thumb|Az Elefánt-sziget és a környező szigetek thumb|right|Az Elefánt-sziget megközelítése 1962-ben Az Elefánt-sziget egyike a Déli-Shetland-szigeteknek, melyek az Antarktiszi-félsziget közelében helyezkednek el. A sziget nevezetessége abból ered, hogy 1916-ban Ernest Shackleton birodalmi transzantarktiszi expedíciójának tagjai hajójuk, az Endurance pusztulása, majd hónapokon át történő jégtáblán sodródás után itt kötöttek ki, és csónakjaikból épített kunyhóban vészelték át azt a négy hónapot, míg mentőhajó érkezett értük.
Földrajz
Nevét George Powell fókavadász adta 1821-ben, aki számos elefántfókát látott a partjai mentén, de a névválasztásban az is közrejátszhatott, hogy a sziget alakja felszínesen hasonlít egy elefánt fejére és törzsére.
A sziget 1253 kilométerre helyezkedik el a Déli-Georgia szigettől, 935 kilométerre a Falkland-szigetektől és 885 kilométerre a Horn-foktól. Az Elefánt-sziget az antarktiszi térséghez kapcsolódó területi viták részét képezi: területére igényt tart az Egyesült Királyság, Argentína és Chile egyaránt.Elephant Island | Britannica
https://www.britannica.com/place/Elephant-Island
Az Elefánt-sziget körülbelül kelet-nyugati irányban terül el, maximális magassága 853 méter a Pardo Ridge-nél. Névvel jelzett helyei a Yelcho-fok, a Valentine-fok, a Lookout-fok, Point Wild és az Endurance-gleccser.
A sziget nagy része jéggel borított hegyekből és azokból alázúduló gleccserekből áll. Nehéz partra szállni a heves hullámzás miatt. Amikor a tenger sima, akkor pedig a parton nagy számban heverő medvefókák és állszíjas pingvinek akadályozzák meg. Mivel nincs biztonságos horgonyzóhely, ezért emberi település nincs a szigeten annak ellenére, hogy földrajzi helyzete ezt lehetővé tenné. A sziget időjárása nagyrészt ködös, sok hóval és a szél akár 160 km/óra sebességgel is fújhat.
Élővilág Nincs rajta jelentős növényzet vagy helyi állatvilág, habár vándorlásban lévő szamárpingvinek és fókák találhatóak itt és az állszíjas pingvin itt fészkel.
Az Endurance legénysége
1916-ban Ernest Shackleton birodalmi transzantarktiszi expedíciójának tagjai töltöttek a szigeten több hónapot, miután hajójuk weddell-tengeri pusztulása és több hónapos jégtáblán sodródás után sikerült kikötniük. A helyet, ahol tábort vertek Point Wild-nak nevezték el.
Miután rájöttek, hogy nincs rá mód, hogy kis csónakjaikon mindannyian elhagyják a szigetet, a legjobb és legnagyobb csónakot, a James Cairdet készítették fel az útra, melynek célja az volt, hogy a legénység ott maradt tagjai számára segítséget hozzon a Déli-Georgia-szigetekről. Az expedíció 28 tagjából hatan indultak útnak 1916 áprilisában, és ugyanazon év augusztusának legvégén tértek vissza a Yelcho nevű mentőhajóval az ott maradt 22 emberért.
A szigeten maradt embereknek sok feladatuk volt, a megmaradt két kisebb csónakból kunyhót építettek, ami megvédte őket az időjárás viszontagságaitól, valamint vadászatokat rendeztek a szigeten található fókákra és pingvinekre. A munka mellett az időt szórakozással is megpróbálták kitölteni, egy ilyen alkalommal született meg az expedíció fizikusa, Reginald James tollából a vers, ami a szigeten maradók vezetőjéül kinevezett Frank Wildról szólt:Sweet, Leonard, Summoned to Lead, Zondervan, 2004.Obituary of Leonard Hussey
My name is Frankie Wild-o. Me hut's on Elephant Isle. The wall's without a single brick And the roof's without a tile. Nevertheless I must confess, By many and many a mile, It's the most palatial dwelling place You'll find on Elephant Isle.
Magyar fordításban: Wild Franci a nevem, Kéjlakom Elefánt szigetén áll. Falamban egy tégla sincs, Tetőmön cserepet keresni kár. De valld csak be bátran, Hogy sok-sok haragos mérföldön át Nem lelsz sehol az elefánt-szigetinél Úribb palotát.Lansing, 210. oldal, fordította: Ambrose Montanus és Láng Zsuzsa Angéla
Az erőfeszítések ellenére az emberek egy része megbetegedett, Perce Blackborow lábujjait egy korábbi fagyás miatt amputálni kellett.
Négy és fél hónap után érkezett meg a Yelcho nevű chilei hajó, ami kimentette a legénységet.
Shackleton nyomában 2013. január 24-én Tim Jarvis vezetésével egy 12 tagú csapat indult útnak a szigetről Déli-Georgia irányába azzal a céllal, hogy megismételjék a Shackleton-expedíció csónakútját. Az úthoz megépítették a 100 évvel azelőtt használt csónak pontos mását, és csak olyan felszerelést használtak, amik akkoriban rendelkezésre álltak.
Jegyzetek
Források
Antarctica Sydney: Reader's Digest, 1985 Jack Child: Antarctica and South American Geopolitics: Frozen Lebensraum New York: Praeger Publishers, 1988 Chris Furse: Elephant Island – An Antarctic Expedition Shrewsbury: Anthony Nelson Ltd, 7 St John's Hill, Shrewsbury SY1 1JE, England, Luis Mericq:Antarctica: Chile's Claim. Washington: National Defense University, 1987 Oscar Pinochet de la Barra: La Antarctica Chilena Santiago: Editorial Andrés Bello, 1976 Andrew Stewart: Antarctica: An Encyclopedia London: McFarland and Co., 1990 (2 kötet) Frank Worsley Shackleton's Boat Journey W.W. Norton & Co., 1933 Alfred Lansing: A Déli-sark foglyai. Ernest Shackleton legendás antarktiszi expedíciója. Park Könyvkiadó, Budapest, 2001.
Kategória:Déli-Shetland-szigetek Kategória:Birodalmi transzantarktiszi expedíció Kategória:Az Antarktisz szigetei