A gyomor-bél hurut Orvosi helyesírási szótár (1992) (gasztroenteritisz) olyan kórállapot, amelyet a gyomor-bél rendszer gyulladása (-itisz) jellemez, beleértve a gyomrot (gasztro-) és a vékonybelet (entero-). Ez hasmenéshez, hányáshoz, hasi fájdalomhoz és görcsökhöz vezethet. A gasztroenteritisz magyar neve a gyomor-bél hurut, de használatos a gyomorvírus és a gyomorinfluenza elnevezés is, bár egyáltalán nincs összefüggésben az influenzával.
Világszerte a legtöbb esetet gyermekeknél rotavírus fertőzés okozza. Felnőttek körében a norovírus és a Campylobacter által okozott megbetegedés gyakori. Ritkább esetekben egyéb baktériumok (vagy azok toxinjai), valamint paraziták váltják ki a tüneteket. A kórokozók átvitele nem megfelelően elkészített élelmiszer vagy fertőzött víz fogyasztásával, valamint fertőzött egyénnel való közvetlen érintkezés útján történik.
A kezelés alapja a megfelelő hidratáció (folyadékbevitel). Enyhe és mérsékelt esetekben ez jellemzően szájon át adott folyadékpótló oldat segítségével történik. Súlyosabb esetekben intravénás folyadék adása válhat szükségessé. A gasztroenteritisz elsősorban a gyermekeket és a fejlődő országok lakosságát érinti.
Tünetek thumb|A Bristol-székletskálán a 7-es típus hasmenést jelöl A gasztroenteritisz jellemzően hasmenéssel és hányással jelentkezik, vagy ritkább esetekben csak az egyik tünet mutatkozik. Hasi görcsök szintén jelentkezhetnek. Az első tünetek rendszerint 12–72 órával a fertőző ágenssel való érintkezést követően jelentkeznek. Ha a kórokozó vírus, a kóros állapot általában egy héten belül megszűnik. Egyes vírusos megbetegedések lázzal, fáradtsággal, fejfájással és izomfájdalommal társulhatnak. Véres széklet esetén a kórokozó nagyobb valószínűséggel bakteriális, nem pedig vírusos edetű. Egyes bakteriális fertőzések erős hasi fájdalommal járhatnak, és akár több héten át is fennállhatnak.
A rotavírussal fertőzött gyermekek általában 3-8 nap alatt gyógyulnak meg. Szegény országokban azonban a súlyos fertőzések kezelése nem elérhető, és gyakori a tartósan fennálló hasmenés. A hasmenés gyakori szövődménye a kiszáradás, jelentősen kiszáradt gyermeknél elhúzódó kapilláris újratelődés, a bőrturgor csökkenése, és abnormális légzés figyelhető meg. Visszatérő fertőzések jellemzően rossz higiéniai körülmények között és alultápláltság hatására alakulnak ki, és a növekedés lelassulását, valamint a kognitív fejlődés hosszú távú késését okozhatják.
Reaktív artritisz (ízületi gyulladás) jelentkezik a Campylobacter-fajok által okozott fertőzések 1%-ában, illetve a Guillain–Barré-szindrómás betegek 0,1%-ában. Hemolitikus urémiás szindróma (HUS) alakulhat ki a méreganyagot (Shiga toxint) termelő Escherichia colival vagy Shigella-fajokkal való fertőződés következtében, amely alacsony vérlemezkeszámhoz, gyenge veseműködéshez, és a vörösvértestek lebomlása következtében kialakuló alacsony vörösvértestszámhoz vezethet. A HUS kialakulására a gyermekek nagyobb hajlamot mutatnak, mint a felnőttek. Egyes vírusos fertőzések jóindulatú lefolyású csecsemőkori epilepsziás rohamokat okozhatnak.
Kiváltó okai A gyomor-bél hurut elsődleges kiváltó okai vírusok (különösen a rotavírus) és baktériumok (Escherichia coli és Campylobacter-fajok). Ugyanakkor sok más fertőző ágens is e kórkép kialakulását okozhatja. Időnként nem fertőző okok is megfigyelhetőek, de ezek valószínűsége jóval kisebb, mint a bakteriális és virusos eredetű fertőzéseknél. Az immunitás (védettség) hiánya és a viszonylag rossz higiéniai körülmények miatt gyermekeknél nagyobb a fertőzés veszélye.
Vírusos A következő vírusok okoznak leggyakrabban gasztroenteritiszt: rotavírus, norovírus, adenovírus és asztrovírus. Gyermekeknél a gyomor-bél hurut leggyakoribb kórokozója a rotavírus, amelynek az előfordulása a fejlett és fejlődő országokban hasonló gyakoriságot mutat. A gyermekkorban jelentkező fertőző hasmenéses epizódok kialakulásáért 70%-ban vírusok a felelősek. A szerzett immunitásnak köszönhetően a rotavírus felnőtteknél ritkábban váltja ki ezt a megbetegedést.
