A Bletchley Park az angliai Buckinghamshire-ben lévő Bletchley városban található épületegyüttes, amely egy szépen gondozott parkban helyezkedik el, 1993 óta ez a Bletchley Park Múzeum, gazdag gyűjteménnyel a második világháború alatti titkos háború relikviáiból. A második világháború alatt a Blechley Parkban volt az Egyesült Királyság fő kódfejtő és rejtjel-desifrírozó („rejtjel-visszafejtő”) intézménye, a Kormány Kommunikációs Főhadiszállása – A Kormányzati Kód és Rejtjel Iskola (Government Code and Cypher School), ahol a tengelyhatalmakhoz tartozó több ország rejtjelezési és kódrendszerét megfejtették, amelyek közül a legfontosabbak az Enigma és a Lorenz rejtjelező készülék által generált titkos kódok voltak. Ugyancsak itt volt az „X Állomás”, egy titkos rádióüzenet-lehallgató rádióállomás.
Az a magas szintű hírszerző tevékenység, amit az Ultra fedőnevű kódfejtő rendszerrel az Bletchley Park-ban végeztek, kritikus fontosságú segítséget nyújtott a Szövetségesek háborús erőfeszítéseihez. Harry Hinsley – a Bletchley egyik veteránja – és a második világháború alatti brit hírszerzés hivatalos történésze szerint, az Ultra tevékenységének köszönhetően a háború mintegy kettő-négy évvel lett rövidebb, valamint, hogy az Ultra nélkül a háború kimenetele is kétséges lehetett volna.
Jelenleg az intézmény nagy részét a Bletchley Park Alapítvány Tanácsa vezeti és ellenőrzi. A Nemzeti Számítástechnikai Múzeum egy független önkéntes intézmény, amely az alapítvány Tanácsától bérel helyet a számítógépek történetét bemutató gyűjteménynek. A múzeumot a Kódok és Kódolók/Kódtörők Örökségének Alapítványa tarja fenn, amely függetlenként bejegyzett egylet. A múzeum nyilvános a látogatók számára. Nem kap állami vagy regionális támogatást, vagy bármilyen könnyítést a látogatók száma után. A Bletchley Park Tudományos és Innovációs központja (Bletchley Park Science Science and Innovation Center, BPSIC) a korábbi kódtörők átrendezett épületeiben rendezkedett be. Ezen a részen vannak a Nemzeti Kódközpont épületei is. A főépület az alapfunkciók ellátása mellett rendezvények lebonyolítására is jogosult. Ezeknek a bevétele hozzájárul azon költségek fedezéséhez, amelyekből az alapítvány fenntartja az intézményt. 1967 óta a Bletchley Park Milton Keynes város része.
Történetének kezdete jobbra|bélyegkép|300px|A Bletchley Park Múzeum főépülete A Bletchley Park birtok területei korábban az eatoni birtokhoz tartoztak, amelyet 1086-ban vettek fel a Domesday Bookba. Brown Willis 1711-ben épített egy udvarházat, de azt Thomas Harrison, aki 1793-ban szerezte meg a birtokot, lebontatta. A birtokot Samuel Lipscomb Seckham tulajdonaként nevezték Bletchley Parknak, aki azt 1877-ben szerezte meg. A birtokot 1883. június 4-én eladták Sir Herbert Samuel Leonnak (1850–1926), egy pénzembernek, aki a Liberális Párt parlamenti képviselője volt. Leon kibővítette a már meglévő vidéki udvarházat a jelenlegi kastéllyá. Építészeti stílusa viktoriánus gótika, a tudor újraélesztett építészeti stílus és a holland barokk keveréke, és sok ironikus megjegyzés tárgya volt azok részéről, akik ott dolgoztak vagy odalátogattak a második világháború alatt. A Leon-féle birtok 581 hektáron terült el, amelyből maga a Bletchley Park mintegy 55 hektár területet foglalt el. 1938-ban a birtokot eladták egy építésznek, aki le akarta bontani az épületet és a területet lakóépületekkel kívánta beépíteni. Mielőtt a bontásra sor került volna, Sir Hugh Sinclair tengernagy (A Tengerészeti Felderítés parancsnoka és az MI6 főnöke) megvette a birtokot. Hogy igazi céljukat leplezzék, az első kormányzati látogatók "Ridley kapitány vadászkompániájaként/vadász vendégeiként" mutatkoztak be.
