeken kívül betelepítették Tajvan szigetére is, ahol inváziós fajnak számít, mely kifejezetten káros a helyi rovarfaunára és agresszív, területvédő viselkedése miatt a sziget énekesmadár faunájára nézve is nemkívánatos faj.
A fajt az 1930'-as évek elején betelepítették Malajziából Kauai szigetére és 1940-ben Oahu szigetére a Hawaii-szigetek közül.Aguon, Celestino Flores & Sheila Conant (1994) Breeding biology of the white-rumped Shama on Oahu, Hawaii. Wilson Bull. 106(2):311-328 PDF
Megjelenése Testhossza 28 centiméter beleértve a farkát is, testtömege 25–31 gramm. A hím kékesfekete, alsó teste rozsdavörös, farcsíkja és a felső farokfedőtollak fehérek. Faroktollai feketék, a szélsők részben fehérek. A tojó kisebb, farka rövidebb. Teste felül barnásszürke, alul halvány rozsdaszínű. 220px|bélyegkép|A fehér hátú hím220px|bélyegkép|a tojó220px|bélyegkép|és egy fiatal példány Életmódja Kifejezetten a sűrűn benőtt részeket kedveli. Alacsonyan mozog, táplálékát zömmel a talajon keresi. Tápláléka főleg rovarokból áll és más gerinctelenekből. A költési időszakon kívül magányosan él. Meglehetősen agresszív, erősen territoriális faj.
Szaporodása Szaporodási időszaka márciustól júniusig tart, egyes helyeken januártól júniusig. Fészekalja 4–5 ovális, halványkék, barna foltos tojásból áll. A tojó csak 11–12 napig ül a tojásokon. A tojók többet foglalkoznak a fiókákkal mint a hímek, a hímek ebbe az időszakba nagyon agresszívak és védik a területüket.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Források
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Copsychus Kategória:Madárfajok Kategória:Banglades madarai Kategória:Bhután madarai Kategória:Brunei madarai Kategória:Kambodzsa madarai Kategória:Kína madarai Kategória:India madarai Kategória:Indonézia madarai Kategória:Laosz madarai Kategória:Malajzia madarai Kategória:Mianmar madarai Kategória:Nepál madarai Kategória:Szingapúr madarai Kategória:Srí Lanka madarai Kategória:Thaiföld madarai Kategória:Vietnám madarai Kategória:Tajvan betelepített madarai Kategória:Hawaii betelepített madarai