jobbra|bélyegkép|Az orrüreg általában a fertőzés központja
A megfázás, meghűlés vagy nátha a felső légutak többnyire vírusos eredetű, önkorlátozó fertőzése, amely elsősorban az orr, a garat és a felső légúti nyálkahártyák területét érinti. Leggyakoribb kórokozói közé a rhinovírusok tartoznak, de számos más légúti vírus is kiválthatja. A tünetek rendszerint fokozatosan jelentkeznek, leggyakrabban az orrfolyás, az orrdugulás, a torokfájás, a tüsszögés és a köhögés, és többnyire egy héten belül javulnak, bár egyes panaszok ennél tovább is fennmaradhatnak. A megfázást gyakran összetévesztik az influenzával, amely rendszerint hirtelenebb kezdetű és súlyosabb általános tünetekkel jár.
Tünetei – a súlyosság és kiterjedés szerint – többek között a köhögés, a torokfájás, az orrfolyás (rhinorrhea), valamint a láz. A tünetek általában hét-tíz nap után megszűnnek, némelyik azonban akár három hétig is fennállhat.
A felső légúti fertőzéseket a test leginkább érintett területei szerint kategorizálják. A meghűlés elsősorban az orrot érinti, a garatgyulladás (pharyngitis) a torkot, a orrmelléküreggyulladások (sinusitis maxillaris, frontalis, ethmoidalis, sphenoidalis) pedig a melléküregeket. A tüneteket nem a vírusok által okozott szöveti károsodások, hanem az immunrendszer fertőzésre adott válaszreakciói váltják ki.
A meghűlésre nincs gyógymód, de a tünetek kezelhetőek. A felnőttek átlagosan évente kétszer-háromszor kapnak meghűlést. A gyermekek körében az átlag hat és tizenkét meghűlés évente. A fertőzés megelőzésének elsődleges módja a gyakori kézmosás, és arra is található bizonyíték, hogy hatékony védekezési mód lehet az arcmaszk viselése.
Tünetek A meghűlés jellemző tünetei a köhögés, az orrfolyás, az orrdugulás, és a torokfájás. További tünetei még az izomfájdalom (myalgia), a fáradtságérzet, a fejfájás, és az étvágytalanság.Eccles Pg. 24 A megfázástól szenvedő személyek mintegy 40%-ánál fordul elő torokfájás, körülbelül 50%-uknál jelentkezik köhögés. Az esetek mintegy felében fordul elő izomfájdalom. A láz nem gyakori tünet a felnőttek körében, csecsemők és kisgyermekek körében viszont gyakori. Az influenza által okozott köhögéshez képest a meghűlés általában enyhe köhögéssel jár. A köhögés és láz együttes jelentkezése nagyobb valószínűséggel influenzát jelez a felnőtteknél.Eccles Pg.26 Számos vírus létezik, amely olyan meghűlést okoz, amely nem jár tünetekkel.Eccles Pg. 129Eccles Pg.50 Az alsó légutakból felköhögött váladék (köpet) színe változó lehet: áttetsző, sárga, vagy akár zöld. A váladék színéből nem lehet következtetni arra, hogy a fertőzést baktérium vagy vírus okozta.Eccles Pg.30
Lefolyás A meghűlés kezdetekor rendszerint fáradtságérzet, hidegérzet, borzongás, tüsszögés és fejfájás lép fel. A kezdeti tünetek közé tartozik még az orrnyálkahártya gyulladása, torokkaparás, torokfájás.
Ezeket néhány napon belül további tünetek – például orrfolyás, köhögés, fejfájás, végtagfájdalmak, néha enyhe láz – követik. A tünetek jellemzően a fertőzöttség kezdetét követő második és negyedik nap között a legsúlyosabbak, ezt követően általában megszűnnek, bár eltarthatnak akár három hétig is. A köhögés a gyermekek 35%-40%-ánál tíz napnál hosszabb ideig, és 10%-uknál 25 napon is túl tart.
Inkubáció és fertőzőképesség A közönséges nátha inkubációs ideje többnyire 12 órától 3 napig terjed, a kórokozótól és az expozíció mértékétől függően. A fertőzőképesség általában már a tünetek megjelenése előtti 1–2 napban elkezdődik, és a tünetek fennállásáig tart; a náthát okozó rhinovírus-fertőzések az első 3 napban a legfertőzőbbek. Akut hurutos tünetek javulása és legalább 24 órás lázmentesség után a fertőzőképesség csökken, de még további ~5 napig javasolt óvintézkedések (kézhigiéné, zsúfolt helyek kerülése) betartása a terjedés mérséklésére.