Második világháború alatti szerepe bélyegkép|jobbra|Az udvar gazdasági épületeit átalakították az aktuális célokra
Az udvar korábbi takarmányraktárait és állat-takarmányozó épületeit átalakították az aktuális célokra. Az Enigmán végzett kezdeti munkákat itt végezték Dilly Knox, John Jeffreys és Alan Turing. A Kormány Kódoló és Kódfejtő Iskolájának (GC&CS) első csoportja 1939 augusztus 15-én érkezett a Bletchley Parkba. A GC&CS alapszemélyzete, amely magába foglalta Tengerészeti, Szárazföldi és Légi részlegeket, a földszinten helyezkedett el, telefon-összeköttetéssel, távíróegységgel, egy konyhával és egy ebédlővel. A felső emeleten kapott helyet a MI6. Az előregyártott faházak még építés alatt álltak, így az egész „vadásztársaság”, a meglévő fő- és melléképületekben zsúfolódott össze. A helyiségek túl szűkösnek bizonyultak, ezért az Elmer iskolát, egy szomszédos bennlakásos fiúiskolát vettek igénybe az Üzleti és Kereskedelmi részleg elhelyezésére. Mindkét német elektro-mechanikus rejtjelező (tárcsás készülék), amelyeknek az üzeneteit megfejtették a Bletchley Parkban, azaz az Enigma és a Lorenz kódkészülék, lényegében feltörhetetlen volt, ha azokat helyesen használták.
A rossz operátori eljárások és a hanyag kezelői magatartás hozzájárult ahhoz, hogy a GC&CS kódelemzői megfejtésükre mégis rájöttek. A kódfejtők által Bletchley-ben végzett felderítő munka az "Ultra" kódnevet kapta. Ez a tevékenység nagyban hozzájárult a Szövetségesek sikeréhez a tengeralattjáró-elhárításhoz az Atlanti Csata idején, valamint a Brit tengeri győzelmekhez a Ténaro-foki (ez a Peloponnészoszi-félsziget délnyugati csücske; a csatát 1941. március 27–29-én vívták) és az Északi-foki (ez az európai szárazföld legészakibb része Norvégiában, csak a Spitzbergák választják el az Északi-sarktól; a csatára 1943 december 26-án került sor. A Kriegsmarine ebben elvesztette a Scharnhorst csatacirkálót. Churchill úgy jellemezte a Bletchley személyi állományát, hogy "olyan arany tojást tojó libák voltak, akik sohasem gágogtak". Amikor az Egyesült Államok belépett a háborúba, Churchill és Roosevelt megegyeztek a közös lehetőségek kihasználásában.
Nagyszámú amerikai kriptográfust küldtek a Bletchley Park-ba, akiket bevezettek majd integráltak az Ultra szervezetébe, és a 3-as barakkban kaptak helyet. 1943 májusától kezdve igen szoros együttműködés alakult ki a Brit és az Amerikai katonai felderítő szervezetek között. Ezzel ellentétben a Bletchley Park létezéséről és az ott elért kódfejtései eredményeket hivatalosan sohasem osztották meg a Szovjetunióval, amelynek a háborús erőfeszítéseit nagyban elősegítette volna a Keleti Fronton a német üzenetek keleti frontra vonatkozó rendszeres megfejtése. Ez nagyban tükrözte Churchill óvatosságát a titkosság betartásában, másrészt a kommunizmussal szembeni bizalmatlanságát és ellenségességét még olyan időszakban is, amikor a szövetség hasznos lehetett volna a náci veszéllyel szemben. (Amellett távolról sem volt felhőtlen a viszonya Roosevelttel sem.)
Az egyetlen közvetlen ellenséges akció három, Bletchley Park-i vasútállomásra 1940. november 20-21-én ledobott bomba volt. Ezek egyike tönkretette a postai olvasórészleg bejáratát, belefúródva két lábnyira a 4-es barakktól (Tengerészeti Felderítési barakk). Mivel a barakkok téglaoszlopokon álltak, a munkások rögtön helyreállították, miközben bent folytatódott a munka.
