thumb|right|220px|Az aszcídia lárva szervei, német szöveggel:1: Ingestionsöffnung; 2: Haftpapillen;3: Pharynx (Kiemendarm); 4: Magen;5: Darm;6: Chorda dorsalis; 7: Neuralrohr;8: Peribranchialraum;9: Egestionsöffnung
Az aszcídiák (Ascidiacea) a gerinchúrosok (Chordata) törzsében az előgerinchúrosok (Tunicata) altörzsének egyik osztálya. Bár morfológiai alapon testvércsoportjaiként írták le, egyes szerzők ide sorolják például a Thaliacea és Appendicularia kládot.
Származásuk, elterjedésük
A gerinctelenektől a gerincesek felé vezető fejlődési sor leszármazottai; ami főként lárváik felépítésén látható.
Megjelenésük, felépítésük
Lárvakorukban farkuk és gerinchúrjuk van.
A kifejlett állat testét cellulóztok veszi körül – ennek anyagát korábban tunicinnak is nevezték.
Életmódjuk, élőhelyük
Tengeri állatok. Lárvakorukban szabadon úsznak; letelepedve elveszítik farkukat és gerinchúrjukat. Többségük helyben ülő – ezek között magányosak és telepesek is akadnak. Néhány faj felnőtt korában is szabadon úszó.
Szaporodása
Minden állatnak van hím és női ivarszerve is; utóbbiban nagy petéket termel. A megtermékenyítés belső, de két állat „dolgozik” együtt. A mozgékony, ebihal alakú lárvák addig úsznak, amíg megfelelő helyet nem találnak, ott aztán letelepednek, és kifejlett állattá alakulnak.
Források
Jegyzetek
Kategória:Gerinchúrosok