Louis de Funès (teljes nevén Louis Germain David de Funès de Galarza y Soto, ) (Courbevoie, 1914. július 31. – Nantes, 1983. január 27.) francia komikus, színész.
Élete Franciaországban letelepedett spanyol nemesi családban született 1914. július 31-én. Apja Carlos Louis de Funes de Galarza (1871–1934), sevillai származású ügyvéd, utóbb gyémántműves, anyja Léonor Soto Reguera (1879–1957), háztartásbeli, spanyol-gallego (spanyolországi portugál) családból származott. Teolindo Soto Barró, egy prominens galíciai politikus rokona volt.
Louis de Funès 1936. április 27-én, Saint-Étienne-ben kötötte első házasságát. Az ara Germaine Louise Elodie Carroyer (1915. március 7. – 2011. november 28.) volt, akitől egy fia született 1937. július 12-én (Daniel Charles Louis). 1942. november 13-án elváltak, s Louis másodszorra is megnősült 1943. április 12-én. Ezúttal Jeanne Augustine Barthélémyvel (1914. február 1. – 2015. március 7.http://erdelyinaplo.ro/szabadido/szazegy-evet-elt-louis-de-funas-felesege), Guy de Maupassant unokahúgával kötötte össze az életét. Ebből a házasságból két fia született: Patrick Charles (1944. január 27. –) radiológus és Olivier Pierre (1949. augusztus 11. –), pilóta az Air France-nál.
Pályája igencsak nehezen indult, egyre-másra bocsátották el állásából, míg végül bárzongorista lett. Kiváló zenei hallását később számos filmben kamatoztatta (például Az ügyefogyott, Főnök inkognitóban, Lányok pórázon).
Nagy mozirajongó volt, színészi karrierjét mégis a színpadon kezdte. Bár eleinte csak kis szerepeket kapott, hamar felfigyeltek rá. Többször is dolgozott Sacha Guitry-vel, aki később így nyilatkozott róla: „Nem létezik kis szerep egy ily nagy színész számára!”
Az 1950-es évek közepén kezdett ismertté válni a filmvásznon. Az ötlábú birkában oly nagy nevek mellett jelent meg, mint Fernandel vagy Françoise Arnoul. A Horgász a pácban leleményes vadorzójaként pedig joggal érdemelte ki a legjobb helyzetkomikusnak járó elismerést.
A nagy áttörést a Csendőr sorozat jelentette, melynek első darabját, a Saint Tropez-i csendőrt 1964-ben forgatta Jean Girault-val. „A francia komédia új csillaga” – nyilatkozta róla a rádióban Fernandel. Alig telt el két hónap, újabb sikert könyvelhetett el magának a Fantomas Juve felügyelőjeként, túlragyogva a címszerepet alakító Jean Marais-t. Egyre növekvő siker közepette forgatta Gérard Ouryval Az ügyefogyottat. A film 1965 márciusában került a mozikba, s a Time magazin a főszereplő Bourvil/De Funès kettős alakítását egyenesen a Stan és Pan pároshoz hasonlította. 1967-ben újabb filmet forgattak Bourvillal. Ez A kis kiruccanás minden idők legnagyobb francia kasszasikere (17 millió néző), melyet csak James Cameron Titanicja tudott megdönteni 1998-ban.
Funès és Bourvil e két film leforgatása után örök önzetlen barátságot kötöttek. Egyszer Olivier de Funès azt mondta: Bourvil apám bizalmas jó barátja lett. Louis de Funès Bourvil-ról: „Andréval élvezet együtt dolgozni. Ráadásul mindig kedves és csupa jókedv. Nagyon szerencsés a természete. Szívesen venném, ha nekem is juttatna belőle egy keveset, mert akkor én is barátságosabb lennék.”
Mikor Bourvil 1970. szeptember 23-án elhunyt, Funès a hír hallatára összeomlott, s nem ment el a temetésre sem, ahol Gérard Oury képviselte őt. Partnere halálhíre komolyan megrendítette. Bejelentette, hogy visszalép a Felszarvazták őfelségét című film forgatásától, amiben Bourvil lett volna a partnere. 1971-ben mégis leforgatták a filmet Yves Montand-nal "Blaze" szerepében. Funès így vélekedett Montand-ról: „A körme hegyéig ismeri a szakmát. Annyira jó nem lesz vele játszani, mint Andréval (Bourvil), de talán segít abban, hogy változtassak az alakításomon.”
1971 november végén ismét színpadra lépett Claude Magnier Oscar című komédiájában (Palais-Royal Színház), melynek címszerepét már az 1960-as évek elején eljátszotta más színpadokon (Porte-Saint-Martin Színház és Karsenty-turné). 1973 márciusától minden erejét a Jákob rabbi kalandjainak szentelte, melyet ugyanazon évben október 18-án mutattak be. Már másnap visszatért a világot jelentő deszkákra a Champs-Élysées-n. 1974. április 25-éig majdnem kétszázszor játszotta Jean Anouilh Torreádor keringőjét.