Az amerikai felnőtt lakosság körében a gasztroenteritisz vezető oka a norovírus, amely a járványok több mint 90%-áért felelős. Ezek a lokalizált járványok jellemzően akkor jelentkeznek, amikor emberek csoportjai egymás fizikai közelségében tartózkodnak, például luxushajókon, kórházakban vagy éttermekben. A hasmenés megszűnését követően a betegek továbbra is fertőzőek maradhatnak. Gyermekeknél az esetek körülbelül 10%-áért felelős a norovírus.
Bakteriális thumb|Salmonella enterica ssp. enterica typhimurium szerotípusa (ATCC 14028) 1000-szeres nagyítása mikroszkóppal Gram-festést követően. A fejlett országokban a bakteriális gasztroenteritisz elsődleges oka a Campylobacter jejuni, és ezeknek az eseteknek a fele baromfival való érintkezéssel van összefüggésben. Gyermekeknél az esetek kb. 15%-a tudható be baktériumoknak; a leggyakoribb fajok az Escherichia coli, a Salmonella, a Shigella és a Campylobacter. Amikor az élelmiszer baktériumokkal szennyeződik és több órán keresztül szobahőmérsékleten marad, a baktériumok elszaporodnak és az élelmiszert elfogyasztóknál nő a fertőzés kockázata. A megbetegedéssel gyakran összefüggésbe hozott ételek többek között: nem kellően átfőtt vagy nyers húsok és tojás, nyers csírák, nem pasztőrözött tej és lágy sajtok, valamint gyümölcs- és zöldséglevek. A fejlődő országokban (különösen Fekete-Afrikában és Ázsiában) a gasztroenteritisz gyakori okozója a kolera. Ez a fertőzés rendszerint szennyezett víz és élelmiszer útján terjed.
A méregtermelő Clostridioides difficile gyakori okozója a hasmenésnek, ami az időseknél gyakrabban jelentkezik. A csecsemők tünetmentesen hordozhatják ezeket a baktériumokat. Ez a kórházban ápolt betegeknél jelentkező hasmenés gyakori okozója, amelyet gyakran hoznak összefüggésbe antibiotikum terápiával. A Staphylococcus aureus által okozott hasmenés az antibiotikummal kezelt egyéneknél szintén jelentkezhet. Az úgynevezett „utazók hasmenése” rendszerint a bakteriális gasztroenteritisz egyik típusa. Megfigyelték, hogy a savcsökkentő gyógyszerek alkalmazása bizonyos mikroorganizmusokkal (Clostridium difficile, Salmonella- és Campylobacter-fajokkal) való érintkezést követően növeli a jelentős fertőzés kockázatát. Ennek a veszélye nagyobb azoknál, akik nem H2-antagonistákat, hanem protonpumpagátló gyógyszereket szednek.
Parazitás Számos állati egysejtű okozhat gasztroenteritiszt, így leggyakrabban a Giardia lamblia, de Entamoeba histolytica és Cryptosporidium-fajok jelenlétét szintén kimutatták. E kórokozók csoportja a gyermekeknél tapasztalt esetek körülbelül 10%-ának áll a hátterében. A Giardia gyakrabban mutatkozik a fejlődő országokban, ugyanakkor bizonyos mértékig szinte mindenhol okozhatja ez a kórokozó a megbetegedés kialakulását. Gyakrabban jelentkezik olyan személyeknél, akik olyan helyeken jártak, ahol a kórokozó gyakrabban fordul elő, továbbá szintén gyakoribb napközibe járó gyermekeknél, aktív nemi életet élő homoszexuális férfiak körében, és katasztrófákat követően.
Terjedés A fertőzés terjedése szennyezett víz fogyasztása és személyes tárgyak közös használata útján történhet. Azokon a helyeken, ahol nedves és száraz évszakok váltakoznak, a nedves évszak alatt jellemzően romlik a víz minősége, amely összefüggést mutat a járványok kirobbanásának idejével. A mérsékelt övi területeken a fertőzés gyakoribb télen. A csecsemők nem megfelelő tisztaságú cumisüvegből való táplálása világviszonylatban is jelentős oknak tekinthető. A terjedés mértéke szintén összefügg a rossz higiéniai körülményekkel (különösen gyermekek körében), a zsúfolt háztartásokkal, és a már fennálló alultápláltsági állapottal. Tolerancia kialakulását követően a felnőttek a mikroorganizmusokat tünetmentesen hordozhatják, és így természetes rezervoárként viselkedhetnek. Míg egyes kórokozók (mint például a Shigella) kizárólag főemlősökben fordulnak elő, a többi kórokozó (mint például a Giardia) számos állatfajban megjelenhet.