Kiváltó okok Vírusok bélyegkép|Koronavírusok a mikroszkóp alatt. Nevüket arról a korona formájú burokról kapták, amely körbeveszi a vírust A meghűlés a felső légúti traktus vírusos fertőzése. A leggyakrabban feltételezett kórokozó a rhinovírus (az esetek 30%-80%-a), amely a Picornaviridae víruscsaládba tartozó vírus, ahol 99 vírustípust tartanak nyilván.Eccles Pg.77 Meghűlést okozó további vírusok: a coronavírus (10-15%), az influenzavírus (5-15%), a humán parainfluenza-vírus, a humán légzőszervi óriássejtes vírus, az adenovírusok, az enterovírusok, és a metapneumovírus. Gyakran egynél több vírus is jelen van.Eccles Pg.107 A meghűléses fertőzéseknél összesen kétszáznál is több vírus játszik közre.
Terjedés A meghűlést okozó vírusok többsége kétféle módon terjed: a vírust tartalmazó levegőben szállított cseppek belélegzése vagy szájon át történő bekerülése útján, illetve fertőzött orrváladékkal vagy fertőzött tárgyakkal való érintkezés útján. Mindeddig nem állapították meg, hogy a meghűlés továbbadásának melyik a leggyakoribb módja.Eccles Pg.211 A vírusok hosszú ideig életben maradnak a környezetben, ahol a kézről a szembe vagy az orrba kerülve terjesztik a fertőzést. A fertőzés terjedése gyakori a napközikben és az iskolákban, ahol sok gyenge immunitású és gyakran nem kielégítő higiénés állapotú gyermek tartózkodik zárt közösségekben. A fertőzést innen továbbviszik az otthonaikba és továbbadják a családtagjaiknak. Nincs arra bizonyíték, hogy az utasszállító repülőgépeken újracirkulált levegő a fertőzést terjesztené. A rhinovírus által okozott meghűlések a tünetek jelentkezésétől számított első három nap során a leginkább fertőzőek, ezt követően sokkal kevésbé. Invited letter in
Időjárás A hagyományos szemlélet szerint a meghűlés terjesztésében közrejátszik a hideg időjárásnak (például esőnek, télies körülményeknek) való huzamosabb idejű kitettség – a betegség innen kapta magyar (illetve angol: common cold) nevét. Ennek ellenére vitatott, hogy a test lehűlése a meghűlés rizikófaktorai közé tartozik-e. A meghűlést okozó vírusok némelyike szezonális jellegű, előfordulásuk gyakoribb hideg vagy nedves időjárási körülmények között.Eccles Pg.79 Ezt elsősorban azzal magyarázzák, hogy ilyenkor az emberek több időt töltenek zárt térben összezsúfolva,Eccles Pg.80 különösen az iskolába visszatérő gyermekek. Az is lehetséges azonban, hogy szerepet játszanak olyan légzőszervi változások, amelyek következtében az egyének fogékonyabbak a fertőzésekre. Az alacsony páratartalom kedvez a terjedésnek, mivel a szárazabb levegőben a kisméretű vírusos cseppek messzebbre jutnak és tovább maradnak életben,Eccles Pg. 157 emellett a száraz levegő a nyálkahártyák ellenállóképességét is csökkenti. A szezonalitás és időjárásfüggőség a hideghatás jelentőségére is utalhat. Vannak, akik a stressz jelentőségét emelik ki (a hideghatás is stresszhatás!), és továbbra is kitartanak a nagyobb dózisú vitaminok jelentősége mellett
Egyéb Csoportimmunitás – azaz csoportos védettség egy adott fertőzés ellen – akkor alakul ki, ha a csoport korábban ki volt téve a meghűlést okozó vírusnak. Emiatt a fiatalabb generáció körében nagyobb arányban fordulnak elő légúti fertőzések, mint az idősebb korosztály körében. A gyenge immunfunkció is a betegség egyik rizikófaktora.Eccles Pg.166 Kialvatlanság és alultápláltság következtében is fokozottabb a fertőzés kockázata a rhinovírussal való érintkezést követően. A feltételezések szerint ezek kihatnak az immunfunkcióra.Eccles Pg.160–165
Patofiziológia bélyegkép|A meghűlés a felső légúti traktus betegségei: rhinitis, pharingitis, laryngitis, tracheobronchitis, bronchitis, pneumonia A meghűlés tüneteiről azt tartják, hogy az leginkább a vírusra adott immunválasszal hozható összefüggésbe.Eccles Pg. 112 Az immunválasz mechanizmusa adott vírustól függően különböző lehet. A rhinovírus például többnyire közvetlen érintkezés útján terjed. A humán ICAM-1 receptorokhoz kötődik és (eddig nem ismert módon) kiváltja a gyulladásos mediátorok (hisztamin) termelését. Ezek a gyulladásos mediátorok okozzák a tüneteket. Az orr hámszövetében általában nem következik be károsodás. Ezzel szemben a légzőszervi óriássejtes vírus (RSV) terjedhet mind közvetlen érintkezés, mind cseppfertőzés útján. Az érintkezés után a vírus az orrban és a torokban replikálódik, majd gyakran továbbterjed az alsó légúti traktusra.Eccles Pg.116 Az RSV károsodást okoz az orr hámszövetében. A humán parainfluenza-vírus következménye rendszerint az orr, a torok, és a légutak gyulladása.Eccles Pg.122 Kisgyermekeknél a légcső fertőződése kiválthatja a krupp tüneteit, a légutak kis mérete miatt.
