Burdzsi mamlúkok

A burdzsi mamlúkok, arabosan al-burdzsijja (arab írással البرجیة; tudományos átiratban al-burǧiyya) elterjedt, ám pontatlan megnevezése az Egyiptomra és Szíriára kiterjedő Mamlúk Birodalom 1382–1517 között uralkodó szultánjainak. A kortárs és későbbi arab történetírás általában a „cserkesz” megnevezést használta rájuk (pl. daulat al-dzsarkasz: „a cserkeszek dinasztiája/állama”), utalva elsöprő többségük származására. Noha 24 uralkodót sorolunk közéjük, csupán tizenöten voltak ténylegesen is mamlúkok, és egyikük sem tartozott az eredetileg is burdzsijjának nevezett, hatalomátvételük előtt mintegy 70 évvel megszűnt alakulathoz. (Ebből a szempontból az elnevezés még pontatlanabb, mint a mamlúk szultánok őket megelőző láncolatáé, a bahri mamlúkoké, ahol az alapítók ténylegesen az adott alakulatból emelkedtek fel.) A téves azonosítás onnan ered, hogy az eredeti burdzsik is cserkeszek voltak.

A név eredete

Amikor 1279-ben az utolsó ténylegesen is bahri mamlúkból felemelkedett szultán, al-Manszúr Kaláún jutott hatalomra, elődeihez hasonlóan saját mamlúksereg toborzásához látott. Erre az időre a rabszolgapiacokra már nem elsősorban kipcsakok érkeztek, hanem a Kaukázus északi előteréből származó cserkeszek, így Kaláún serege is főleg ebből az etnikumból került ki, de a szerzők abházokat és örményeket is említenek. A szultán a 3700 főnyi alakulatot a székhelyéül szolgáló kairói fellegvár tornyaiban (arabul burdzs) szállásolta el, ezért lakhelyükről burdzsi, azaz toronybéli mamlúkoknak nevezték őket.

A burdzsi mamlúkok története

Kaláún 1290-ben bekövetkezett halála után még sokáig leszármazottai, a Kaláúnidák uralkodtak, leszámítva három esetet, amikor a szultán mamlúkjai vették át a hatalmat. Kaláún fia, Al-Asraf Halíl meggyilkolását követően, 1293-ban a mamlúk emírek vették kezükbe a hatalmat. A burdzsik a fellegvár parancsnoka, Szandzsar as-Sudzsái oldalára álltak, ám őt 1294-ben megölte riválisa, a türk mamlúkokra támaszkodó Kitbuga, aki elfoglalta a trónt és büntetésül a burdzsikat szétszórta Kairóban. Kitbuga megbuktatása után, al-Manszúr Ládzsín uralma idején (1296–1299) a Kurdzsi vezette burdzsik visszanyerték korábbi privilégiumaikat és befolyásukat, amit a fiatal an-Nászir Muhammad második uralkodása (1299–1309) alatt is megőriztek. Egyik vezetőjük, Bajbarsz al-Dzsásnikír főkamarási rangban az államélet egyik meghatározó alakja lett (a másik Szajf ad-Dín Szalár volt, aki alkirályi hivatalt viselt).

Miután az önállósodni vágyó an-Nászir Muhammad 1309-ben elhagyta Egyiptomot, és a jordániai al-Karakból kezdte szervezni a visszatérését, a burdzsik támogatásával Bajbarsz elbitorolta tőle a szultánságot. Uralma azonban nem volt tartós, ráadásul szárazság és járvány is lecsapott Egyiptomra ebben az időben. Végül Arábia felé próbált menekülni a közelgő Muhammad elől, aki azonban elfogatta és kivégeztette. Ezután az őket támogató burdzsi hadsereg minden jelentőségét elvesztette, a későbbi forrásokban alig emlékeznek meg róluk. (A szakirodalomban burdzsinak nevezett szultánokat a korabeli és későbbi arab források sosem nevezik így.)

A burdzsinak nevezett szultánok listája

Név Uralkodása Megjegyzések az-Záhir Barkúk 1390–1399másodszor a trónon; ismét megbuktatta a restaurált hatalmú Háddzsitan-Nászir Faradzs1399–1405Barkúk fia, összeesküvéstől tartva elmenekült a palotából, mire lemondattákal-Manszúr Abd al-Azíz 1405Barkúk fia, Faradzs öccse. Bátyja távollétében kiáltották ki szultánnak, ám az visszatérve lemondattaan-Nászir Faradzs1405–1412másodszor a trónon; a lázadó szíriai helytartók elleni harcban fogságba esett és kivégezték al-Musztaín1412abbászida kalifa. Faradzs meggyilkolása után a lázadók tették szultánná; Még abban az évben lemondattákal-Muajjad Sajh1412–1421Barkúk mamlúkja, szíriai helytartó és lázadóal-Muzaffar Ahmad1421Sajh fia, kétéves csecsemőként került trónra az-Záhir Tatar 1421Barkúk mamlúkja, a csecsemő Ahmadot letéve került trónra, ám rövidesen elhunyt asz-Szálih Muhammad 1421–1422Tatar fia, tízesztendősen került trónra al-Asraf Barszbáj 1422–1438Barkúk mamlúkja, atabég Muhammad mellett, akit megbuktatva lett szultán al-Azíz Juszuf 1438Barszbáj fia, tizennégy évesen került trónra az-Záhir Csakmak 1438–1453Barkúk mamlúkja, Júszufot letéve került trónra al-Manszúr Uszmán 1453Dzsakmak fia, két hónap után megbuktatták al-Asraf Inál 1453–1461Barkúk mamlúkja, Uszmánt letéve került trónra al-Muajjad Ahmad 1461Ínál fia, hónapokon belül letették az-Záhir Huskadam 1461–1467al-Muajjad Sajh mamlúkja, Ahmad atabégje és megbuktatója az-Záhir Jalbáj 1467al-Muajjad Sajh mamlúkja, az előkelőségek jelölték ki Huskadam örökösének az-Záhir Timurbuga 1467–1468Dzsakmak mamlúkja, a hatalmi harc során tették trónra, majd két hónap múltán lemondatták al-Asraf Káitbej 1468–1496Dzsakmak mamlúkja, a hatalmi harc során tették trónra II. An-Nászir Muhammad 1496–1498Kájitbáj fia, tizennégy évesen került trónra; de önállósodási tervei miatt meggyilkolták az-Záhiir Kánszauh 1498–1500Kájitbáj mamlúkja, a befolyásos Túmán Báj tette trónra és buktatta meg al-Asraf Dzsanbulát 1500–1501Kájitbáj mamlúkja, atabég; Túmán Báj tette trónra és buktatta meg al-Ádil Túmán Báj 1501Kájitbáj mamlúkja, davádár, két elődjének trónra segítője és megbuktatója al-Asraf Kánszauh 1501–1516Kájitbáj mamlúkja, az előkelőségek tették trónra al-Asraf Túmán Báj 1516–1517Kánszauh unokaöccse, davádár. Elődje halála után választották szultánná, az oszmán hódítás során elvesztette hatalmát és életét.

Források

Kategória:Mamlúk szultánok

Burdzsi mamlúkok

Źródło i licencja