Toborzás Alistair Denniston parancsnok a GC&CS vezetője volt attól kezdve, hogy azt az Admiralitás (40-es szoba; NID25) és a Hadügyi Hivatal MI1b 1919-ben megalakította, egészen 1942-ig. Azon a napon, amikor Anglia háborút üzent Németországnak azt írta a Külügyminisztériumnak (Foreign Office), hogy jó lenne a szervezethez „professzor típusú embereket” toborozni. A személyes kapcsolatok hálózatán keresztül kezdték a toborzást különösen a Cambridge-i, Oxfordi és Aberdeen-i egyetemeken. Lelkiismeretes és megbízható nőket is toboroztak a személyi állományba főleg adminisztratív és irodai feladatok ellátására a személyes kapcsolatrendszeren keresztül. Ezt a módszert tudós kezdők toborzásának nevezték. A kódfejtőket különböző szellemi teljesítményeik alapján választották ki, lehettek pl. nyelvészek, kiváló sakkozók, keresztrejtvény specialisták, több nyelvet ismerők, vagy nagy matematikusok, mivel a GC&CS, azaz a „Golf, Sajt és Sakk Társaság” sajátos (és kissé különc) szellemi elitjéhez tartoztak". Egyszer pl. annak alapján választottak, hogy ki tudta 12 percen belül megoldani a Daily Telegraph keresztrejtvényét. A lapot felkérték a verseny megszervezésére, ami után minden sikeres részvevővel felvették a kapcsolatot és megkérték, hogy hajlandóak volnának-e hozzájárulni a háborús erőfeszítések egy sajátos módjához. Magát a versenyt F. H. W. Hawes (Dagenham, Essex) nyerte meg, akinek kevesebb mint nyolc perc elegendő volt a megoldáshoz.
A fegyveres erőktől és a civil szférából mintegy 9000 személy dolgozott a Bletchley Parkban a kódfejtési erőfeszítések tetőpontján 1945 januárjában, és több mint (akiknek több mint 80%-a nő volt) a háború bizonyos időszakában. A viszonylag kevés férfi alkalmazott is csak részmunkaidőben dolgozott, jellemzően egy műszakot hetente (mint pl. a Főposta Hivatal alkalmazottai, akik a Morse-jelek, vagy a német nyelv szakértői voltak. Az ott dolgozó híres matematikusok és kódfejtők közül a legbefolyásosabb és legismertebb Alan Turing volt, akit széles körben a „Számítógépes Tudományok Atyja”-ként tisztelnek.
Biztonság Az ellenséges kódok feltörése nagyon sok bizonytalansággal is jár. A németek fokozatosan növelték az Enigma hálózat biztonságát, ami a GC&CS-től is további kódfejtő fejlesztéseket kívánt meg. Az egyik nagyobb akadályt a Német Haditengerészet által bevezetett, a tengeralattjárókkal való kommunikációra szolgáló négytárcsás (négyrotoros) Enigma bevezetése jelentette. Ez a változtatás átmenetileg megakadályozta ennek a hálózatnak a megfejtését/leolvasását 1942 februárja és decembere között. Még egy apró biztonsági intézkedés is a rejtjelezők részéről hónapokra vagy tartósan megakadályozhatta a kódfejtést. Tudva, hogy a tengelyhatalmak kódolóinak legkisebb gyanúja is, hogy kódjaikat feltörték, ilyen eredménnyel járhat, a Bletchley Park illetékesei rendkívüli figyelmet fordítottak a biztonságra. Az egész személyzetnek alá kellett írnia az 1939-es Hivatali Biztonsági törvényt (Official Secrets Act 1939), valamint kioktatták őket, hogy munkájukról sehol sem beszélhetnek részlegük közvetlen belső tagjainak kivételével. 1942 májusában egy személyes biztonsági formulát határoztak meg:
Ne beszélgess étkezéskor ... Ne beszélgess a helyi közlekedés járművein ... Ne beszélgess távolsági utazás közben... Ne beszélgess a szálláshelyeden ... Ne beszélgess otthon/családi körben ... Légy óvatos még a saját barakkodon belül is.
Ezekhez a korlátozásokhoz szorosan kapcsolódott az a követelmény, hogy soha ne kérdezz senki mást az ő saját munkájáról, amit az egész országra is alkalmaztak a háború alatt, és plakátokon hirdettek mindenütt azzal a szöveggel, hogy a felelőtlen beszéd életekbe kerül ’’(Careless Talk Costs Lives)’’ . Ez az állapot lényegében érvényben maradt addig, amíg F. W. Winterbotham „Szigorúan titkos” (The Ultra Secret) című könyve 1974-ben meg nem jelent, ami után a Bletchley Parkban korábban dolgozók úgy vélték, hogy feltárhatnak valamit háború alatti tevékenységükből. Az ennél korábbi elhalálozások alapján sok rokon, házastárs és gyermek soha nem értesült többről, mint hogy hozzátartozója valamilyen titkos munkát végzett a Külügyminisztériumnak, vagy a fegyveres erőkben valahol. Sokan még 70 évvel később is a hallgatást választottak.
Lehallgató állomások balra|bélyegkép|Az „X szoba” eredeti lehallgató berendezése thumbnail|right|320px| Az elfogott Enigma üzenetek további útja bélyegkép|320px| Signals to Commands Abroad – Jelek a külföldi parancsnokságokhoz