thumb|jobbra|Az Endurance süllyedése Az Endurance egy háromárbócos barkentin volt, ami Ernest Shackleton hajójaként szolgált a birodalmi transzantarktiszi expedíció során. A hajót Norvégiában építették 1912-ben, és 1915-ben süllyedt el a Weddell-tengeren.
A hajó tervezése és építése A hajót Ole Aanderud Larsen tervezte, és a Framnæs hajógyár építette meg Sandefjordban, Norvégiában. 1912. december 17-re készült el. Az építés munkálatait Christian Jacobsen vezette, aki ragaszkodott hozzá, hogy a keze alatt dolgozó emberek ne csak jó hajóépítők legyenek, de legyen gyakorlatuk bálnavadászhajókon is. A hajó minden egyes részletét úgy tervezték meg, hogy maximális teherbírású és erősségű legyen.
1912. december 17-én bocsátották vízre Polaris név alatt. 44 méter hosszú és 7,6 méter széles volt és 320 tonnát nyomott. Speciálisan a sarkvidéki hajózás követelményei szerint építették. Árbocai mellett egy 350 lóerős gőzgéppel is fel volt szerelve, aminek a segítségével 10,2 csomós, azaz 18,9 kilométer/óra sebességre volt képes. Megépítésekor az Endurance volt a valaha épült legerősebb fából készült hajó, csupán a Fram volt hasonló hozzá, amit Nansen és Amundsen használt korábban sarki útjaikon.
A hajó utolsó útja
Shackleton 1914. augusztus 6-án hajózott ki Plymouthból, Angliából Buenos Aires felé. Ez volt a hajó első jelentősebb útja megépítése óta. Az Atlanti-óceánon át vezető út több, mint 2 hónapig tartott. Buenos Airest 1914. október 26-án hagyták el, ekkor a Déli-Georgia-szigeteken lévő Grytviken bálnavadász település volt az úticél, ezt kívánták kiindulópontként használni Weddell-tenger és Antarktisz felé. November 5-én érkeztek meg a szigetre és december 5-én hajóztak ki Antarktisz felé.
Két nappal később a hajó jégtorlaszok közé került, amik megnehezítették az előrehaladását. Heteken keresztül hajóztak a jégmezőn át, kevesebb, mint napi 30 mérföldes sebességgel. 1915. január 15-re 200 mérföldnyi távolságban voltak a Vahsel-öböltől, ami az Antarktisz felé tartó útjuk végpontja lett volna. A következő napokban olyan erős jégzajlás közé keveredett a hajó, hogy folyamatos előrehaladás helyett előre-hátra mozgással tudtak csak haladni.
Január 18-án egy szélvihar segített a jégtorlasz felszámolásában és a hajó tovább tudott haladni, de néhány órával később újabb jégtorlaszok keletkeztek, amik különböztek az előzőektől. Újabb szélvihar támadt, mely 6 napon keresztül dühöngött, és a teljes jégmezőt összetömörítve nyomta a szárazföld felé. Az Endurance befagyott a jégbe. A személyzet nem tudott mást tenni, mint várni egy ellentétes irányú szélre, ami reményeik szerint széttörte volna a jégmezőt. Ez nem történt meg, a hajó hónapokra ottragadt a Weddell-tengeren. Amikor a jégtáblák elkezdtek összetöredezni, a hajó nem bírta a nyomást, és 1915. október 27-én összetört, a személyzetnek el kellett hagynia. Ekkor a déli szélesség 69° 05’, és a nyugati hosszúság 51° 30’ fokán álltak. (2001), 16. old.; Majdnem egy hónappal később, november 21-én reggel – Frank Worsley kapitány feljegyzése szerint a déli szélesség 68°39'30.0", nyugati hosszúság 52°26'30.0" koordinátákon a hajó teljesen elsüllyedt.
2022-ben egy dél-afrikai jégtörő, az SA Agulhas II indult el, hogy rábukkanjon a 3500 méter mélyen fekvő Endurance roncsára. Az expedíció során a legmodernebb technológiával igyekeznek megtalálni a hajóroncsot, amit két víz alatti drónnal tárnának fel. A roncsot érintetlenül hagynák, a drónokkal csak 3D-s képeket készítenének róla a mélyben.
A kutatás sikerrel járt, március első hétvégéjén az eredetileg feljegyzett pozíciótól mintegy hat kilométerre délre rábukkantak az Endurance maradványaira. A roncs nem borult fel, hanem vízszintesen fekszik a tengerfenéken, ráadásul nagyon jó állapotban van. A hajó az antarktiszi nemzetközi szerződés értelmében emlékhelynek minősül, és tilos megbolygatni, a kutatók ezért semmit sem hoztak belőle a felszínre. A roncsot tengeri élőlények népesítették be, olyanok, amelyek nem fogyasztották el a hajó faanyagát. Az Endurance név jól olvasható a tatján.
Személyzet Az Endurance útján a következő 28 ember volt a fedélzetén:Endurance's crew
Sir Ernest Shackleton, vezető Frank Wild, parancsnok Frank Worsley, kapitány Lionel Greenstreet, első tiszt Tom Crean, másodtiszt Alfred Cheetham, harmadik tiszt Hubert Hudson, navigátor Louis Rickinson, mérnök Alexander Kerr, mérnök
Alexander Macklin, sebész James McIlroy, sebész Sir James Wordie, geológus Leonard Hussey, meteorológus Reginald James, fizikus Robert Clark, biológus Frank Hurley, fényképész George Marston, rajzoló Thomas Orde-Lees, motorszakértő és raktáros Harry McNish (néha McNeish), ács
Charles Green, szakács Walter How, matróz William Bakewell, matróz Timothy McCarthy, matróz Thomas McLeod, matróz John Vincent, csónakmester Ernest Holness, fűtő William Stephenson, fűtő Perce Blackborrow (néha Blackboro), inas
Blackborrow-t fiatal kora és tapasztalatlansága miatt eredetileg elutasították, de Bakewell és How segítségével potyautasként fellopózhatott a fedélzetre. Mire felfedezték a jelenlétét, már túl messze jártak ahhoz, hogy visszaforduljanak.
Az embereken kívül a hajó fedélzetén utazott egy Mrs. Chippy nevű macska és számos szánhúzó kutya.
Jegyzetek
Fordítás
Külső hivatkozások A Royal Geographic Society honlapja Képek az Endurance útjáról. Amerikai Természettudományi Múzeum Részletek Frank Hurley naplójából. Amerikai Természettudományi Múzeum Részletek Harry McNeish naplójából Hurley fotója a hajótörésről Amerikai Természettudományi Múzeum Két számítógépes animáció az Endurance-ról Trans-Antarctica Expedition 1914 - 1917 Bélyegek A Brit Királyi Tengerészet honlapja
Források
Kategória:Vitorláshajók Kategória:Birodalmi transzantarktiszi expedíció