Ettől fogva felesége kastélyában pihent, kertészkedett. Mikor Gérard Oury felkérte, szerepeljen következő filmjében, a Krokodilban, hevesen tiltakozott. A forgatás 1975 májusában kezdődött volna és Louis de Funés a főszereplő dél-amerikai diktátort alakította volna, ám márciusban szívinfarktust kapott. Betegsége miatt – bár nehezére esett – kénytelen volt megválni színházi karrierjétől, amely fizikailag is nagyon megviselte.
Filmes pályafutása is veszélybe került, mivel a biztosítók nem voltak hajlandók vállalni egy újabb forgatás kockázatát. Végül 1976-ban Claude Zidi rendezőnek sikerült két hét biztosítást kieszközölnie számára, hogy leforgathassák a Szárnyát vagy combját című komédiát. Így aztán Louis de Funès visszatért a filmvászonra, a biztonság kedvéért azonban orvosa és egy mentő végig jelen volt a forgatáson. Még készített pár filmet, azonban már nem olyan tempóban, mint azt pályafutása elején tette (például Marakodók, A csendőr és a földönkívüliek).
1980-ban valósította meg régen dédelgetett álmát: filmre vitte Molière darabját a A fösvényt, azonban csak mérsékelt sikert aratott.
Utolsó filmjét, a Csendőr és a csendőrlányokat 1982-ben forgatta. 1983. január 27-én újabb, végzetes szívrohamot kapott. Cellier temetőjében nyugszik.
Posztumusz bélyegkép|jobbra|250px|Louis de Funès sírja Le Cellier településen
A neves virágkertész, Alain Meilland elnevezett róla egy rózsafajtát. Jean-Marie Poiré neki ajánlotta Papi, a hős (Papy fait de la résistance) című filmjét. Középső fia, Patrick Charles de Funès apja emlékére létrehozta a defunes.fr honlapot.
Louis de Funès, a komikus
Kosztümök, álruhák Bár nem sok lehetősége volt rá a filmforgatások során, mégis időről időre kihasználta a kosztümök és álruhák adta lehetőséget, ezáltal is hangsúlyozva – néha egészen eltúlozva – a komikus jeleneteket, melyek fontos szerepet játszanak a szereplők jellemfejlődésében. Például:
a parókát viselő pozőr álköltő, aki nem más, mint saját éttermét inkognitóban tesztelő étterem tulajdonos a Főnök inkognitóban című filmben. 17. század eleji kosztümök a Felszarvazták őfelségétben, köztük is a tavernabéli Fekete hölgy álruhája az elfátyolozott arcú idős hölgy, aki a Szárnyát vagy combjátban, figyeli, hogyan ugrálja körül a „névtelen betelefonáló” által előre figyelmeztetett étterem személyzete az őket tesztelő gasztronómiai útikalauz ügynökét (mely útikalauznak természetesen az idős hölgynek álcázott Funès a főszerkesztője) ljubavicsi haszid öltözet a Jákob rabbi kalandjaiban századfordulós (a Belle Époque korát idéző) viseletek a Heves jeges című filmben, melyben kénytelen a saját felesége után epekedő udvarlónak kiadnia magát, miután rövid időre mentőnek, majd szerzetesnek álcázta magát, hogy hazalophassa hibernált ősét a kórházból A fösvényben viselt páva jelmeze ellenállhatatlanul nevetésre ingerli a nézőt nem beszélve a Csendőr sorozat uniformisairól és az ugyancsak itt újra meg újra feltűnő apácaruhákról, vagy az Egy kis kiruccanásban hordott Wehrmacht-álruhákról.
Nevezetes párosok Louis de Funès tehetségét kitűnően kamatoztatta állandó vagy alkalmi kettősökben az alábbi színészekkel:
Claude Gensac: női cinkosa, felesége a Csendőr-sorozatban. Michel Galabru: felettese a Csendőr-sorozatban, nagyszerű burleszk jeleneteket alakítottak együtt. André Bourvil: Az ügyefogyottban és az Egy kis kiruccanásban. Yves Montand: a Felszarvazták őfelségét című filmben, melynek számos jelenete máig megmaradt a nézők emlékezetében, mint például a fültisztítás vagy a rím-ébredés. Michel Coluche: a Szárnyát vagy combjátban de Funès fiát alakította. Bernard Blier: nyomozott de Funès után a Jo című filmben. Olivier de Funès: három filmben is a fiát alakította (A nagy vakáció, Lányok pórázon, Heves jeges), valamint együtt játszott vele a Fennakadva a fán című filmben. Jean Gabin: a Nicsak, ki tetoválban. Jacques Villeret: a Káposztalevesben. Jean Marais: a Fantomas sorozatban. Maurice Risch: A nagy vakációban volt partnere, megjelent továbbá a A Saint Tropez-i csendőr és a Marakodók néhány epizódjában is.