Diagnózis A különféle felső légúti fertőzések között annak alapján teszünk különbséget, hogy hol jelentkeznek a nyálkahártya gyulladásos tünetei. Ha elsősorban az orrnyálkahártyán az a nátha (rhinitis), ha garatban az a garatgyulladás (pharyngitis) , a gégében a (laryngitis), míg a légcső- és hörgőgyulladás (tracheobronchitis) a légcső és a fő hörgők nyálkahártyáján jelentkezik. A meghűlést gyakran orrüreggyulladásként állapítják meg, illetve a torok különböző mértékű gyulladásaiként.Eccles Pg. 51–52 A betegek gyakran önmagukat diagnosztizálják. A tényleges vírushordozó elkülönítésére ritkán kerül sor, és általában nem lehetséges a vírust a tünetek alapján beazonosítani.
Differenciáldiagnózis
Megemlítendő, hogy az allergiás eredetű szénanátha (rhinitis alergica) lényegében hasonló tüneteket okoz. Ezt a kellemetlen kórképet azonban általában maguk a betegek is felismerik szezonális jelentkezésük (pollenallergia, különösen agresszív és vezető helyen áll a parlagfű), vagy más allergénekre (szőr, toll, poratka stb.) való reakciójuk alapján. A közönséges náthánál ez sokkal kellemetlenebb és súlyosabb lehet, mert az allergénnel való érintkezés általában nem kerülhető el, a kórkép évről évre súlyosabban jelentkezik, és akár tüdőasztmához (asthma bronchiale) vezethet. Egyre jobb antiallergiás szerek jelennek meg minden évben, amelyek már nem álmosítanak, a napi munkában így mind kevesebb gondot okoznak, de a betegség teljes gyógyítása ma még egyáltalán nem megoldott, sőt terjedőben van. Jelenleg a magyar lakosság több mint 10%-át érinti
Megelőzés A fertőzés terjedésének mérséklésében elsődleges a rendszeres kézmosás, a tünetes személyekkel való közeli kontaktus kerülése, valamint a zsúfolt zárt terekben a maszkviselés megfontolása járványos időszakban. Az izotóniás sóoldatos orröblítés a felső légúti hurutok egyes tüneteinek súlyosságát mérsékelheti, bár az evidencia minősége közepes és heterogén.
Hagyományos nézet - A meghűlés megelőzésének egyetlen hatékony módja az, ha fizikailag megakadályozzuk a vírus terjedését.Eccles Pg.209 Ezt elsősorban rendszeres kézmosással és arcmaszk viselésével érhetjük el. Az egészségügyi intézményekben köpenyt és egyszer használatos kesztyűt is viselnek. A fertőzött egyének elkülönítése nem lehetséges, mivel a betegség túlságosan széles körben elterjedt és a tünetek nem elég egyértelműek. A védőoltás kidolgozása nehéznek bizonyul, mivel sok különböző vírus létezik és ezek igen gyorsan átalakulnak. Igen valószínűtlen tehát a széleskörűen hatékony oltóanyag kifejlesztése.
Rendszeres kézmosással visszaszorítható a meghűlést okozó vírusok terjedése, ez különösen a gyermekeknél hatékony módszer. Nem ismert, hogy a szokásos kézmosásnál használt vírusölő vagy antibakteriális hatóanyagok fokozzák-e a kézmosás hatékonyságát. Amikor fertőzött emberek közelében tartózkodunk, hasznos lehet az arcmaszk viselése, bár nincs arra bizonyíték, hogy előnyös-e nagyobb fizikai távolságot tartani a közösségekben. A cink pótlása hatékony lehet a meghűléses esetek számának csökkentésében. A rendszeres C-vitamin pótlás nem csökkenti a meghűlés kockázatát, sem lefolyása súlyosságát, bár lerövidítheti annak időtartamát.
Kezelés bélyegkép|Az 1930-as évekből származó amerikai poszter, amely orvosaik felkeresésére buzdítja a megfázásban szenvedőket. Felirata: „A tüdőgyulladás úgy csap le, mint az emberevő cápa, amelyet kalauzhala, a megfázás irányít”. Ezt alátámasztja, hogy a megfázást sok esetben bakteriális fertőzés súlyosbíthatja