Nem fertőző A gyomor-bél rendszer gyulladásának számos nem fertőző oka lehet. A leggyakoribb okok között szerepelnek egyes gyógyszerek (például a nem szteroid gyulladásgátlók), bizonyos élelmiszerek (például laktózérzékenyek körében a laktóz, cöliákiában szenvedők körében pedig a glutén). A Crohn-betegség a (gyakran súlyos) gasztroenteritisz szintén nem fertőző forrása. A betegség méreganyagok által másodlagosan is kialakulhat. Hányingerrel, hányással és hasmenéssel járó, élelmiszerrel kapcsolatos megbetegedés többek között a fertőzött ragadozó halak fogyasztását követően kialakuló ciguatera mérgezés, egyes romlott halak fogyasztásával összefüggő scombroid, többek között gömbhalak fogyasztásának betudható tetrodotoxin mérgezés, és a nem megfelelően tartósított élelmiszer miatt kialakuló botulizmus.
Patofiziológia A gasztroenteritiszt a vékonybél vagy a vastagbél fertőzése következtében kialakuló hányásként és hasmenésként definiálják.Mandell 2010 Chp. 93 A vékonybélben végbemenő változások jellemzően nem gyulladásos jellegűek, míg a vastagbélben a gyulladás jeleit mutatják. Fertőzés kiváltásához szükséges kórokozók száma változó. Lehet, hogy már egy is elegendő (pl. Cryptosporidium), de akár 108 is lehet a betegség előidézéséhez szükséges kórokozók száma (pl. Vibrio cholerae).
Diagnózis A gasztroenteritisz diagnosztizálása jellemzően klinikai tüneteken alapul. A kiváltó ok pontos meghatározása általában nem szükséges, mivel ez nem befolyásolja a betegség kezelését. Ugyanakkor széklettenyésztés szükséges azoknak a betegeknek az esetében, akiknek véres a székletük, akiknél ételmérgezés gyanúja áll fenn, és azok esetében, akik a közelmúltban fejlődő országban jártak. Megfigyelés céljából diagnosztikai vizsgálatok is elvégezhetőek. Mivel hipoglikémia (alacsony vércukorszint) a csecsemők és kisgyermekek kb. 10%-ában jelentkezik, ebben a populációban javasolt a szérumban levő glükózszint mérése. Aggasztó mértékű kiszáradás esetén az elektrolitok és a veseműködés mérése szintén indokolt.
Kiszáradás A klinikai értékelés fontos részét képezi a kiszáradás mértékének meghatározása. Jellemzően enyhe (3–5%), mérsékelt (6–9%) és súlyos (≥10%) kiszáradást különböztetünk meg. Gyermekeknél a mérsékelt vagy súlyos kiszáradás legpontosabb jelei az elhúzódó kapilláris újratelődés, a bőrturgor csökkenése és az abnormális légzés. Együttes fellépés során további hasznosnak ítélt lelet a beesett szem, a csökkent aktivitás, a könnyezés hiánya és a szájszárazság. A normális vizeletelválasztás és folyadékbevitel megnyugvásra adhat okot. A laboratóriumi vizsgálatok nem játszanak nagy szerepet a kiszáradás mértékének meghatározásában.
Differenciáldiagnózis A gasztroenteritisz diagnosztizálása során az alábbi, a gasztroenteritisz tüneteihez megtévesztően hasonló lehetséges okok kizárása szükséges: vakbélgyulladás, bélcsavarodás, gyulladásos bélbetegség, húgyúti fertőzés és cukorbetegség. Hasnyálmirigy-elégtelenség, rövidbél-szindróma, Whipple-kór, cöliákia betegség és hashajtókkal való visszaélés lehetőségével szintén számolni kell. A differenciáldiagnózist megnehezítheti, ha a betegnél csak hányás vagy csak hasmenés jelentkezik (nem pedig mindkettő).
Az esetek legfeljebb 33%-ában a vakbélgyulladás hányással, hasi fájdalommal és kismértékű hasmenéssel jelentkezhet. Ezzel ellentétben gasztroenteritisz esetén nagymértékű hasmenés figyelhető meg. Gyermekeknél a tüdő vagy a húgyutak gyulladása szintén hányáshoz vagy hasmenéshez vezethet. A klasszikus diabetikus ketoacidózis (DKA) hasi fájdalommal, hányingerrel, hányással, ugyanakkor hasmenés nélkül jelentkezik. Egy tanulmány kimutatta, hogy a DKA-ban szenvedő gyerekek 17%-ánál eredetileg gasztroenteritisz volt a diagnózis.
Megelőzés thumb|Pozitív eredményű rotavírus vizsgálatok százalékos megoszlása a megfigyelési időszak heti bontásában, Egyesült Államok, 2000. július – 2009. június.
Életmód