Zenés-táncos szerepek Colette Brosset szerint (ld. a Főnök inkognitóban című film DVD változatának extráit) Funès-nak vérében volt a zene és a tánc, hihetetlen ügyességgel tudott egy-egy koreográfiát elsajátítani. Ezt a képességét az olyan filmekben kamatoztatta, mint például az Ah! les belles bacchantes, a Főnök inkognitóban, Lányok pórázon, vagy a Jákob rabbi kalandjai.
Kitüntetések bélyegkép|jobbra|300px|Forgatáson A francia Becsületrend lovagja (1973, Gérard Oury adta át) Tiszteletbeli César díjat kétszer is kapott először 1980-ban saját jogon, melyet Jerry Lewis adott át neki másodszor posztumusz 1993-ban, mikor is Jean Marais és Gérard Oury nyerte, ám ők odaajándékozták ezt a díjat Jeanne de Funès-nak, férje halálának 10. évfordulója alkalmából
Magyar szinkronhangjai A nézők számára Louis de Funès neve elválaszthatatlanul összeforrott Balázs Péter nevével, aki a legtöbb filmjében hangját adta a francia művész szinkronizálásához. Összesen 22 Funès-filmben szinkronizált Balázs Péter, ezek között akadnak újra szinkronizált darabok is. A Fennakadva a fán c. film legelső szinkronjában ugyanis még Zenthe Ferenc volt Louis de Funès magyar hangja. Igencsak népszerű szinkronja még Haumann Péter, ő vagy 6 filmben, így a Fantomas-filmekben kölcsönözte számára a hangját. Szombathy Gyula hét filmben volt szinkronhang.
1-2 film erejéig pedig az alábbi magyar színművészek szinkronizálták Louis de Funèst: Suka Sándor, Kabos László, Harkányi Endre, Harsányi Gábor, Kerekes József, Siklós György, Szőke-Kavinszky András, Agárdy Gábor, Csuja Imre, Dánielfy Zsolt, Egri István, Fazekas István, Körmendi János, Pongrácz Imre (színművész), Szatmári István, Tahi Tóth László, Végh Péter. Bizonyos hangsávok elavultak, vagy elvesztek, ezért ezeket már ritkán látni, illetve hozzájuk férni is komoly nehézségekbe ütközik.
Filmográfia (bemutató éve : film címe magyarul : cím franciául : rendező neve : Louis de Funès szerepe) 1945 : - : La Tentation de Barbizon : Jean Stelli : A Paradicsom nevű kabaré ajtónállója 1946 : - : Six heures à perdre : Alex Joffé és Jean Levitte : őkegyelmessége, Léopold de Witt sofőre 1946 : - : Dernier refuge : Marc Maurette : a büfékocsi alkalmazottja 1947 : Párizs és a tavasz : Antoine et Antoinette : Jacques Becker : Emile, a fűszeresfiú és az egyik meghívott az esküvőn 1946 : - : Le château de la dernière chance : Jean-Paul Paulin : vendég a bárban, aki megöleli Yolande-ot 1947 : - : Croisière pour l'inconnu : Pierre Montazel : hajószakács 1948 : - : Du Guesclin : Bernard de La Tour : asztrológus, egy udvaronc, koldus... 1949 : - : Vient de paraître : Jacques Houssin : (statiszta) 1949 : - : Mon ami Sainfoin : Marc-Gilbert Sauvajon : idegenvezető 1949 : - : Mission à Tanger : André Hunebelle : spanyol generális 1949 : - : Millionnaires d'un jour : André Hunebelle : Philippe ügyvédje 1949 : - : Au revoir Monsieur Grock : Pierre Billon : egy néző 1949 : - : Rendez-vous avec la chance : Emile-Edwin Reinert : kávéházi pincér 1949 : - : Pas de week-end pour notre amour : Pierre Montazel : Constantin, Valirman báró szolgája 1949 : - : Un certain monsieur : Yves Ciampi : Thomas Boudeboeuf, újságíró 1949 : - : Je n'aime que toi : Pierre Montazel : zongorista a próbáló zenekarban 1949 : - : Le Jugement de Dieu : Raymond Bernard : a férfi, aki kihúzatja egy fogát a borbéllyal, valamint a polgármester küldönce 1950 : - : La Rue sans loi : Claude Dolbert et Marcel Giraud : Hippolyte, a zenetanár 1950 : - : Quai de Grenelle : Emile-Edwin Reinert : Viencent úr 1950 : - : Adémaï au poteau-frontière : Paul Colline : katona (statiszta) 1950 : - : Knock : Guy Lefranc : a beteg, aki 100 grammot vesztett